Végre ismét egy MTL RTA került a birtokomba a HealthCabin-nak köszönhetően, méghozzá a még újdonságnak számító Hellvape Dead Rabbit MTL 2 RTA! Egy elég sokrétű tankról fog szólni ez a teszt. Bár látszólag nem nagyon különbözik az összes többi hybrid RTA-tól, mégis van benne valami plusz amit az egész teszt során tapasztalni véltem. A klasszikus szűk MTL-től a kissé tágabb RDL-ig minden irányzatot lefed, ettől lesz annyira fantasztikus! A hybrid kazánok nagy részének szokott lenni egy jellegzetes hibája, ami a túl széles kémény, vagy a túl széles vattaárok. Ha pedig ez a két jellegzetes baklövés egyidejűleg van jelen egy hybrid tankban, akkor az MTL-re nem igazán lesz alkalmas annak ellenére sem, hogy a levegőzést a minimálisra lehet szűkíteni. Jelen esetben a Hellvape nem vitte túlzásba a méretezést, így sem a kémény nem lett túl széles, sem pedig a vattaárok. A DR MTL 2 pont akkora méretekkel rendelkezik, amik az MTL vonalon mozgóknak még nem túlzás, az RDL stílust kedvelőknek pedig pont nem szűk. Egy tökéletesen eltalált tank ez!
Hat féle színben kapható, a szolidnak mondható matt fekete, full matt fekete (aminél a DR logó is színezett), az ezüst (avagy SS), illetve a gunmetal. Ha ez nem lenne elég ütős, akkor a merészebb felhasználóknak ott van még a kék és az arany. Hozzám az SS érkezett ami a képekkel ellentétben egyáltalán nem csillogós ezüst, hanem a sima fémszínű már-már minimalistának mondható SS. Egy nagyon izgalmas tanknak ígérkezik, szóval vágjunk is bele rögtön!
Hellvape Dead Rabbit MTL 2 RTA élménybeszámoló
A doboz tartalma és ismerkedés a tankkal
Emellé a tank mellé is a szokásos dolgok járnak, mégis tisztán látszik, hogy a Hellvape érezhetően a maximumra járatta a felhasználhatóság irányzatainak összes formáját! Először is ott van a dobozban a magasított kéménnyel ellátott harang a 4ml-es palásttal, egy alacsonyabb delrin drip tip, 5db AirPin és végül a szokásos tömítések, pótcsavarok, némi vatta, csavarhúzó, egy előretekert MTL Clapton és persze a használati utasítás.
Nézzük is meg rögtön az AirPin-eket, ugyanis ezek felelősek azért, hogy MTL-től RDL-ig terjedő irányzatokon belül bármerre mozdulhassunk. Van itt 2, 1.8, 1.5, 1.2, 1.0 illetve 0.8mm belső átmérővel rendelkező AirPin, amik közül gyárilag az 1.2-es van a tankban. Az 1.2-es egy elég vegyes érzelmeket kiváltó AirPin számomra, ugyanis általában a szűkhöz képest tág, a tághoz képest pedig szűk. Na de majd meglátjuk hogyan teljesít használat közben.
A dobozban volt még egy magasított kéménnyel ellátott harang is amihez mellékelték a hozzá passzoló 4ml űrtartalmig terjedő üvegpalástot is. Így szemre azért szerintem jobban néz ki a 4ml-essel, mint a gyári 2ml-essel. Elkél majd a 4ml-es, merthogy MTL Clapton a gyártói ajánlás, ami pedig fogyaszt is rendesen. De nem csak emiatt jó a 4ml-es, hanem mert így nem kell majd olyan gyakran feltöltenünk.
Lapult még a dobozban egy 510-es delrin drip tip is aminek a szájrésze és belső átmérője akkora, mint a gyárilag a tankon lévőn, csak a magassága és az alakja más, illetve mattabb, mint a hosszú, utóbbi pedig picit csillogósabb és a széle íveltebb. Részemről az alacsonyabbik lett a kedvenc, mert az befelé ívelt, nem pedig kifelé, ezért kényelmesebb élmény használni. Meg persze volt egy másik ok is ami miatt az alacsonyabb lett a befutó, de azt majd lejjebb.
