Mint az nemrég olvasható volt egyik téma alatt, @TheSoftParade1968 felajánlotta a saját készletét képező Lost Vape Centaurus B80 AIO-ját egy rövid teszt erejéig, amit végül az én hibámból sikerült pár nappal elnyújtanom, viszont ez az élménybeszámoló szempontjából jót tett, ugyanis így némileg több időm volt alaposan kihasználni a készülék adottságait. Ezúton szeretném Zolee-nak megköszönni a türelmét és az önzetlenségét! Nélküle nem jöhetett volna létre ez a teszt! 
A B80 kistesója, a B60 már járt nálam, így különösen örültem Zolee felajánlásának, mert így láthattam és tapasztalhattam, mégis miben más a B60-hoz képest a nagytesó. Ami a készüléket illeti, ebbe is a Quest 2.0-ás Chip-et integrálták, amivel együtt jár a rövidzár elleni védelem, akku alámerülés elleni védelem, túlmelegedés elleni védelem, és természetesen a Smart,- és RBA módus. Maga a készülék nem túl nagy, csupán 80x50x24mm-es méretekkel rendelkezik, ezért ahogy mindegyik Boro készülék, ez is kompakt. Az egybeöntött cink ötvözet ház miatt nem egy pehelysúlyú játékos, de nem is vészesen nehéz. Nem is szaporítom tovább a szót, következzen hát a:
Lost Vape Centaurus B80 AIO élménybeszámoló
A doboz tartalma és ismerkedés a készülékkel
Ha lehúztuk a keményfalú papírdobozról a színes fedlapot, ahhoz, hogy hozzáférjünk a készülékhez, még ki kell vennünk a nagyobb fekete papírdobozt amiben megtalálható a B80 használati utasítása, illetve a Boro tankhoz is kapunk egy leírást, de ne tévesszen majd meg senkit, hogy az van ráírva: UB AIO tank, ez valójában nem a porlasztós tankhoz ad instrukciókat, hanem az építős Boro tankhoz. Ebben a papírdobozban lesz majd megtalálható a csavarkulcs is amivel a tankokat tudjuk lefixálni. Ha ezt kivettük alatta lesz a jelen esetben gyönyörű nyári színekben pompázó Lost Vape Centaurus B80 AIO, aminek színösszeállítása a Gush Green fantázianevet kapta. A mellette lévő fakkban találhatunk egy keskenyebb fekete dobozt tele tartozékokkal, amiket mindjárt sorra is veszünk, a doboz alatt pedig a PCTG (policiklohexilén-dimetilén-tereftalát) anyagú UB AIO tankot és két darab UB porlasztót is találunk.
A már említett keskenyebb fekete dobozban találhatjuk meg a készülék, a Bridge, és a Boro tank összes tartozékát. A készülékhez tartozó töltőkábel mellé kapunk három kis zacskót is aminek egyikében van egy csavarhúzó, 3db AFC avagy AirPin, és 2db kereszthornyos pót hernyócsavar, és lesz ott egy 510 adapter is aminek segítségével bármelyik másik modon megtekerhetjük a Bridge RBA-ját, csak sajnos ez az adapter az én képeimen nem szerepel, de gyárilag benne lesz. Illetve van itt még 2db lapos csavar is, ami elméletünk szerint az adapter tartozéka. A másik zacskóban csupán a Boro tank pót tömítései találhatóak. A harmadik zacskóban pedig 2db drip tip leledzik és az ezekhez tartozó tömítések. Amint látható a gyártó még erőlteti azt a műanyag szájrésszel megfejelt drip tip-et ami kényelmes ugyan, de ahogy a B60-as tesztjénél említettetem akarva-akaratlanul elforog, ezzel több bosszúságot is okozott számomra. Mindkét drip tip 510-es, tehát ha nem nyernék el valaki tetszését akkor bármilyen másik 510-es drip tip-el lehet helyettesíteni.
