Sziasztok!
Bizonyára jártatok már úgy, hogy egy tankot csupán a szépsége miatt meg kell venni. Így voltam a Brünhilde MTL tankkal. Időnként elővettem, gyönyörködtem, a szívem csücske az övé. Aztán megépítettem, Vandy Vape superfine MTL fused clapton 0,99Ohm (megtekerve 1,03Ohm), Demon Killer Slacker Cotton. A tekerést a teljesen nyitott (2,5mm) légbeömlőre ültettem (kb. 0,5-0,8mm), a hosszabb (hűtőbordás) drip tip. A 3mm-es SS sodronyok közül az egyik passzentos, a másik kicsit lazább, de minkettő simán becsusszant a helyére. Nézegettem, hogy a csudába fogja ez a két drótkötél olyan mélyről felszállítani a lötyit. Fő a bizalom, ha tervezők szerint felviszi, akkor felviszi. Jön a feltöltés.
Ekkor kaptam az első strókot. Könnyebb az utcán egy kóbor kutyának beöntést adni, mint azon az alig 2mm-es likon bepréselni a 70% VG többletű liquidet. Ha más megcsinálta, én is. Közben fennhangon cifra népi mondásokat idézgettem, csak a hangulat kedvéért. A folyadék folytonossága érdekében felülről is tocsogóssá tettem a tekerést és a vattát.
Aztán 16W-on jöttek az első slukkok. Hatalmas gőz, fenomenális ízek (KV-s csoki), fülig érő vigyor. 6-8 slukk után dry-hit szerű érzés. Kazánpalást lekap, fehér, majdnem száraz a vatta. Semmi gond, a vatta (akarom mondani a drótkötél) még nem tört be. Ismét telenyomom lötyivel és kóstolgatom (bár drippernek kicsit drága).
Másnap elővettem, reményteljesen szipákoltam. Kissé eltorzult az arcom, amikor tudatosult bennem, hogy az általam oly nagyra becsült lánc-slukkot nem értékeli a drótkötél-vatta kombó. Bizony a 6. szívás már félszáraz volt. Úgy vettem észre, hogy a liquid fogyásával arányosan nő a probléma. Sebaj vatta van, a türelem bár fogyóeszköz, van még belőle. Vatta csere többször, különböző hosszal, és módon (alig ér az SS sodronyhoz, alaposan rásimul, kis vattapamacs a drótkötél tetejét, teletömöm rendesen az egész lébeöntőt). Érdemi változás nincs.
A kiszerelt acélsodronyos vattán is látszik, hogy majdnem száraz és kicsit megpörkölődött.
Kabak papi nem adja fel! Tank szétkap, elmos, drótkötél félredob. Szép hosszú vattát befűztem a tekerésbe, majd a két oldalsó „szárait” levezettem a lébeömlőkön keresztül a tank aljáig. Ilyen lett:
Izomból feltöltöttem a tankot, és hagytam állni. Érdekes, hogy a vatta a tankon belül is gátat képezett, az egyik oldalon teljesen tele lett, a másikon úgy a tank felénél állt meg a lötyi. A hajszálcsövesség elmehetett szabadságra, vagy nem egyformán értelmeztük a léutánpótlás kérdését, mert a vatta látható része száraz maradt. További egy óra pihentetés után már látszott picit az egyébként színes liquid a tekerés környékén, átmentem szapora dripper módba, és alaposan beáztattam.
Modra fel és intenzív slukkolgatás. Bírtuk vagy 30-ig, akkor én dőltem ki. Gazdagon adta a liquidet, jó ízekkel kényeztetett. Később a második sorozat, 35 kényelmes slukk, még ezt is bírta. Aztán azon kaptam magam, hogy kiürült a tank. A legvégén volt kicsit lassabb az utánpótlás, amikor a tankban már csak 1-2mm magasságú volt a liquid.
Ha esetleg valakinek hozzám hasonló módon gondjai akadnának a Brünhildéhez adott SS sodronyok lészállítási kapacitásával, annak bátran ajánlom ezt a vattás megoldást.
Elnézést a képek minőségéért, ennyire tellett.
Gratula a mókolásért. 
. A 70% VG többlethez, a bő levegőzéshez ragaszkodtam, így az igazi a kihívás.
.