A tartály fő részei semmiben nem térnek el a többi tankétól. Felülről lefelé haladva: 510-es drip tip, a menetes top cap, a szintén menetes töltőnyílás, ami a mellette lévő üvegpalástra fog ráülni, ezután következik a harang a kéménnyel ami a menetes töltőnyílásba fog csatlakozni ezzel közrefogva az üvegpalástot. Ha pedig ezek egyben vannak akkor utolsóként mehet bele a deck is ami a többivel ellentétben nem menetes, hanem bajonettzárat kapott. Tehát nem áll olyan sok alkatrészből ami azt tükrözi, hogy ismételten a használhatóság volt a lényeg a Hellvape-nél aminek nagyon örülök, hisz minél több alkatrészből áll valami, annál nagyobb bosszúságot tud okozni.
Elforgatás után kell lehúzni a deck-ről a tartályt. Ezért is van a tank és a deck mindkét oldalán két-két kis pötty alakú bemarás, ugyanis ha azok együtt állnak, akkor lehet kettészedni a deck-et és a tartályt. Ha a tartályt forgatjuk a deck-en akkor jobbra kell forgatnunk, hogy egymásra találjanak a pöttyök. Ha levettük a modról és a deck-et forgatjuk nem pedig a tartályt akkor pedig a deck-et jobbra forgatva ér össze a két pötty. Természetesen van rajta liquid kontroll, ami abban testesül meg, hogy minél közelebb toljuk egymáshoz a két pöttyöt egyszer csak láthatóvá válik, hogy már nem a léellátó van a nyílásban, hanem bekúszik a deck fala. Mivel elég tág a külső etetőnyílás, viszont belül csupán három kis lyukacska szolgáltatja a liquid-et a vattára így nem sok értelme van szűkíteni, viszont ki tudja mit hoz még az élet, így mindenképp pozitív, hogy van erre lehetőség. Egy kicsit azért szorul a deck, annyira nem forog könnyen leszedéskor, de, ha nincs a modon kézzel is el lehet forgatni mivel a bemart mintáknak köszönhetően nem csúszik el a deck szélén a kezünk.
Maga a 22.5mm körméretű build deck elég erősen a Kayfun stílust követi, amiből pedig az következik, hogy rossz egyáltalán nem lehet! A csavarfejek bemarásai a deck szélein sokat segítenek majd lefogatni a huzalt, ugyanis ültetettek, tehát a csavar alól a huzal nem fog kicsúszni mert a másik oldalról pedig a deck fala fogja közre. A léellátás, mint látható is alulról történik három kis lyukon keresztül, ezért nem szabad túltömni vattával. A csavar szélei mentén a felső peremből lekaptak nagyjából 1mm-t, hogy a lábakat szépen be lehessen hajtani anélkül, hogy zárlat veszélye forogna fenn. Ami még látható a build deck-en az két kis íves bemarás a vattaárkok szélénél, amibe belehelyezve a csavarhúzónkat vagy tekerősegédünket nem fog elmozdulni, ezáltal megkönnyíti a tekerést, viszont cserébe fix magassága lesz a tekerésnek ami nagyjából 1.5mm.
Tekerjük meg!
Az első próbálkozásom 2-es magon történt 6 menet Kanthal-lal és Cotton Cloud’s vattával. A gyárilag benne lévő 1.2-es AirPin-t hagytam benne a 2mm-es magméret okán. Mivel alulról kapja a vatta a liquid-et ezért mivel először nem tudtam mire is számíthatok, lesz e dry hit vagy sem, így megpróbálkoztam a laza szerkezetű Cotton Cloud’s vattával, csupán azért, hogy kiismerjem a tank adottságait. A vattát a deck legszélesebb részénél, az alsó peremnél kell levágni és akkor lesz pont olyan hosszúságú amekkora kell. Nem csalódtam! Se folyás, se dry hit, csakis ízes gőzök!