És itt van a 3db AirPin, nemes egyreszűséggel csupán 1, 2, illetve 3mm átmérőjűek, amik közül a legnagyobb van a Bridge-ben gyárilag. Személy szerint azért tudtam volna örülni legalább egy 1.5mm-es, vagy 2.5mm-es AirPin-nek még pluszban, ámbár azért ezekkel is el lehet lenni.
A B80 egy ültetett tűzgombot kapott, ami azért nagyon király, mert bárhová is tesszük a készüléket, zsebbe vagy táskába, nem kell attól tartanunk, hogy bármi is benyomná a gombot, ezért kikapcsolnunk sem kell a készüléket. Használat közben érezhető, hogy nem billeg, nem kotyog, a kattanása nem hangos, viszont elég masszív. Olyan érzést kelt, mintha a Dani gombjait nyomogatnám.
A tekerés, illetve porlasztó két oldalról kapja a levegőt, pontosan úgy, mint a B60-nál. A levegőáramlás nem mondható gyorsnak, viszont eléggé tág, amit tovább szűkíthetünk az AirPin-ekkel. Számomra az a levegőmennyiség, amit beenged a 2mm-es AirPin, tökéletes volt. Az akku és a board alulról hűlnek, márha képesek rá, azon a három kis lyukon keresztül.
Kijelző felöli oldalon található az akkufészek, ahova a Pulse AIO V2-höz hasonlóan fejjel lefelé tesszük az akkut, ami előnyös, mivel kevesebb utat tesz meg az áram az akkutól a board-ig. A készülék negatív érintkezője rugós, így behelyezéskor az akkuval be tudjuk nyomni, és a rugónak köszönhetően masszívan a helyén is tartja azt. Mivel ennyire befeszül a helyére, ezért az akku eltávolításához segítségül kapunk egy kis szalagot, aminek behelyzéskor az akku alatt kell lennie úgy, hogy csak a vége látszódjon ki, amit meghúzva már ki is köpi a készülék az akkut.
A Boro felöli oldalon semmi látnivaló nincs a rugós középérintkezőkön kívül, ezért haladhatunk is tovább.
A másik oldalon találjuk az Oled kijelzőt, ami elég pici, csupán 0.42 colos, de szerencsére minden adat szabad szemmel jól látható rajta. Közvetlenül alatta vannak a plusz és mínusz navigációs gombok, amik szintén masszívak, nem lötyögnek, egész jó benyomást keltenek, ráadásul az egész gomb alatt található a nyomáspont, nem csupán középen, így méginkább kényelmes használni. Továbbá a gombok alatt található az USB-C csatlakozó amin keresztül tudjuk tölteni az akkut, bár köztudott, hogy nem ajánlott!
Most kicsit beégettem saját magam, ugyanis készült a B80 fapados menüjéről egy videó, amit rendesen elcsesztem! A telefon nagyon rosszul fókuszált a felvételek közben, ezért értékelhetetlen lett az összes. Amit eredetileg szerettem volna közölni a videóval, az a Smart,- és RBA módus, amik között 3 gyors gombnyomással tudunk váltani, illetve az RBA módusra váltáskor megjelenik egy ikon aminek a közepén egy “R” betűt láthatunk. A puff nullázása, amit a tűzgomb és mínusz gomb 3mp-ig egyszerre történő lenyomásával tudunk eszközölni. A tűzgomb és plusz gombok szintén 3mp-ig való egyszerre lenyomásával pedig lezárjuk a plusz és mínusz gombokat. Tehát minden ugyanúgy működik, mint a B60-nál.
Rakjuk össze a Boro-t
Személy szerint nagyon meglepődtem. Ennél a Bridge-nél ugyanis új értelmet nyer az atomjaira lehet szedni kifejezés. Ezt úgy kell érteni, hogyha kivesszük az AirPin-t, akkor egy óvatlan pillanatban akár alkatrészeire eshet szét a build deck, amik a képen is láthatóak. Persze ez nem hiba, hisz így álmodta meg a gyártó, sőt, ez akár pozitívumként is felfogható, csupán picit értetlenül állok a dolog felett, miszerint úgy látszik nem tudták, vagy nem akarták úgy megoldani, hogy egy darab fix alkatrész legyen a build deck, és rosszabb esetben ne kelljen legózni. Mindenesetre nem nagy ördöngősség összerakni, csak azért érdemes óvatosnak lenni, ugyanis ezek az alkatrészek nem feszülnek egymásba, tehát tényleg könnyen széteshet a Bridge egy egyszerű AirPin cserénél.
