Van a vapelésnek egy olyan oldala, amiről végképp kevés szót ejtünk, ez pedig a szülők találkozása a vapeléssel. Vajon ők hogy élik meg, amikor a szemük fénye azzal állít be, hogy „Daninak olyan menő ecigije van, füstöl mint nagyapa lombégetéskor, és annyira de annyira finom az a szütymő ami benne lötyög”.
Fogalmam sincs arról, érdekel-e ez a téma valakit is, engem foglalkoztatott és foglalkoztat, lévén gyakorló apa és férj vagyok jónéhány éve. A fenti történet sem kitalált, hasonlóképp szembesültem azzal, hogy a „Kölyköm szívja azt a valamit”. Nem itthon, nem előttünk, hanem a barátokkal bandázás közben, bulikon, iskola után, vagy épp helyett. Szerencsére mindezt nem titokban tette… Néhány fotót is mutatott a gép(ek)ről, a fellegekről, amiket eregettek. Élénken él az emlékezetemben az a jeges rémület, amit akkor és ott éltem át, lévén soha egy büdös szót sem hallottam az ecigiről korábban. Ennyit sikerült kisakkozni hirtelen: a vape az új cigi, a cigi volt az új drog… Innen csupán egy lépés és kész a folytatás: a vape az új drog. Mérgezik, rászoktatják, bűnöző lesz, drogos vagy még rosszabb… Ki tudja mi van benne, ki tudja mi ez, és egyáltalán???
Az első reakciók, amelyeket azonnal meg is osztottunk a gyermekkel: a zsigerből érkező, teljes és totális tiltás, az elutasítás és persze a „majdénmegmondom” című előadássorozat. Gyorsan jött a felismerés, a tiltás mit sem ér, az elutasítás csak további vitákat szül, a szónoklatok pedig mentek is azonnal a kukába. Hiszen, hogy a fenébe tudnék vitába szállni egy olyan dologgal, amiről az égegyadta világon semmit, de semmit sem tudok? Hamar nyilvánvaló lett, itt bizony alulmaradtunk. Hozzáteszem, több évtizednyi dohányos múlttal a hátunk mögött, valóban furcsán hangozhatott a kioktatás részünkről a „kisded” szemszögéből.
Abban az életkorban járt eleve, amikor gyakoriak ezek a beszélgetések: Jó lesz így? NEM. Fiam és ha minden kötél szakad? AKKOR SEM. Nem könnyű az élet (persze a halál sem az replikázna a gyerekem). Az a bizonyos élet ment tovább, és folytatódott a vape sztori is. Egyre gyakrabban és egyre többet hallottam, hallottunk róla, sőt már rávettek arra is, hogy kipróbáljam. Leírhatatlan élmény volt. A kiszakadó tüdőnek és az azonnali szívmegállásnak egy olyan fojtogató elegye, amit ma sem felejtettem el.
És természetesen nem maradtak el az Anya-Apa okoskodások, az esti-éjszakai vagy épp hajnali beszélgetések arról, mi a fenét csináljunk ezzel az új szokással? Meguntuk a sötétben tapogatózást és megkaptam a feladatot, nézz utána mi a franc ez (mégis csak olyan férfidolog ez az e-izé). És jöttek az infóhegyek, érvek, ellenérvek, fórumok, hozzászólások, tesztek, leírások… Egyszerűen meghaladta a képességeim ez az egész. Végül kiszúrtam pár kellemesebb adatot és anyagot, és a saját megnyugtatásunkra családi közkinccsé tettem. A vapelés maradhatott, de vele együtt a kétségek is.
Magvas gondolatok: ismerős ez a pólókról visszaköszönő felirat: „Én egy tetovált (esetleg szakállas, motoros, autós… a kívánt jelző bátran behelyettesíthető) apuka vagyok, ugyanolyan, mint a többi, csak sokkal menőbb”. Ha a tetoválás helyére a vaper szót illesztem, máris igaz lesz rám is ez a mondás? Egy szóban? L@f@szt illetve a paripa pimpilijét.
Más lehetőség nem lévén a folytatásban azt az utat választottam, amit a legelején kellett volna… Megkértem a nagyfiúkat, gyertek fel így bandástól, eszegessünk-iszogassunk-beszélgessünk kicsit… Ne az utcán csináljátok azt a tekerést vagy mit, ne ott szereljetek… Legalább megmutatjátok mi is ez az ördögi szerkezet. Röhögtek, de eljöttek. És végre elmagyarázták mi is ez. A maguk nyelvén, a maguk módján, mégis jókedvűen, vigyorogva, mert most ŐK tanítottak egy felnőttet végre. Láttam, hogy nem robbanószerkezet van a kezükben, nem radioaktív anyagot pöfékelnek és végre nagyjából elmondták-megmutatták azt is, miből áll egy szett. Ha jól emlékszem, valami óriási méretű Smok volt náluk. Ráadásként egy könnyed liquidkeverési tanfolyamot is tálaltak nekem. Kedvet nem kaptam hozzá, de már valami fény gyúlt az addig sötét tárnában… 
Nem fenyegétésként, de folyt.köv. 
Várom a folytatást! 
Mutattam Neki, nézegette, majd önhatalmúlag majdnem kidobta! Há’ mondom nemááá… Ki ne dobd mer’ valami naon csúnyát fogok mondani. Erre Ő aszonta, de kikell dobni mer’ amit beszivsz az cigEretta (Ő e-vel ejti), és kész és ez mindent felülír. Mondom Neki, ez gőz, nem füst. Válasz: Ez cigEretta! 
De akkuja van, elektromos! Válasz: Ez cigEretta! 
Már rájöttem, hogy lehet nem itt tartanék, ha mondjuk másképp alakul bármi is. Titeket sem ismernélek… Szóval jó ez így. A jelent szeretem, a múltat már kevésbé, de a jövő az szép lesz. 
Donát rohadt sohat segített úgy az egész életemet rendbe vágni, főleg lelkileg.