A másodiknál már növeltem a magméreten, itt 2.5-ös magra tekertem 5 menet Kanthal-t, és kíváncsiságból BP Mods vattát használtam a Cotton Cloud’s helyett, a gyári AirPin-t pedig az 1.5-ösre cseréltem. Picit tartottam a tömörebb vattától, de a 2.5-ös magba való BP Mods vattának még pont van annyi helye szétterülni, hogy nem tömörödik össze, így ennél sem volt dry hit, csupán a vattának a minimális betörési idejét kellett kivárnom, ami nagyjából 10 slukk. Ez a build is tökéletesen hozta a vártat!
A harmadik tekerésnél szintén 2.5-ös magméretre tekertem, csak ezúttal 5 menet MTL Clapton-t. A vatta továbbra is a BP Mods maradt, viszont itt ismét indokolt volt az AirPin cseréje az MTL Clapton miatt, ezért megkapta az 1.8-ast. A kissé tágabb AirPin jó választásnak bizonyult. Ennyi levegő minimum kell az MTL Clapton-nak, persze attól függ milyen vastag a huzal. Ez már több Watt-tot is igényelt, de ennek ellenére bármilyen hosszúságú slukkidőt is sikerült összehoznom, a huzal nem hevült túl, nem kísérte a slukk végét dry hit, pedig azért jóval kisebb az AirPin átmérője, mint a magméret, ezért kicsit tartottam tőle, de minden rendben ment és ez is hozta a vártat!
Abszolút nem egy bonyolult szerzemény a DR MTL 2! Végtelenül könnyű megépíteni, a sokoldalúságának köszönhetően pedig rengeteg lehetőség rejlik benne. Nézzük is meg élmény szempontjából mire jutottam.
Élménybeszámoló
Az anyaghasználat tükrözi a megszokott Hellvape minőséget. Nem egy nehéz súlyú tank, de azért érezni, hogy van benne anyag, viszont egy modot sem fog fejnehézzé tenni. A menetezések tökéletesek, az illesztések hibátlanok, a bajonettzár sem rossz, de… (mindjárt írom)! A menetes top cap alatti töltőnyílásokat egy vékony perem veszi körül aminek köszönhetően nem következik be az az idegesítő, szinte általánosnak mondható állapot amikor már egy jóideje használatban van a tank és kiül, vagy épp lecsurog a tartály oldalán a liquid ha rátekerjük a top cap-pet. Újratöltésnél teljesen tele lehet tölteni folyásmentesen, tehát mind a 2, illetve 4ml-es űrtartalmat is teljesen ki lehet használni anélkül, hogy észrevehető nyomás keletkezne. Szerencsére a töltőnyílások elég nagyok ezért bármekkora cseppentős flakonnal is rendelkezzünk, nem lesz bosszúság az újratöltés. Az AirPin-ek cseréje rém egyszerű, csak ki,- és becsavarjuk és mehetünk is tovább, bár azért lehettek volna egy picit hosszabbak, de ez már kukacoskodás lenne részemről. Alapvetően egyszerű felépítéssel rendelkezik, így nagyon már nem is tudok mit írni, viszont elérkeztünk ahhoz a ponthoz ahol is próbálok belekötni a termékbe, mert nem létezik olyan, hogy valami 100%-ig tökéletes legyen! Ahogy írtam is fentebb, a bajonettzár azért enyhén szorul picit, ami miatt én csak a modról leszedve kézzel tudtam kettészedni, de néha azért elforgott máshol is annyira megszorult, viszont ezt el lehet kerülni azzal, ha be liquid-ezzük a build deck külső tömítőgyűrűit. Tehát ez egy kiküszöbölhető probléma, ami nem is biztos, hogy sokáig fenn fog állni, mivel minél többet használjuk a DR MTL 2-t idővel bekopnak a jelen esetben még enyhén szoruló tömítések, így ennek úgy gondolom időt kell adni, de az első néhány alkalommal még szinte biztos, hogy ragaszkodni fog a deck a tartályhoz, szóval meg kell majd küzdeni vele. Továbbá volt még egy dolog ami zavart, az pedig a gyárilag rajta lévő hosszú drip tip instabilitása. Amint hozzáértem már billegett is, amiből pedig következik, hogy sajnos egy óvatlan pillanatban akár el is hagyhatjuk. Összességében csak a hosszú drip tip az ami kilóg a sorból, ugyanis minden más alkatrész annyira passzentos, hogy inkább olyan legyen mintsem magától szétessen. Viszont azt azért picit szokni kell, hogy a bajonettzár meg mondhatni túlzásba viszi a működését. De ezeken felül abszolút nem volt gondom a tankkal és egyébként sem tekergetjük olyan gyakran a deck-et, viszont mivel ilyen szorulásos fajta így érdemes lehet üvegnél megfogni ha újratöltjük a tartályt, mert mikor visszatekerjük a top cap-et csak jobban rászorítjuk a deck-et a tartályra.