Ha össze szeretnénk rakni, először a negatív oszlop alatti szigetelést helyezzük vissza…
…majd utána küldjük a negatív oszlopot is.
Az újjunkal megtámasztjuk a negatív oszlopot és annak szigetelését, majd megfordítjuk a build deck-et és visszatesszük az AirPin szigetelését…
…majd visszacsavarjuk az AirPint-t ami így már összetartja az egészet.
Most, hogy összeraktuk a Bridge legfontosabb részét, a build deck-et, akár bele is tehetjük a Boro aljába, ami nem csavaros, így csupán becsúsztatjuk a lyukba.
Erre jön rá a kupola…
…illetve a kupolára a Bridge kéménye.
Avagy úgy azért egyszerűbb, ha a kupolát és a kéményt összetekerjük és betesszük a szintén PCTG anyagú Boro tartályba és utána helyezzük be alulról a build deck-et. Azért itt is van amire ügyelnünk kell, ugyanis a Boro tank azon oldala, ahol a töltőnyílás is van, majdnem kétszer olyan vastag, mint a hátoldala. Ehhez passzolóan a Boro aljának egyik pereme is szélesebb.
Ha fordítva tesszük a helyére a Boro alját és a build deck-et, akkor egy picikét furcsán fog kinézni. De nem csak a kinézete miatt fontos megfordítani, ugyanis mikor a B80-ba a helyére tesszük a Boro-t, ott nem fog illeszkedni rendesen, mert hátulra kerül a szélesebbik fele, ami picit eltartja a Boro-t a belső faltól. Ez ugyan használat közben nem okoz gondot, de az oldallapot is kissé el fogja tartani, ami ezáltal lötyögésbe kezdhet.
Tekerjük meg
A lefogatás abszolút kezdőbarát, és még a vaskosabb MTL Clapton-okat is képes lefogni a két kis pirinyó hernyócsavar. Viszont ezúttal csak egyetlen tekeréssel próbálkoztam, ami 2.5mm-es magra történt 6 menet Kanthal-lal. Ez mindegyik AirPin-nel tökéletesen együtt tudott működni, ezért nem is gondolkodtam több variánson. Bár azért a 3mm-es AirPin elbírt volna 8 menetet is.
Vattázásnál arra ügyeljünk, hogy a vájat nem elég széles, viszont eléggé hosszú, ezért túl sok vattát nem tud rendesen fogadni, és azt is nagyon szét kell teríteni.
Ennél a képnél jól látható a széles etetőnyílás, illetve, hogy mennyire is kell szétteríteni a vattát. Nem csupán oldalról kapja a liquid-et, hanem alulról is, ami a léellátás szempontjából bravúros megoldás! Viszont az oldalsó lyukak eléggé keskenyek, aminél az alsó lyukak sem igazán különböznek, csak kb. 1mm-el szélesebbek az alsók, ami azért nem túl sok, ezért ebbe sem lesz jó a túl tömör vatta, így természetesen maradtam a Cotton Cloud’s-nál.
Ha kész a tekerés, és visszatettük a Boro-t a helyére, akkor kell a fentebb említett csavarkulcs, amivel szuperül meg tudjuk húzni a Boro-t lefogató anyacsavart. Azért vigyázzunk, hogy ne húzzuk túl, mivel viszonylag nehezen jár ez a csavar, nehogy beragadjon.
Végezetül, már csak fel kell töltenünk liquid-del az 5ml űrtartalmú Boro tartályt. Valami vékony cseppentőjű flakont válasszunk emellé a készülék mellé az újratöltéshez, különben visszabugyog a liquid, ha túl széles a cseppentő.
