Ezúttal a múltkori tesztalanynak, a Legend 3-nak a kistesóját kaptam tesztelésre a Sourcemore-tól, ami nem más, mint a Geekvape Aegis Solo 3! Kapható beépített akkumulátoros verzióban is amiben egy 3000mAh-ás akku ketyeg, de hozzám a cserélhető akkus variáns érkezett. Ahogy a Legend 3-ba, úgy ebbe is a legújabb fejlesztésű AS Chip 4.0 domborít, aminek köszönhetően a kimeneti feszültség akkor is stabil marad, ha az akku üzemideje az utolsókat rúgja. Ez ugyanazt jelenti, mint a Legend 3 esetében, mégpedig, hogy optimalizálja a teljesítményt, hogy az üzemidő legvégén is egyenletes maradjon az íz. Természetesen tudja a túltöltés, túlmerülés, túlmelegedés, rövidzárlat, illetve fordított polaritás elleni védelmet. Továbbá a már megszokott módon ellenáll a víznek, pornak és ütésnek, ami az IP68-as szabvány szerinti besorolás, másnéven Tri-Proof. Igazából ugyanazokat tudja, mint a Legend 3, csak picit másképp, az egy akkus mivolta miatt.
Az alumínium-cink ötvözetből és szilikonból készült Solo 3 ugyanabban a 10 féle színben kapható, mint a Legend 3, amik a kék, arany-kék, piros, titán szürke, lila, szivárvány, zöld, sötét szürke, ezüst és a fekete. Mivel a Solo 3 a Legend 3-nak kiköpött mása így ez is ezüst kivitelben érkezett hozzám, csak azért, hogy passzoljanak egymáshoz. A színek és tónusok tökéletesen megegyeznek, ahogy a tudás is, így valóban csak nagyon csekély különbségre lehet számítani a Legend 3-hoz képest. Na de akkor nézzük is meg mik ezek a különbségek.
Geekvape Aegis Solo 3 élménybeszámoló
A doboz tartalma és ismerkedés a készülékkel
A dobozban nincs semmi extra csak a szokásos USB kábel, amivel természetesen csak szoftvert frissítünk, ha később lesz rá lehetőségünk, illetve a használati utasítás, egy infó kártya a készülékhez, no meg az elmaradhatatlan Warning kártya, ami az alap dolgokat ecseteli, mint például, hogy vape-elésen kívül másra ne használjuk a terméket!
Az előlapon találhatunk egy bioérzékelős tűzgombot, a 0.96 inches TFT kijelzőt, illetve ez alatt pedig a kétoldalú navigációs gombokat. Itt a tűzgomb lesz a legérdekesebb, ugyanis csakis tapintásra aktiválódik, de ezt majd lejjebb kifejtem bővebben. A mod a szokásos dolgokat jeleníti meg, amik az akkutöltöttség állapota, a módus elnevezése, alatta a módusra jellemző animációval, majd a Watt érték következik, az Ohm szám, az aktuálisan leadott Volt érték, majd a slukkszám zárja a sort, ami először a szívás hosszát jeleníti meg, majd 1 másodperc elteltével már a slukkszámot láthatjuk.
Az oldala semmiben sem különbözik a Legend 3-tól, a burkolaton ugyanúgy ott díszeleg a Geekvape felirat, csupán az egy akkus kivitel miatt keskenyebb lett. A hátoldalán, az Aegis Solo 3 felirat alatt szintúgy megtalálható a Smart szenzor, akárcsak a nagytesó esetében, ami szintén az elektronikus tenyérfelismerő rendszerben testesül meg. Ez aktiválja a Touch Lock-ot, ami még mindig a kedvenc Geekvape feature-öm! Ha a kezünkbe vesszük a Solo 3-at felold a teljes készülékzár, ha pedig letesszük valahova és nem érünk hozzá, akkor pedig az összes gombot lezárja.