Az 5db csere AirPin-nek köszönhetően MTL-en belül szinte bármelyik irányzatnak megfelelőt tudunk tekerni ugyanis 100%, hogy találunk a dobozban hozzá passzoló AirPin-t. Ott vannak a 2 és 1.8mm-es belső átmérővel rendelkezők, amelyeknek egyike MTL Clapton-hoz tökéletes választás lehet. Aztán még itt van az 1.5, illetve a gyárilag a tankban lévő 1.2mm-es AirPin, amik igazából annyira univerzálisak, hogy bármihez jók lehetnek, akár 2-es magról, vagy 2.5-ösről legyen szó, vagy épp szálhuzalról illetve MTL Clapton-ról. Bár a 2-es maghoz inkább az 1.2-est ajánlanám, a 2.5-ös maghoz pedig az 1.5-öst, de mivel annyira azért nem szűk a tank levegőrendszere, hogy valóban homlokhorpasztós élményt érjünk el az 1.2-essel, ezért akár 2.5-ös magmérethez is jó lehet, csak maximum 4 menethez, hogy azért a széleit is érje a huzat, mert ugyebár arra mindig kell figyelni! A legszűkebbek az 1 és 0.8mm-es AirPin-ek amik a 2-es maghoz nagyon is passzolnak. Az utóbbi kettőnek azért már van bőven légellenállása ahhoz, hogy aki a klasszikus MTL híve, annak az igényeit is kielégítse. Ami pedig a tekerést illeti, ennél egyszerűbb, de nagyszerűbb deck nem sok van. Csak belefektetjük a csavarhúzót vagy épp tekerősegédet abba a két kis félkör alakú bemarásba és már be is pozícionálta nekünk a tekerést, ami annyit tesz, hogy nagyjából 1.5mm-re lesz a levegőző felett. Bár ez picit magasnak tűnhet, de ennek ellenére alig van TH-ja, és az a pici is csak MTL Clapton-nal tekerve hajlandó előbújni. A vattázása is pont annyira egyszerű, mint megtekerni. Miután befűztük a vattát a tekercsbe csak levágjuk a deck legszélesebb pontjával egyvonalban, ami a deck alsó pereme, és már tehetjük is be a helyére, persze azért borzoljuk meg a végeit, hogy megfelelő legyen a lészállítás. Nem mondanám háklisnak, huzal ügyben semmiképp, viszont vattázásnál azért túl tömör vattát ne használjunk, mert ha eltömíti a három kis lyukat akkor nem fog felmenni a liquid, vagy nagyon sok idő fog telni, ezért körültekintően válasszunk vattát. Emellett pedig nem elhanyagolható, hogy mindenképp a deck alsó peremének szélénél vágjuk le a vattát, mert az pont akkora méret, hogy épp leér az etetőnyílás aljához, de nem tömíti el a lyukakat.
