Sokat gondolkodtam mostanában a régi dolgokon, eseményeken. Érdekesnek találom, hogy egy-egy különösebb alkalomkor szívott liquid illatára és ízére is emlékszem, olyan élethűen, mintha ma szívtam volna. De ugyanez a helyzet az ételekkel, italokkal is. Mintha itt lenne annak a jégkrémnek az íze a számban amit néhai nagybátyám szokott venni nekem nyaranta gyerekkoromban. Dinoszaurusz alakú pálcikás jégkrém volt. Amúgy, már ennyi idősen nem mondjuk, hogy dínó, mert azt mondják, hogy az gyerekes. Szóval, dínó alakú volt. Epres és vaníliás, illetve csokis és vaníliás átmenetekkel és a máig kapható klasszikus golyó alakú rágó volt a szeme. Feledhetetlen emlék számomra, amit megfűszerez a Neoton Família Tini dal című száma ami bár kb. 10 évvel korábbi mint mikor én hallottam először, de a rádió nagyon felkapta a 90’-es évek közepén. Legalábbis én így emlékszem. Ugyanilyen élénken belénk ivódhat szinte bármi, főleg gyerekként. Az illatra ez különösen igaz, hisz az valamiért elkülönül a többi érzékszervünktől. Szeretem ha valami tudományosan megmagyarázható, márpedig ez egy nagyon izgalmas témának ígérkezik. Bízom benne, hogy nem csak számomra. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy létezik olyan, hogy:
Ízek és illatok emlékezete
Fogadni mernék, hogy fel tudod idézni mikor és hol szívtad először az első kedvenc ízedet. Nekem az első kedvenc ízem a TPA Turkish Tobacco volt, némileg megspékelve egy kis feketecserkóval, keksszel és csokival. A recept egyébként fent van a Vaperinán. 2014 őszén kezdtem e-cigizni, egy alap Ego szettem volt és Mellow Dew USA Mix-et szívtam, ami nem volt nagy durranás, de az analóg ciginél sokkal selymesebb, finomabb volt. Sokunk kedvence lett anno, átállás után. Ez ment sok-sok hónapig, majd 2015 tavaszának vége felé vettem egy szettet használtan. Eleaf Mini Istick-et egy Kangertech Protank porlasztós tankkal aminek a porlasztójában még üvegszál volt. Ez akkoriban még nem ment ritkaság számba, mármint az üvegszál. Nem sokkal később már csak vattás porlasztókat lehetett kapni. A Protank porik is kaptak egy upgrade-et, így az üvegszál teljesen kiment a divatból. Az említett Eleaf szettet a Kanger tankkal pedig egy helyi vapertől vettem. Emlékszem a Palotavárosi (ez Fevérvár egyik városrésze) Jancsárközben (ez a Jancsár utca és annak környéke) találkoztunk, azon belül is a helyijáratos buszállomás melletti Spar oldalában álltunk meg lebonyolítani az üzletet. Az is megvan, hogy 10.000Ft-ot fizettem a modért, tankért, pár darab üvegszálas porlasztóért, ami mai szemmel jó drága volt, és ajándékba kaptam 10ml török csodát. Nem volt annyira meleg még, de pont odatűzött a nap a Spar oldalfalához ahol álltunk. Koraeste volt, olyan 17 óra magassága, de az időpontban most annyira nem vagyok biztos.
Ez az emlék azért maradt meg viszonylag élénken, mert az agyam különlegesnek értékelte. Mégpedig a Turkish Tobacco íze és illata miatt, ami azonnal elvarázsolt. A másik ilyen liquid a Journey Jedaneastica. Az első flakonnal úgy kaptam, postás hozta, majd rendeltem belőle mert annyira ízlett. Szóval ennek nincs különleges vagy említésre méltó története, de amint felidéztem, már érzem is az ízét a számban. Arra nem emlékszem milyen tankba töltöttem, de arra igen, hogy mikor azt szívtam szinte átjárt egyfajta nyugalom. Megtaláltam azt a bizonyos „hazaértem” érzést abban a flaska liquidben. Tehát nem csak magát az emléket raktározzuk el, hanem az abban a megélt pillanatban érzett érzelmi állapotot is. Most kezd érdekes lenni. Nézzük meg mi történik velünk amikor íz és illat alapján emléket raktározunk.
