Vape a családban? Hát ez totál szívás 3

Teltek-múltak a napok, a hetek és úgy tűnt, az élet szép! Igaz, gőzfellegek között léteztünk, sokszor 46-os cipők hegyein át kellett bejutnunk az otthonunkba, ahol aztán egy rakat bugyután vigyorgó, melák kamasszal néztünk farkasszemet, mégis… Ekkor hangzottak el és váltak szállóigévé ezek a szavak: azért jó nekünk, mert otthon is vendégségben vagyunk.

És az „édenkerti” mindennapok mellett még mindig ott motoszkált bennünk a kisördög, tuti jól csináljuk mi ezt? Az egyszerűbb utat választottuk, jól csináljuk és kuss. Elégedettségünk nem sokáig tartott.

Kezdődik…

Egy békés este ücsörögtem a lakás egyetlen éppen szabad pontján és továbbra is idillinek láttam családi életünket. Ebbe a képbe sétált bele elefánt a porcelánboltban jelleggel a gyerekem, aki a kamaszokra jellemző, úgynevezett sündörgést adta elő mély átéléssel. Nem tudom, találkoztatok-e már ezzel a jelenséggel. Itt-ott meg-megállva köröz körülöttem, és jönnek a kérdések: Mit nézel Apa? Mit olvasol Apa? Hmm, milyen volt a napod? Fáradt vagy? Kérsz egy limonádét? Csináljak melegszendvicset? Később mellém ül vagy áll. Nem szól semmit, sóhajtozik… Ilyenkor alapesetben egy időközben zsebbe készített bankjegyet mutatok fel két ujjam közé csippentve és olyan „Keresztapásan” közlöm: mindenki a vendégem! Gyerek nagyot kurjantva elviharzik, én elfogadom, hogy immár pénztárca lettem, az este folytatódik…

Csőbe húzás a köbön

De ezúttal nem ez történt. El sem jutottam a bankjegyig… Arcomba lett vágva a puszta tény: szeretnék venni egy új e-cigit. Belül a fejemben robbant a bomba és újra kitört a „minekvulkán”. Minekaznekedhülyegyereknemvoltmgégelégsemmibajaaréginekazelőzőreisrámentingemgyatyámnemésnemésnem. Fogalmam sincs mi váltotta ki ezt a rohamot, mert akkorra már tisztában voltunk azzal, ez a hobbi bizony úri huncutság lesz. Ennek ellenére sem akartam/akartunk belemenni a játékba, akkor ugyanis már javában tombolt és öltött kóros méreteket a mobilcsere láz. Hidegen hagy a kinek nagyobb, kinek újabb „farokméregetős” játék, aminek ha elkezdődik, sosem lesz vége.

Ám érkeztek az érvek, ez jobb, ez szebb, ez nagyobb, ez egyszerűbb, könnyebb, színes és a t@köm tudja mi még. A felét sem értettem a specifikációnak, az adatoknak, annyi maradt meg bennem, hogy piros valamint mocskosul drága (mihez képest, de ezt akkor még nem tudtam). És persze érkezett a támogatás a barátok személyében. Naná, hogy ismét Ricsi lépett színre, minden gondunk okozója, aki mindent is megold, átvállal, megígér. Végül is előzőleg sem csalódtunk, így beadtuk a derekunkat. Lehet egy kamaszpasis szirénkórusnak ellenállni? Kiénekelték a sajtot khm a pénzt a szánkból-zsebünkből, sőt még arra is rávettek, hogy ne csere legyen, hanem maradjon a régi gép is, mert ugye kell a tartalék. Mindezt olyan magától értetődő természetességgel és bájjal, hogy a végére tényleg jófej szülőknek láttuk magunkat. Hiába, színészt neveltünk annyi éven át.

Hülyének lenni jó

És megérkezett Ő. A nagybetűs szerelem, a kéttenyérnyi gyönyörűség, a vapekánaán. Szintén Smok, csak épp két akkuval, plazma tv méretű kijelzővel, rajta remekül olvasható színes szirszarokkal, amelyekből én még annyit sem értettem, mint eddig. Mi szülők, kicsit sarokba dobva éreztük magunkat, mert mintha még a gondjait is ezzel a csillogó-villogó gőzgéppel beszélné meg a gyerekünk. Gőzbe fojtja bánatát és örömét. Nézd már, ül és nézi, örül neki… Újabb happység, babaság, mi télleg ennyire csúcsok vagyunk??? Mire észbe kaptunk és rájöttünk, hogy minden kezdődik elölről, már régen késő volt. Ugyanabba sz@rba léptünk Édes!!! Ezt mondogattuk egymásnak, ez maradt nekünk… :grinning_face_with_smiling_eyes: :smiling_face_with_three_hearts:

12 kedvelés

Úgy látom a cipő azonos, csak a láb más :grinning: Én bizony retro maradok… :grinning:

2 kedvelés

Sírva nézem a gyönyörűbbnél gyönyörűbb mechákat (a család lekicsinylő tekintete közepette). És bár imádnám, ugyan nem tudom, felkészültségem elég lenne-e hozzájuk, egyelőre a rémtörténetek miatti rettegésem erősebb a birtoklási vágynál.

2 kedvelés

Ez így valóban egyszerűnek tűnik. Most megint ott a “nekemkellegyilyen” érzés. :wink: És még én csesztetem a " szeretett Fattyat :heart_eyes:". :grinning: :grinning: :grinning: :grinning:

1 kedvelés

Sziasztok!
@Viktor_Hajdu köszönöm szépen ismét eme költői soraidat! Ha serdülő csemetéd Vénád ezen részének legalább kisebb hányadát is magáénak tudja (nem csak a pénztárcád egy részét :rofl::rofl::rofl:), akkor - ha eddig még nem- serdülő ifjúságnának szerelmetes társa felé forduló oldalát is hamarost megismered! :rofl::rofl::rofl:

@Tibor_Varga ám egy jó ismerősöm, ő azt tárja, hogy a jó mecha modoknál 2 dologra kell figyelni:

  • jó állapotú akkukra
  • 0.11 felett legyen az ellenállás (nem előírás!)

Én a saját részemről inkább próbálok haladni a technikával, és messziről kerülöm még a védelmekkel ellátott mechákat is! Úgy gondolom, jobb, ha van egyszerű állítási lehetőségünk. Ettől függetlenül mindig nagy tisztelettel bámulom a mecha használókat! :slight_smile: Szerintem egy külön Vape műfaj! :slight_smile:

3 kedvelés

…ssza meg, szerelem első látásra. :wink: :wink:

1 kedvelés

Megkérném a Kedves Tagtársakat, hogy ne beszéljünk hűtőbordákról, szép és még szebb sőt szépebb kiegészítőkről, gépekről, mert a nyomor amelybe ezen eszközök döntenek (egyszerűen kellenek :grinning: :wink:), tartós lesz és igen fájdalmas. A közösség érdekében és a személyes biztonságom valamint jólétem védelmében nyújtott segítségeteket ezúton is köszönöm! :grinning: :grinning:
ui: látjátok család, én megpróbáltam!!! :wink: :heart_eyes:

2 kedvelés

Ez jó volt! :grinning::grinning:
Igaz még 10 éves és lány de teljesen átérzem a problémát. Csak most még a tablet, konzol vonalon.
Bár most, ebben a pillanatban azthiszem ha 18 évesen egy moddal állít haza már boldog leszek. (Ha nullás liqviddel pláne)
Más kérdés, hogy én nap mint nap látom mit szívnak, nyalnak, nyelnek (és főleg, hogy milyen állapotban lesznek tőle) a 15 felettiek.

3 kedvelés

Nagyon szép és biztosan nagyon jó is.
De én picit úgy nézek rátok, mint az autóknál a hotrod építőkre: “betegek”, de van f@szuk.:slightly_smiling_face:

4 kedvelés

Az utolsó mondatodban van a kulcs egyébként, még ha áttételesen is. Ha a részévé tudsz válni valamennyire a társaságuknak, és látod is azt, amit csinál-csinálnak, akkor több esélyed van kontrollállni a kontrollálhatatlant. Eleinte rohadt nehéz volt “jófej” (ez persze ízlés dolga, többeknek voltunk ízléstelen és fiatalodásra váró dögök, sőt lélekmegrontók) szülőknek lenni , mert reménytelen harcot vívtunk, védtük magunkat az ellen, ami ellen nem lehet. Mi így hívjuk: ha már ömlik a sz@r, legalább formázzunk belőle valami szépet. :wink:

2 kedvelés

Anyaaaaaaaaa! Tibi megint költi a pénzem!!! :grinning: :grinning: :grinning: :grinning:
Minden sejtem és az önvédelmi mechanizmusom tiltakozik az ellen, hogy elképzeljem… De nem lehet kibírni. Egyszerűen remekmű.