A folyásmentes kialakítás miatt, nem kell aggódnunk, ha mondjuk ki kell vennünk a Boro-t, hogy a lecsapódott liquid-párát kitöröljük a készülékből. Ez sajnos ezeknek a zárt Boro AIO-knak a hátránya. Hogy szerintem milyen hátránya van még a Lost Vape Centaurus B80 AIO-nak, az rögtön kiderül.
Élménybeszámoló
Nos, nem is tudom hogyan fogalmazzam meg… Talán az közelítene a legjobban a valósághoz, ha azt írnám, a B80-as a B60-as upgrade-elt verziója, ami tulajdonképpen csak abban különbözik a tesójától, hogy nem beépített akkus és építhető Bridge-t is kapott, de ugyanúgy ott van a csomagban az UB AIO tartály is, tehát némileg vissza lehet butítani, ha arról van szó. A mod konkrétan ugyanazt tudja, a ház is ugyanúgy egybeöntött cink ötvözet, az oldallapok szintúgy műanyagok, tehát csak az akku és az RBA a különbség, illetve még annyi, hogy a B80 maximálisan 80 wattot tud leadni, míg a kistesója csak 60-at. Viszont, a B80 Boro tankja kompatibilis a B60 modjával, így a netről rendelve egy Centaurus Boro tankot, már fel is okosítottuk a B60-at. Így a legfőbb különbségnek csupán a 18650-es akkufészek tudható be. A menüje is ugyanaz, azaz nincs! Csupán a Smart,- és RBA módus között tudunk variállni, ami egyébként annyit jelent, hogy a Smart mód automatikusan az adott porlasztóhoz kalibrálja a teljesítményt, míg RBA módban nem kolbászol el új tekerésnél az előtte beállított watt érték a kijelzőn. Puff nullázás, gombok lezárása, szintén ugyanazzal a metódussal működik. Ennyi, nem több! Ráncfelvarrás nem nagyon történt. Csupán a gombok, azok közül is leginkább a tűzgomb, amiken javított a gyártó, illetve a sima drip tip egyenes, nem pedig ívelt, mint a B60 esetében. Illetve egy picit nagyobb a B80 az akkufészek miatt, de szinte teljesen ugyanaz a kettő! Sőt, én még a színvariációk között is látok némi hasonlóságot:
Ezért abszolút joggal mondhatjuk, hogy tesók, már szinte ikrek! A fogása kényelmes, a használata, beállítása egyszerű, az anyaghasználat tökéletes! A gombok és az oldalpanelek nem lötyögnek, a mágnesek erősek, a levegőzés bőséges. A drip tip-ek kényelmesek, a gombok szintén. Tehát a modra abszolút nincs panaszom! Amik miatt a B60-ból kiábrándultak az emberek, azt a B80-al behozta a Lost Vape! Az egyetlen negatívum, ami talán csak számomra az, a Bridge! Egyszerűen nincs maradéktalanul egyben, ami azért probléma, mert pótszigetelés tudomásom szerint nem kapható hozzá. Ha valamelyiket valahogy elhagynánk, vehetnénk egy teljesen új Boro tankot.