Az 510 csatlakozó sem igazán változott, csupán picit méretben tér el, ugyanis a Solo 3 felülnézetből 39,2 x 28,2mm. Tehát maximálisan 28mm átmérőjű tankokat fogad, amik ettől függetlenül picit le fognak lógni, ugyanúgy, ahogy a Legend 3-ról a DR Solo is lelógott, csak a Solo 3 esetében nem csupán az oldalainál, hanem a hátoldala felé is le fog lógni. A Solo 3-ra a Chariot 23-at tettem ami pontosan akkora, mint a felső szürke bordázott rész, a lekerekítések nélkül. Véleményem szerint 22-23mm-es tankok bizonyulnak majd a legjobb választásnak a Solo 3-hoz. A 28mm akkor válik lényegessé, ha mondjuk egy 26mm-es tankkal dőlne el, akkor annak az üvegpalástja még (elvileg) nem fog összetörni. Én amúgy nem kockáztatnék, egyébként is MTL-re és RDL-re lesz a legalkalmasabb a Solo 3, így a 22-24mm közötti tankok tökéletesek lesznek rá. Persze ez szigorúan magánvélemény, amit mindjárt el is fogok magyarázni! A három csavar biztosítja az 510 csatlakozó masszivitását. Az 510 egész felületét érintő apró bordák valamelyest segítenek abban, hogy ne szoruljon rá a tank.
A Solo 3 tetejének elülső részén szokás szerint az USB csatlakozót találjuk, amit egy szilikon gumidugó véd a víztől és portól. 5V/2A-el képes tölteni az akkut, hogyha nagyon-nagyon nincs más lehetőségünk akkut tölteni, de inkább vigyünk magunkkal mindenhova csere-akkut! Az egy akkus kivitel miatt elegendő (talán még sok is) az 5V/2A, ám ezzel ellentétben a Legend 3 5V/3A-el képes tölteni párban az akkukat. Tehát specifikációit tekintve az első igazi különbözet az a bemeneti feszültség!
A mod alján kapott helyet a csavaros akku-kupak, ami elég súlyos darab, tehát bírni fogja a strapát. Régebben jellemző volt az ilyen kialakításra, hogy a kihajtható félkör aminek segítségével kitekerjük az akku-kupakot, egyszerűen letört. Ebben az esetben viszont olyannyira masszív, hogy ilyen biztosan nem fog előfordulni. Itt picit visszakanyarodnék arra a részre aminek kapcsán az eldőlést és üveg-törést emlegettem. A mod talpa mivel félig le van kerekítve így ha rosszul tesszük le hajlamos billegni. Ezért is fontos az, hogy ne pontosan 28mm-es tankokat tegyünk rá, hanem kisebbet, hogyha véletlen eldől (nálam néha eldőlt) akkor az üveg ne törjön el!
Amíg még a külsőségekről van szó, addig nézzük meg a méretbeli különbségeket is, ugyanis akad egy pici. A Legend 3 méretei: 88,5 x 54 x 28mm, a Solo 3 méretei pedig: 86,9 x 39,2 x 28,2mm. Szerintem mindkét mod esetében tökéletesen eltalálták a méreteket.
Most pedig nézzük meg mit nyújt az AS Chip 4.0. A szokásos 3 gyors tűzgomb-nyomással léphetünk be a menübe, ahol a módusokat, a készülék zárolásának módját, a puffok nullázását, a színek módosítását tudjuk eszközölni, de még a fényerőt is lejjebb tudjuk venni. Ez utóbbi alapból 100-on van. Végül a verziószámot is itt tudjuk lecsekkolni, illetve gyári alaphelyzetbe is állíthatjuk a Solo 3-at.
Ahogy írtam is fent, a módusokat is tudjuk piszkálni, tehát az első a Mode menüpont, ahol is megtalálhatjuk a Smart, Power, Boosting, Memory, Eco, és végül a TC-TCR módust is.
A második a Lock Settings menüpont, ahol a Touch Lock, Button Lock és Unlock lehetőségek közül tudunk választani. Ha a Touch Lock-ot választjuk akkor érintésre nyitjuk, nem érintésre zárjuk a készüléket. De nem csupán a készülék hátoldalán található Smart szenzor, hanem ahogy már említettem is a tűzgombban van egy bioérzékelő, ami a Smart szenzorral ellentétben nyomásra nem érzékeny (nem tüzel), hanem kizárólag akkor tudunk tüzelni, ha érzi a testhőnket, tehát ha benyomódik táskában, akkor sem fog tüzelni, mert emberi érintésre van szüksége. Nagyon szentimentális kis gombocska! Ha a Button Lock-ot választjuk akkor csupán az alsó két navigációs gombot zárjuk le. Ez nem biztonságos, ugyanis a tűzgomb aktív marad, bármi benyomja tüzelni fog. De akár azt a lehetőséget is választhatjuk, hogy egyáltalán nem zárunk le a modon egyetlen gombot sem, erre való az Unlock. Bár azért főbb a biztonság!