3 kedvelés

Nálunk is ez próbál kibontakozni.
Én sem vagyok híve a “mi is megcsináltuk a magunk hülyeségét” felfogásnak.
Láttam én már 17 éves ordenáré rib@ncot hercegnővé változni 10 másodperc alatt amikor megjöttek érte a szülei. Előtte fél órával még ígért egy laza pipát a mentőtisztnek ha a kórház helyett hazaviszi. Mindezt a kiérkezéstől számított 7 percen belül.
Most még viszonylag teljes a kontroll, de nyilván idővel nehezebb lesz.

3 kedvelés

Továbbra is meseszép.

Kitartást hozzá és sok-sok jókedvet! Anélkül nem fog menni! Nálunk is akadt, aki a haverok közül megpróbálta eladni a jófiú-jókislány arcot. Szerencsére nem kellett szólnunk, a gyerek még időben elmagyarázta nekik, tényleg azt hittétek, hogy “ezek ketten” besz@pják az előadást? Szerencsénk volt, mert egymást is korlátok között tartották.

3 kedvelés

Hozzáteszem, hogy mi tudtuk azt a “lízingelt gyerekekről”, amit csak kevesen. Mikor nem mennek épp suliba, mikor volt durvább a buli, kinek van szerelmi baja… ha gond volt, ugyanúgy jöhettek hozzánk, mint amikor épp sikeres vizsgát vagy bizonyítványt ünnepeltünk velük. Nekem az volt a legnagyobb köszönet, amikor a kórházban feküdtem és megjelent a gyerekemmel az egyik lízingelt melák :smiling_face_with_three_hearts:… Mert úgy érezte jönnie kell. Megkérdezte, hogy megölelhetlek? Akkor azért tudtam, hogy valamit talán jól csináltunk. :wink: Ezúton is köszi Lóri!!! :wink:

3 kedvelés

Na ide szeretné(n)k eljutni. Próbáljuk koordinálni is az eseményeket és egyre inkább úgy tűnik, hogy a gyermek józan eszére és ítélőképességére is hagyatkozhatunk bizonyos fokig.
Az biztos, hogy az iróniát már most jobban használja és érti mint a felnőttek ~80%-a.
Ezt egyenlőre jó jelnek tekintem.

2 kedvelés

Ez jó jel! A humor és a közös nevetés lehet az első NKP (nagy közös pont) :grinning:, ami mentén el lehet indulni. Rengeteg hülye szokást kellett levetkőznünk, igaz lett is helyette néhány új :wink: Nekünk sokat segítettek a gyerekek, hogy elhagyjuk a “magunkkal hozott” régi és talán idejétmúlt beidegződések egy részét. Ők is változtak, mi is. Mi pl azért is megküzdöttünk, hogy pl egyenek-igyanak nálunk-velünk. Mert ugye ez a “tiszta ciki” kategória. Füstöltek, gőzöltek, és kopogó szemmel, száraz torokkal képesek voltak ülni ott egy egész napot. Aztán meguntuk és kedvesen asztalhoz invitáltuk a kérdéses elemeket: most kussoltok, leültök esztek-isztok. Amit nem kértek, ott hagyjátok. A mosogatás a mi dolgunk, jó étvágyat! És működött…

2 kedvelés

A mechákra visszatérve. Értem a szépségét és át is tudom érezni.
De most még arra sem tudom magam rávenni, hogy egy rba-t megépítsek.
Néhány év múlva el tudom képzelni, de ehhez én még nagyon, nagyon, nagyon, nagyon kicsi vagyok.
Két napja még aztmondtam porlasztót sem fogok építeni soha. Most úgy gondolom fél éven belül szerintem eljutok oda, hogy megpróbáljam.
De addig még van mit tanulni.

2 kedvelés

Elnézést,csak egy gyors kérdés ezzel a szettel elmész e 1 napot 1 akkuval,mert mikor még én próbálltam mechát az dl történet volt és 3-4 órát bírt max kb 0.3 ohm körüli ellenállásal?

Sziasztok!
Csak egy személyes észrevétel,ami a témát illeti.

Ez sokkal inkább egy szerethető,napi rutinokkal rendelkező iromány,irományok, mint idegből való kitörések.
Szerintem nyugodtan mehetnek egy "társalgó"témába,persze ez csak szubjektív.
Látható és a válaszokból is olvasható,hogy van rá igény eme irásokra.

Nincs itt semmi "engedd ki a gőzt " , inkább az élet,ami elénk gördíti a napok “szépségeit”.

:slight_smile:

3 kedvelés