Ami az élményt illeti, bármilyen ízt is tettem bele, az hozta a vártat, a hatalmas gőzfelhők mellett! Akármilyen íz is került bele, mindegyik ízből ki tudta hozni a maximumot, sőt, a sós karamellás Al Carlo-ban ezúttal a sós fennhang is jobban kiemelkedett az enyhén karamellás dohány mögül. Viszont a csokis íz a 2mm-es AirPin-nel valamiért néha-néha köhögtetett, az 1mm-essel pedig már túlontúl töménnyé vált. A 3mm-es AirPin-nel viszont egyáltalán nem köhögtetett, és a wattot hozzá igazítva az íz sem csorbult. Tény, hogy ez egy valóban csokis íz volt, tehát nem valami sütinek mutatták meg a csokit, hanem ez konkrétan egy csokis brownie hatású aroma akart lenni, ami valóban eléggé tömény, a B80 pedig dobott rá még egy lapáttal. Ez egyébként nem panasz, mivel ugyanezt csinálja a selymesebb, lágyabb ízekkel is. Ha eddig nem volt, akkor a B80-ból lesz karakterük az ízeknek! Ami a tekerést illeti, azért maradtam a 2.5mm-es magméret mellett, mivel egyszerűen a 2mm-est túl kicsinek gondoltam, vattázás szempontjából is, tehát félő volt, hogy megfolyik a széles etetőlyukak miatt, kipárnázni pedig nem szerettem volna, mert az már változtatott volna a léellátáson. A 3mm-es magméretet pedig azért nem erőltettem, mert pont az ellenkezőjétől tartottam, hogy a több vatta miatt dry hit-elni fog, mivel széles ugyan az a lyuk, de keskeny is. A 2.5-ös magra kalibrált vatta mellett nem maradt hely, beült úgy ahogy kell. A 3mm-es magra tekert coil-hoz passzoló vattamennyiség előrevetítve szerintem összetömörült volna. Az AirPin-ek abszolút ki tudták szolgálni a 2.5mm-es magra tekert 6 menet Kanthal-t, csupán a wattot kellett ide-oda állítanom, de élményben abszolút ott van a szeren mindhárom AirPin, ámbár a személyes kedvencem a 2mm-es lett, mondjuk ez azt hiszem várható volt. A 3mm-es magasabb watton szintúgy nagyot domborított, csupán az 1mm-es melegebb gőzével volt gondom, de ízben az is tökéletes volt, sőt, mivel jobban koncentrálta az ízt, így talán azzal volt a legízesebb, csak ugye a levezetés miatt kötve éreztem magam, ezért nem is mertem tovább gondolkodni magméretek terén, de egyébként az 1mm-es AirPin-nel többet is ki lehetne hozni a készülékből mint amennyit én most megtapasztaltam. Gőzből sem volt hiány, főleg a 3mm-es AirPin-nel, már szinte DL érzésem volt. Mivel a drip tip-ek is az RDL felé visznek, illetve a gyártó ajánlása is MTL Clapton, no meg persze a levegőzés is bőven tud annyit, ezért úgy gondolom, a B80-at nem kifejezetten MTL-re alkották meg. Az 1mm-es AirPin az én elgondolásom szerint csak azért van benne a csomagban, hogy 3db legyen, ne pedig csak 2db. Viszont, egy vékonyabb drip tip-el azért a klasszikus MTL-nek is lehet létjogosultsága, csak ahhoz már 2mm-es magméret dukálna ami miatt a vattázást 3x is át kell gondolni a levezetés miatt.
Most pedig nézzük meg a tulajdonságokat és a használhatóságot, azaz a prókat és kontrákat.
Pró 
- Ízre, gőzre kiemelkedő! A Bridge szűk kialakítása tökéletesen át tud adni minden ízt, legyen az vaníliás, kávés, sütis, vagy épp desszert dohány. Egyedül gyümölcsössel nem próbáltam, mivel olyat álltalában nem tartok itthon, de merem állítani, hogy azokkal is tökéletes! A porlasztókat jelen esetben nem próbáltam, mivel egyrészt semmiképp nem szerettem volna Zolee porlasztóit elhasználni, másfelől pedig a B60 tesztjénél volt szerencsém az UB porlasztóhoz, ami minden szempontból lenyűgözött. Íz terén pompás, gőz terén méginkább, és a tartóssága sem utolsó, ugyanis 2 hetet vígan bírnak az UB porik, ezért pazarlásnak éreztem volna, ha elhasználok egyet. Zolee minden bizonnyal sokkal tovább tudná használni, mint én a viszonylag szűk tesztidőszakban.
- Optimális súly. Személy szerint szeretem, ha érzem, hogy van anyag egy modban, vagy épp tankban. A B80 cink ötvözet háza egy kellemes súllyal bír, ami azt jelenti, hogy nem húzza le a zsebeket, viszont a szél sem tudja csak úgy kifújni a kezünkből. Mivel ez egy AIO, ahol mindent egyetlen házba zsúfoltak be, ezért a maga kategóriájában a súlyát is abszolút eltalálták.
