Hogy valami érdekes, értelmes, szakmailag megalapozottabb cikk is legyen már ebben a topic-ban, alább a Fivape (vape ipar szakmai szövetsége) elnökének egy írása
Fivape: „Betiltani az aromákat? Nem: fejleszteni a termékeket!”
A szerkesztőségtől, 2025. január 31., 16:32
Az elmúlt hónapokban a vapelés adóztatásáról szóló vita uralta a közbeszédet. Eközben azonban a szakmában mindenki tudja, hogy a háttérben egy másik harc is zajlik: az aromák kérdése. Az év végén egy gyenge lábakon álló tanulmány azt állította, hogy a piros bogyós gyümölcsök aromái veszélyesebbek, mint más ízek. Bár az eredmények egy megbízhatatlan kísérleti protokollra épültek, a szenzációhajhász következtetéseket számos média átvette és általánosította: minden aroma problémás lehet. Az ilyen típusú félretájékoztatás, amely leegyszerűsített következtetéseken alapul, határozott reakciót követel.
Egy félelmekkel teli terep
Ez az eset is bizonyítja: illúzió azt várni, hogy a média pártatlanul kezelje ezt a témát. A vapelés ellenzői – legyenek akár moralista dohányzásellenes csoportok, akár a dohányiparhoz kötődő érdekek – ügyesen kihasználják a szülők aggodalmait. Kevés hatékonyabb módszer van a közvélemény befolyásolására, mint a morális pánik keltése. Az így gondosan megkomponált narratíva különösen a nemdohányzók körében talál termékeny talajra, akik keveset tudnak a vapelés valóságáról, és könnyen összetévesztik a félelmet az óvatossággal.
Az igazság azonban az, hogy ezek a támadások kevésbé szólnak az őszinte közegészségügyi aggodalomról, mint inkább egy hatékony eszköz ellehetetlenítéséről – még akkor is, ha ez életeket menthet. A vapelés hatékonysága mind a dohányipar üzleti modelljét, mind a hagyományos, dogmatikus dohányzásellenes megközelítéseket fenyegeti.
A tudomány kell, hogy irányt mutasson
Nem hagyhatjuk, hogy az ellenzők uralják a diskurzust. Nekünk, a szakmában dolgozóknak kell követelnünk egy racionális, tényeken és tudományon alapuló vitát. A vapeléssel kapcsolatos kockázatok folyamatos csökkentése magától értetődő cél. Ugyanakkor ezt egyértelmű kontextusba kell helyezni: a vapelés legalább 95%-kal csökkenti a dohányzás kockázatait. Minden, a termékek biztonságáról szóló vitának ezt kell figyelembe vennie. Itt egy maradványkockázatról beszélünk, amelyet további fejlesztésekkel lehet és kell csökkenteni.
És tegyük világossá: az aromák nem „mellékes” kérdés. Alapvető szerepet játszanak a leszokásban. A számok magukért beszélnek: a vaperek 88%-a állítja, hogy az ízek sokfélesége döntő tényező volt abban, hogy elhagyták a dohányzást. Az íz nem csupán kiegészítő elem – ez teszi lehetővé az átállást. Az aromák korlátozása azt jelentené, hogy a dohányzásról való leszokás egyik leghatékonyabb eszközét romboljuk le.
A molekulák szintjén kell dolgozni
Határozottan el kell utasítanunk az olyan vitákat, amelyek teljes aromacsoportok tiltására irányulnak, csupán ízprofiljuk alapján. A „gyümölcsös”, „desszertes” vagy „piros bogyós” kategóriák tudományos szempontból értelmetlenek. Ezek az elnevezések több ezer különböző molekulát foglalnak magukban, amelyek közül néhány teljesen biztonságos, míg mások kevésbé. A tudomány nem alapulhat megérzéseken vagy általánosításokon.
A felelősségteljes megközelítés az, ha molekuláról molekulára azonosítjuk azokat, amelyek bizonyítottan toxikológiai kockázatot jelentenek. Ezeket ki kell zárni a formulákból, és a listát rendszeresen frissíteni kell a tudományos fejlődés függvényében. Így működik az élelmiszeriparban használt aromák szabályozása is – és pontosan ezt az utat kell követnie a vape-iparnak is.
Ugyanakkor határozottan el kell utasítanunk a büntető jellegű megközelítéseket, mint amilyenek például Kínában vagy Hollandiában megjelentek, ahol csak néhány engedélyezett molekula használható. Az ilyen politikák olyan szintű korlátozásokat vezetnek be, amelyek gyakorlatilag a legtöbb aroma betiltásával érnek fel. Ez megfosztaná a dohányosokat az alternatíváktól, és ellehetetlenítené az innovációt az iparágban.
Csak egy út van: védeni, nem tiltani
Nincs szükségünk arra, hogy mindent elölről kezdjünk. Az Afnor-szabványok, amelyeket a Fivape közel tíz éve vezetett be, már most is szilárd alapot nyújtanak a szabályozáshoz. Ezek a szabványok egyensúlyt teremtenek a szigor és a gyakorlati megközelítés között, miközben figyelembe veszik a felhasználók igényeit. Ez a szabályozás kiindulópontként szolgálhat, amely megvédi a fogyasztókat anélkül, hogy elpusztítaná a vapelés hatékonyságát – vagyis azt, hogy képes alkalmazkodni a dohányosok egyéni igényeihez.
A vapelés a dohányzásról való leszokás leghatékonyabb eszköze, és annak is kell maradnia. Minden olyan politika, amely aromák betiltására vagy szélsőséges korlátozására irányul, egészségügyi szempontból teljesen értelmetlen. Megfosztaná a dohányosok millióit egy valós esélytől a leszokásra, és rákényszerítené őket arra, hogy kizárólag dohányízű e-liquideket használjanak.
A termékek fejlesztése igen, és ehhez minden eszköz adott. Az aromák vakon történő betiltása? Soha. Ez nem csupán technikai vagy kereskedelmi kérdés. Ez életekről szól. És ebben a küzdelemben minden íz számít.
Jean Moiroud, a Fivape elnöke
Az aromák megértése a vapelésben: egy alapvető szemlélet
Az aromák komplexitása
Az e-liquidekben használt aromák precízen összeállított molekulák keverékei, amelyek egy adott összetevő ízprofilját és illatát hivatottak visszaadni. Egy eperaroma például több tucat vegyület kombinációjából állhat, hogy minél hűebben reprodukálja a gyümölcs ízét. Ez a komplexitás azt jelenti, hogy az egyszerű kategorizálás (mint például „gyümölcsös” vagy „desszertes”) értelmetlen, ha nincs mögötte részletes molekuláris elemzés. Csak a molekulánként végzett toxikológiai vizsgálat garantálhatja a biztonságot anélkül, hogy feleslegesen korlátozná az ízválasztékot.
Pozitív listák vs. negatív listák
A pozitív lista meghatározza az engedélyezett anyagokat, és szigorúan korlátozza a formulációkat. Ezzel szemben a negatív lista azokat az anyagokat sorolja fel, amelyeket be kell tiltani, de meghagyja a szabadságot más, biztonságos összetevők használatára. Az e-liquidek esetében a negatív lista lehetővé teszi a toxikusnak minősített molekulák kizárását, miközben teret enged a gyártóknak az innovációra.