Ez az úgynevezett illat-indukált autobiografikus memória, amit Proust-effektusnak is neveznek. Bár illatok alapján idézzük fel az emléket, de alapesetben nem kevés rész jut az ízlelésnek is ebben a történetben. Ha például gyerekkori emlékekről van szó, akkor a mamáink által sütött és kedvencünkké vált sütemények illata is elég ahhoz, hogy egy pillanatra ugyanazoknak a szertelen kisgyerekeknek érezzük magunkat és egy pillanatra mosolyt csaljon az emlék az arcunkra.
Az ízlelés és az illatok szoros kapcsolatban vannak, hisz étkezés közben az étel zamatának 80%-át az illat adja és csupán 20% az amit a nyelvünkkel érzékelünk. Ez annak tudható be, hogy illatmolekulából több mint 100.000-et azonosítottak a kutatók, amiknek pedig több mint 1 billió illatárnyalata van amit képesek vagyunk megkülönböztetni. Ezzel szemben a nyelvünk csupán 5 főízt tud megkülönböztetni, amik az édes, sós, savanyú, keserű és az umami. Bár bizonyos kutatások szerint már a zsíros ízt is képesek vagyunk különválasztani a többitől, de ez még nem teljesen kiforrott dolog. Az íz és illat összességét nevezzük zamatnak. Ez az összetettség pedig annak köszönhető, hogy a szájüreg és orrüreg összeköttetésben van a garat, orrgarat és a hátsó orrnyílások álltal. Ez a terület biztosítja azt is, hogy tudunk lélegezni beszéd közben is. A liquid-gőz ízét pedig kifújáskor érezzük jobban, vagy van aki csak akkor, mert akkor éri igazán a gőz a garatot és orrgaratot amik közvetlenül kapcsolódnak a hátsó orrnyílásba. Így tudjuk élvezni a liquid-gőz ízét. Most tisztáztuk a funkcionalitást, nézzünk a mélyére a neurológiai háttérnek is, amit szaglási memóriának neveznek.
-
Az orrüreg felső részén található szaglóhámon lévő receptorok megkötik az illatmolekulákat. Az innen induló jelek a szaglóidegen keresztül a koponyafalon lévő szaglógumóba avagy szaglógolyóba futnak be, ahol megkezdődik az információk feldolgozása. Mert ugyebár az agyunknak egy illat is csupán információ.
-
A többi érzékszervünk által keltett jelek mind áthaladnak a thalamuson. A thalamus szűri, elemzi és továbbítja az információt. A szaglórendszerből érkező jelek kikerülik a thalamust és egy közvetlen pályán haladnak a limbikus rendszerbe, azon belül is az amygdalába ami az érzelmekért felel és a hippocampusba ami pedig a memóriaközpontunk.
-
A szaglógumóból származó nyúlványok sokasága közvetlenül kapcsolódik az amygdalához és a hippocampushoz. A szaglás általi inger közvetlenül aktiválja az amygdalában lévő érzelmeket és a hyppocampusban tárolt emlékhálózatokat.
-
Miután az érzelmi és emlékezeti központok már reagáltak, utána éri el az információ az orbitofrontális kérget. Ez a homlok mögötti terület felelős a tudatos azonosításért. Ez magyarázza miért érezzük először a heves érzelmi reakciót vagy nosztalgiát és csak utána tudjuk szavakba önteni, hogy pontosan mi is volt az az illat, vagy mihez tudjuk kötni.