- Kényelmes a fogása. Ahogy a B60 is, úgy a B80 is tökéletesen kézbesimul, a lekerekített oldalai miatt pedig kényelmessé válik kézbe venni.
- Folyásmentes kialakítású Boro és UB AIO tank. Az o-gyűrűk tökéletesen tömítenek és nem is hajlandó a Boro sem csak úgy szétcsúszni, ami a jó anyaghasználatnak köszönhető. Ezért a Boro-n lévő o-gyűrűkkel egy tökéletesen zárt tankot kapunk, ami az UB AIO tankról is ugyanígy elmondható. Tehát, ha valami miatt ki kell venni a feltöltött tankot, nem kell aggódnunk, hogy kifolyik a liquid.
- Erős mágnesek, kényelmes gombok. Az oldallapokat fixen a helyén tartják a mágnesek és nem is tudnak lötyögni sem. Levételkor és felhelyezéskor is érezhető a mágnesek erős vonzása ami abszolút pozitívum, hisz mi más lenne a random kinyíló akkufedél mellett a legidegesítőbb, ha nem a random lepotyogó oldallap. A gombok nyomáspontja az egész gomb alatt megtalálható mindhárom gomb esetében, ezért nem csupán nem kotyognak, de kényelmesen is használhatóak. Az ültetett tűzgomb miatt pedig bárhova eltehetjük a B80 AIO-t, nem kell attól félnünk, hogy egy óvatlan pillanatban valamitől benyomódik a tűzgomb.
- Oled kijelző. A B60-nál már alaposan megdicsértem a kijelzőt, de most is muszáj szóvá tennem, hogy mennyire nyugtató a szemnek. A fénye abszolút nem éles, ezért félhomályban, vagy sötétben sem vakít el. Remélem a Lost Vape a B60-as tesztem óta megalkotta a Felhasználóbarát Különdíjat, mert ahogy a B60-as kijelzőjének jelképesen megítéltem, úgy a B80-as kijelzője is egyértelműen megérdemli! Elnevezhetik rólam a díjat, megengedem!
- Könnyű építhetőség. A Lost Vape Bridge az egyik legkezdőbarátabb bekötési rendszerrel operál, ráadásul vattázni is abszolút egyszerű, ezért könnyen el is sajátítható. Ráadásul sokkal könnyebb ennél a bekötésnél a coil-t pozícionálni, mint a többinél, ezért minden szempontból azonnal ráérezhető a Bridge építése. Nehogy megalkossam a Kezdőbarát Különdíjat is…
- Nehezen kondenzel. Egyszerűen nem volt annyi ideig nálam, hogy lett volna ideje a liquid párájának kicsapódni. De gyanítom, hogy akár több hetet is kibír párakicsapódás nélkül ami a jó hűtés számlájára írható.
- Kettős léellátás. Nem sok helyütt látható olyan build deck, ahol oldalról és alulról is kapja a liquid-et a vatta. Emiatt a kettős léellátás miatt gyorsan hozza az ízeket, és a láncslukkolás sem jelent akadályt. Azért azt se felejtsük el, hogy az oldalsó etetőnyílás csupán rásegít picit az itatásra, ettől függetlenül mindig az marad az elsődleges, ahol szálirányban képes venni a liquid-et a vatta!
Kontra 
- Laza Bridge. Mivel a Bridge alkatrészei nagyon könnyen képesek kiesni, amint eltávolítottuk az AirPin-t, ezért ezt én negatívumként említeném, mivel emiatt nem lehet csak úgy menet közben AirPint-t cserélni. Nem feszülnek egymásba sem, tehát szó szerint kipotyoghatnak egy óvatlan pillanatban. Tisztítás szempontjából ez nem probléma, mert így a szigetelések alatt megülő liquid-maradékot is el lehet távolítani, viszont olyan kis alkatrészekről beszélünk, hogy ugyanilyen könnyű elveszíteni is ezeket.
