Vapelni jó, shoppingolni sem rossz! Higgyétek el, össze tudja hozni a családot! Hol így, hol úgy. Apaként ülni a gyerekem mellett a monitort bámulva és dagadó mellkassal figyelni azt, ahogy telik a kosár kifejezetten kellemes érzés 
. A gond akkor kezdődik, amikor ránézel a végösszegre… 
RENDELJ! TÉKOZOLJ! HERDÁLJ!
A csomagvárás majd a bontás izgalma fel tudja tolni az adrenalinszintet. Ahogy az is, amikor kiderül, b@sszameg beleválasztottunk! Hiába nem volt semmi közöm a dologhoz, attól még boldogan „segítettem” a választásban, „mi pasik tartsunk össze” felkiáltással. Bár ne tettem volna.
AROMA – A POKOL KAPUJA
Azt a fejembe verték, íz nélkül az érzés maga mit sem ér, tehát nálunk is elkezdődött a „vape keringő”, milyen aroma érkezzen még? És még… És még… Nem ecsetelem a választás szempontjait, el lehet képzelni, hogy egy lánglelkű kamasz és egy ecigi maugli alkalmi szövetségéből milyen eredmény születhet. Ő úgy hívja ezt a folyamatot, hogy kötelező teszt, sőt tanulás, én úgy, hogy szimpla deficit.
Itt derült ki számomra, hogy a vásárlói értékelések időrendben vannak listázva és jelentős megtakarítás érhető el azzal, ha nem csupán az első oldal véleményeit olvassuk el.
Saját kárunkon tanultuk meg azt, hogy a fekete-arany kombó a csomagoláson még nem garancia a prémium „életérzésre”.
Megbuktunk szövegértésből is számtalan alkalommal, mert nekünk pl. a diszkrét mogyorós jelleg nem feltétlenül azt jelentette, amit a gyártónak: vagyis a „mindenbeörökrebeívódó” mogyoróízt.
Átalakult, illetve átalakították az ízérzékelésünket. Mi valahogy nem úgy emlékeztünk a banánra, az ananászra, az eperre (a sor végtelen) ahogyan a „laborosok”. A trópusi, alaszkai, tundrai stb. mixekről nem beszélve… Ezzel az erővel megalkothatnák a 4. kerület ízét, a cukorgyári ízt, a lépcsőház mixet, kb ugyanilyen sikere lehetne.
Jónéhány totális vakvágányon jártunk, mire eljutott az agyunkig az alapszabály, a kevesebb bizony több. Azóta más szemmel olvassuk a weblapokat, és ami eleve kockázatosnak tűnik, nos az az is marad. Nem árt megjegyezni a tiltólistás ízeket sem, nehogy újra bekerüljenek a készletbe (tapasztalatból hallottam).
HÁT EZ SHOPÁS
Új modot-tankot-miegyebet venni még háttértanácsadóként is pimaszul jó érzés. Videókat nézni, teszteket olvasni, vissza-visszatérve bámulni a fotókat a kiválasztott darabról, aztán rányomni a rendelés gombra. Szívet melengető pillanat. Mert ugye cinkötvözet, titánium, acél, bőr, meg OLED, és persze ergonómia, a színek, anyagok és formák orgazmikus elegye. Aztán megérkezik a csomag, kibontjuk és kiderül, ez azért nem egészen az, amit mi kértünk. Ok, világít, de nem zseblámpát rendeltünk, az egyszerű beállítás azt jelenti, hogy fél órát szánkáznak az ujjak mire bekapcsoljuk, a kijelző ugyan „fényes” de odakint már inkább árnyékolásnak neveznénk a fényerőszabályzást, és persze az oly sokat emlegetett tűzgomb lenyomására sem egészen az történik, mint amit elképzeltünk… És ugye ott van még az asztal felett lebegő hogy a 3,14csába lehet ezt szétszedni vagy épp összerakni kérdés.
Ki más lenne a hibás, ha nem a gyártó? Logikus! Holott a logikus az lett volna, ha néhány egyszerű kérdést teszünk fel, elsősorban magunknak. Tutira kell nekünk hétmillió watt? Biztosan tudjuk, mit jelent a chip, a bypass, a TC, a volt és amperhalmaz? Mi a különbség a beépített akku és a cserélhető között? Mennyi is valójában a 12,4cm magasság? Mi a rohadt élet az a podfej vagy épp porlasztó és mennyibe kerül? Miért fontos az 510 csatlakozó? Miért jó a felültöltős tank? Utólag is elnézést kérünk a „mod és tankgyárakban” dolgozóktól, azok a kegyetlen csuklási rohamok… Nos azok mi voltunk.
Szörnyű sebeket téptek fel az emlékek 
, a kérdéses időszak bankszámlakivonatait borítsa a feledés jótékony homálya . Annál is inkább, mert egy-két nem egészen publikus vape tétel is szerepel rajta . Az az igazság, hogy ugyan elvileg felnőttem, felnőttünk már, de néha-néha hülyének lenni, egyszerűen jó! 
.