A szaglási memória úgynevezett akaratlan autobiografikus memória. Ez azt jelenti, hogy nem szándékosan akarunk emlékezni valamire, mint mikor keresünk valamit, vagy egy filmből szeretnénk idézni, hanem ez önkéntelen módon egyszerűen csak ránktör amikor megérezzük a dinnyés liquid ízét vagy illatát ami oda repít vissza amikor utoljára ettünk együtt dinnyét egy szerettünkel. Majd ezután az amygdala előhívja azt az érzelmet amit felidéz bennünk az emlék. Akár hiány, akár öröm, ez ellen nem tudunk tenni. Majd csak ezután jelez vissza a hippocampus és tudjuk szavakba önteni az emlélket.
Egy illatról eszünkbe juthat egy szerettünk, esemény, vagy akár helyszín is, de ez visszafelé is igaz. Ha visszatérsz egy olyan helyszínre ahol mondjuk 10-15 éve nem jártál akkor szinte azonnal eszedbe fog jutni, hogy mit vittél frissítő gyanánt és, hogy mire odaértél az már majdnem meg is melegedett, így nem okozott igazi felfrissülést. De akár a gyerekként piknik közben evett gyümölcs savassága is eszedbe juthat, ha Te is elviszed a gyerkőcöt ugyanarra a helyre piknikezni. Hogy ilyen élénken éljen bennünk egy emlék ahhoz az kell, hogy különleges legyen. Ahhoz pedig csak annyi kell, hogy ne egy hétköznapi helyre menjen az ember, érje bőven inger és érzelmi löket. Mivel az agy sok mindent kiszűr egy megélt eseményből ami nem tűnik fontosnak, vagy ami hétköznapi, de az illatokkal társuló heves érzelmeket nem szűri meg. Ez a szűrő a fentebb is említett thalamus, amit ilyenkor ezek az ingerek, illetve információk egyszerűen kikerülnek. A thalamus a szűréssel ad egyfajta keretet az emlékeknek, de a lényegtelen dolgokat kidobja, hogy ne érjen minket túl sok inger, mert attól el lehet fáradni, rosszabb esetben össze lehet omlani.
Mikor anno elkezdtem feljárni Budapestre eleinte megjegyeztem az útvonalakat, mert még kvázi újdonság volt. De minél többször mentem fel már egyre hétköznapibbá vált. Az utcatáblák és egyéb apróságok feledésbe merültek. Ezért az agy rend szerint csak annyit tárol, illetve tart meg, hogy szmog, tömeg és kipufogófüst. Amikor Pesten jártamban-keltemben szívtam az e-cigimet, az abban lévő íz és illat bár megmaradt ugyan, de később, ha mondjuk Zalaegerszegre utaztam, már az agyam hozzárendeli azt az ízt és illatot amit Pesten szívtam, mert ugyanazt jegyzi meg ZEG-ből is mint Pestből, hogy szmog van, tömeg és rengeteg a kipufogófüst, a 76-os főút mentén különösen, egészen a belvárosig. Ha pár nap, vagy hét után próbálnék emlékezni arra, hogy hol szívtam azt a liquid-et, akkor már nem biztos, hogy meg tudnám különböztetni, hogy Pest-en, vagy ZEG-en történ. Ez a thalamus műve és így védi az agyunkat, hogy csak a legfontosabb aspektusokat hagyja meg számunkra.