- Fapados menü. Már a B60-nál megszokhattuk ugyan, hogy Lost Vape-ék nem vitték túlzásba a menürendszert, de azért még mindig van némi hiányérzetem ezügyben. Viszont ami van, a Smart,- és RBA mód, az nagyon is tudja amit kell, csak hát azért én mégiscsak hiányolom a TC-t és a többi menüpontot.
- Nem mindegyik flakonból jó az újratöltés. Talán meg sem kéne említenem, hisz javarészt majdnem mindenki Chubby Gorilla flakonokat használ újratöltéshez, de mivel vagyunk azért néhányan, akiknek nem a Chubby a kedvencünk, ezért jelen esetben is megemlítem, hogy a B80 Boro tankját, illetve az UB AIO tankot sem a legmegfelelőbb a gyógyszertárban kapható orr,- és fülcseppentős flakonokból tölteni. Viszont, hagynék itt egy HINT-et flakon ügyben, ami miatt lassan kidobálom a gyógyszertári flakonjaimat.
Ezt a fapados menüt egyébként nem hibaként fogom fel, csupán aki arra készül, hogy egy mindent is tudó Boro készüléket szeretne vásárolni, annak nem a B80 lesz a befutó. Szerintem ez annyiból azért valamilyen szinten hátrány, hogy tudjuk jól mit tett le a Lost Vape az elmúlt években az asztalra, amik után egy egyszerű Dual Mode-dal ellátott holmi picit talán visszalépésnek számít, viszont amit a B80 a jelenlegi tudásával tud, azt nagyon is jól tudja! Ezért élmény terén panaszom egy szál sem! Az újratöltéssel kapcsolatos aggályaimat pedig csak félve és nagyon halkan említem meg, ugyanis ez is megint egy olyan dolog, ami csupán nekem nem állt kézre, ugyanis a flakonjaim 80%-a gyógyszertári cseppentősök, amikkel a Boro tankokat nem lehet tölteni, ezért aki az ilyen flakonokat kedveli, az szerezzen be egy vékonyabb cseppentővel ellátottat, akár a fentebb linkeltet. Tehát ami számomra valódi negatívumnak számít, az a Bridge. Ízre, gőzre fantasztikus! Tehét az élményt illetően ismételten nincs panaszom, csak azért majd óvatosan az AirPin cserével! Viszont, ha tudunk vigyázni arra, hogy ne hagyjuk el az alkatrészeket, akkor valójában ez a probléma is megszűnik létezni!
Végezetül tehát, arra jutottam, hogy a B80-ba sem igazán tudok belekötni! A gyártó ilyennek alkotta meg a Bridge-t, nincs mit tenni, ez ilyen, ha nem tetszik, akkor is ilyen marad. Majd ezt is megszokjuk, ahogy megszoktunk már 5-6 féle bekötési rendszert és vagy 50 féle kialakítást és vattázási módot. A Dual Mode pedig a Quest 2.0-ás chip miatt ilyen, ami persze nem baj, mert teljesítményben nagyon ott van, csak a fránya megszokás, hogy több mindent kapunk egy moddal, most itt ilyen nincs, viszont egyszerűnek nagyon is nagyszerű! A Boro tankok töltőnyílása pedig a kezdetektől fogva pici, de szerencsére rengeteg féle cseppentővel ellátott flakon van a világon, szóval ez sem egy olyan dolog, amit ne tudnánk kiküszöbölni. Két szóban összefoglalva ezt a sok betűt: NAGYON TETSZETT! 
Köszönöm, hogy elolvastátok! Zolee-nak pedig nagyon köszönöm a tesztalanyt! 
Kellemes és szép napot Nektek!
…a lőtéri kutyát sem 
Boro készülékem még úgy sincs! 
Gratulálok Kinga! 
Nagyon tetszett!!! 
(bocs 
)
A B80 meg hozza az ízt azonnal és elég intenzíven, és még csavarozni sem kell, ha kifolyik valami. Abszolút pozitív a megítélésem, így nem is egészen értem a kérdést.