Ami pedig az élményt illeti egy nagyon ízes RTA-ként írnám le. Nem érzékeny a liquid-re, tehát ízvilágok tekintetében teljesen mindegy mivel használjuk, hozni fogja a vártat. A gőze kielégítő mindegyik AirPin-el. Se nem sok, se nem kevés, de úgyis az íz a lényeg. Szálhuzallal egyáltalán nem fogyaszt sokat, persze ez attól is függ ki mennyit használja. A 4ml-es tartályt ha reggel feltöltöttem csak kora estére ürült le, tehát nagyjából 5ml-t fogyasztottam naponta a szálhuzal mindkét fentebb látott variánsával. MTL Clapton-al már azért hamarabb ürült, de ez normálisnak mondható. Persze vannak az általam használtnál vastagabb MTL Clapton-ok is, de amivel én használtam azzal majdnem két tanknyit sikerült elgőzölnöm naponta, ami nagyjából 7ml-t jelent. Én ezek alapján takarékosnak mondanám. Teljesen mindegy melyik drip tip-el használjuk, mindkettő ugyanazt az élményt hozza. Ezt úgy kell érteni, hogy a hosszúval nem volt ízvesztés ami azért gyakori szokott lenni egy 20mm hosszú drip tip-nél. A rövid drip tip kialakítása jobban követi az ajkak ívét így azzal sokkal kényelmesebb használni, mint a hosszúval, ami az oldalánál kifelé kerekedik, ezzel szinte lecsúszik az ember szája róla. A hosszú drip tip ellen pedig van még egy ellenjavaslatom, az pedig a billegés. Ha kabátzsebben volt és elővettem máris majdnem kiesett a drip tip. Összehasonlítva a hosszabb drip tip töve egy szemmel alig látható mértékben keskenyebb, a milliméter tört részéről beszélünk ami alig látszik, mégis ennyi elég, hogy ne illeszkedjen olyan szépen, mint ahogy az alacsonyabbik drip tip. Bár a hosszabb jobban tetszik, de egyáltalán nem bánom, hogy a rövidebb jobban passzol bele mivel élményben sokkal kellemesebb azzal használni. Az sincs kizárva, hogy csak nekem jutott billegős drip tip-el ellátott DR MTL 2. Ha teljesen le szeretnénk üríteni a tankot, akár egy esetleges liquid csere miatt akkor türelmesnek kell lennünk. Mivel a vatta alulról veszi a liquid-et, így mikor már kevés van a tankban konkrétan felfelé kell áramolnia a maradék liquid-nek, hogy elérjen a vattáig. Ha már csak annyi van a tankban, hogy a külső etetőnyílást csak félig fedi el, onnantól kezdve csak a vákuumban bízhatunk ami lassan de biztosan a vattába húzza azt a kevés kis liquid-et. Ilyenkor viszont már érhet minket dry hit ha nem vagyunk türelmesek, tehát időt kell adni, hogy a vatta felszívja a liquid-et, ugyanis egyáltalán nincs könnyű dolga. Ez utóbbi probléma már róható a kialakítás rovására, de azt kell írjam adja magát a helyzet. Ha kevés van benne többet kell várnunk két slukk között, de legalább van megoldása ennek is, így nem maradunk elveszve.
Végezetül pedig összességében egy igazán ízes, könnyen megépíthető RTA-ról beszélhetünk. Igaz, ahogy írtam is, nincs olyan, hogy valami tökéletes, így a Hellvape Dead Rabbit MTL 2 RTA oltárán be kell áldozni a hosszú drip tip-et, az utolsó láncslukkolást az épp leürülő tankban, illetve kezdetben a “mindjárt szétkapom, hogy megtekerjem” féle lazaságot. Részemről tankok esetében szinte bármivel meg tudok barátkozni, ha cserébe finom ízeket kapok. Az utolsó előtti mondatom legyen ez: Ehhez a tankhoz kezdetben alkalmazkodni kell! Ez pedig az utolsó: Nem hiszem, hogy ennek ellenére megbánod, ha megveszed!
A tankot az alábbi linken tudjátok megvásárolni:
Köszönöm, hogy elolvastátok! Legyen szép napotok! 
részletes szakmai írás lett . Mint minden nap ma is tanultam ezt azt
Elméletileg a hónap végén már elérhető lesz.