Amit említettem is, azért kell szűrni az emlékeket, mert elképesztően fárasztó mindent megjegyezni, az agyunk túlterhelődik és mentálisan összeomlunk. Ha nem haladnának át az ingerek a thalamuson, avagy az agyunk szűrőrendszerén, akkor azt is megjegyeznénk, hogy milyen rendszáma volt annak a, teszem azt, piros Skoda Superb-nek ami az előtt az épület előtt állt ahova bementünk. Ha viszont több autó is állna ott, akkor az összesre amire rápillantunk, mindet akaratlanul megjegyeznénk, plusz az épületbe belépve számra pontosan meg tudnánk mondani, hogy hány nő és férfi tartózkodott bent, hányan jöttek be amíg bent voltunk, hány embernek volt fekete cipője, hány emberen volt ing és annak hány gombja volt látható. Ahogy azt is meg tudnánk jegyezni, hogy hány embernek volt barna haja, kék szeme, kinek volt tetoválása és az milyen mintát ábrázolt. Ki volt szemüveges, kinek volt napszemüveg a fején és ekkor még el sem jutottunk az ügyintézőig, akinek az asztalán ott az a rengeteg, toll, ceruza, radír és papírok. Görcsösen figyelnénk arra, hogy milyen kép volt mögötte a falon, viselt e órát, annak milyen számlapja volt és így tovább… Azt hiszem ez elég szemléletesre sikerült. Kifele menet pedig látnánk, hogy melyik térkő volt halványabb a többihez képest és most már tényleg kimaxoltam mindent ami eszembe jutott… Szóval a thalamus egyfajta védekező rendszer is egyben, mert nem hagy minket összeomlani a rengeteg inger által. Ha valakinek a thalamusa nem működik jól, vagy épp abszolút kikerülik az ingerek, az egy kínkeserves állapot és az ilyen emberekre különösen tekintettel kell lennünk. Ilyen betegség az autizmus és az ADHD. Az autizmussal vagy ADHD-val diagnosztizált embereknek az a legmegfelelőbb közeg, ha otthon vannak a megszokott környezetükben ahol nem történik változás, nem éri őket túl sok inger, ezért az agyuk nem terhelődik le, nem omlanak össze. Azok a szülők akik ilyen betegséggel élő gyermeket nevelnek azoknak jár a maximális tisztelet és megértés, mert ezt nemcsak megélni nem egyszerű, hanem tehetetlenül nézni ahogy a gyermek épp összeomlik, az egy szülőnek a legnagyobb fájdalma.
Visszatérve tehát, most már tudjuk, hogy miért épül fel emlékké egy kedvenc íz, hogyan lesz története és hogyan marad örök. Ha egyetlen szóval kéne leírnom akkor az öröm lenne az a szó ami miatt kellemes nosztálgiába burkolna minket a kedvenc liquid-ünk. De ugyanez fordítva is igaz, mert hanyagolhatunk egy ízt amiatt, ha veszteség híre ért minket miközben szívtuk, mert nem akarjuk azt a kínt ismét átélni. Az agyunk egy borzasztóan szövevényes és rendkívül érdekes neurális és szinaptikus hálózat ami egyszerűen lenyűgöző tud lenni.
Kis érdekességek:
Proust-effektus:
Marcel Proust-ról kapta a nevét, mert Ő írta le először Az eltűnt idő nyomában című 7 kötetes regénysorozatában hogyan repít vissza akaratlanul egy gyermekkori emlékbe egy illat. Marcel Proust a regényben a teába mártott Madeliene illata által repítette vissza főhősét gyermekkorának feledhetetlen Combray-ben töltött napjaiba. A regény első kötete 1913-ban jelent meg és rögtön ebben a kötetben ami a Swann útja címet viseli, már le is írta a világirodalom leghíresebb példáját az önkéntelen emlékezetre. A 7 részes regénysorozat utolsó 3 kötete az író 1922-es halála után jelent meg.Jedanaestica:
A Journey egyik legimpozánsabb íze a Jedanaestica nevet viseli, ami Szerbül tizenegyet jelent. Az ugyanezen a néven elhíresült 1984 óta közlekedő Szerb villamosról kapta a nevét. Ezért is van villamos a flaskán. Ez a 11-es villamos a történelem egy máig élő darabkája, hisz a második világháború után ez volt az első villamos ami összekötötte többek között a 45-ös blokk lakótelepeit a belváros egyik negyedével azaz Újbelgráddal, aminek az építését 1948-ban kezdték el és a 70’-es évek környékén fejeződött be. A helyiek úgy tartják, hogy a Jedanaestica, azaz 11-es villamos az egyik legszebb panorámájú villamos Újbelgrádban.
Köszönöm, hogy olvastok! 
Titeket milyen emlékbe repít vissza egy-egy íz? 
szóval erre röviden válaszolni nem tudnék, tudnék írni többszáz sort. De nem teszem, ez a szösszenet kiváló 