A harmadik a Puffs menüpont, ahol is ellenőrizhetjük a slukkszámot, ha pedig ki szeretnénk nullázni egyszerűen a Reset lehetőséget kell választanunk.
A negyedik a Colors menüpont, aminek segítségével egyedivé tehetjük a Solo 3 menürendszerét. Ezek a színek mindenhol megjelennek majd, szóval valóban elég látványos lesz a felhasználói felület. A fekete-fehér, kék, narancs, lila, és rózsaszín közül választhatunk. Az ezüstön alapból a narancs szín van gyárilag beállítva.
Az ötödik a Brightness menüpont, ami a fényerőt jelenti. Gyári beállítás, hogy 100-on van a fényerő, ami szerintem pont tökéletes. Nem túl világos 100-on sem, mintha nem lenne háttérvilágítása, de azért ha szemfülesek vagyunk észre lehet venni, hogy van. Sajnos természetes fénynél csakis a fehérrel írt adatok látszódnak. Bár tény, ha egyszer be van állítva, azt nem szokás piszkálni.
A hatodik, és egyben utolsó, az About menüpont, ami a verziószámot és a Reset opciót kínálja, amivel gyári alaphelyzetbe tudjuk állítani a készüléket.
Most pedig picit járjuk körbe a módusokat is.
Az első módus a Smart, amit be sem kell mutatnom, a szokásos módon az Ohm alapján állítja be a Watt-ot, a Legend 3-hoz képest annyi különbséggel, hogy mivel csak egy akkus a készülék, így kevésbé bika módon küldi meg a tekercset, ami MTL és RDL esetében abszolút pozitív. Így végre magas ellenállás mellett is jól használható a Smart módus.
A második módus a Power, ez is a szokásos módon működik, csak a Wattot állítgatjuk és kész is.
A harmadik módus a Boosting, ami a Bypass kicsit újragondolva, bár sok újat nam fogunk tapasztalni, maximum az egy akku miatt nem lesz annyira erőteljes, mint a két akkus Legend 3-ban, de ide ennyi pont elég, sőt, RDL felhasználás mellett tökéletes élményben volt részem.
A negyedik módus a Memory, ahol kapunk öt darab memóriahelyet ahova el tudjuk menteni a tankok beállításait. Csak akkor tudjuk újból előhívni a mentett beállítást, ha ugyanazzal az ellenállással dolgozik a tank. Újratekerés, vagy más ellenállású porlasztó esetén ki kell törölnünk a memóriahelyet, majd újból elmenteni a friss beállítást. Nagyon jó funkciónak tartom, mert így nem okoz gondot az, hogy több tankunk van egyetlen modra.
Az ötödik módus az Eco, ami a Boosting ellentéte, mivel az akku számára a lehető legkedvezőbb feszültséget küldi a tekercsre, így nem lesz széthajtva az akku, ami mindenképp jó dolog.
A hatodik módus a TC-TCR, ami inkább TCR, mint TC. Ha ezt választjuk akkor ismernünk kell a TC-re alkalmas huzalunk TCR értékét, ugyanis azt meg kell adnunk mielőtt használatba vesszük. Kivéve, ha NiFe30 a huzalunk anyaga, mert annak az értéke van alapból beállítva. A Watt érték beállítása se maradjon el, ugyanis gyárilag 50 Watt van beállítva, ami valószínűleg sok lesz.
Az IP68-as szabvány szerinti besorolás miatt egyáltalán nem karcolódik sehol, csak a navigációs gombokon lévő fólián látszik, hogy használva van. A kijelzőn lévő plexin tökéletesen látszik, hogy nem látszik semmi. Ahogy a Legend 3, úgy a Solo 3 is egy igazán tartós készüléknek bizonyul.
Most pedig következzen a lényeg!
Élménybeszámoló
Ami a külső behatásokat illeti, ugyanazt tudom írni, mint a Legend 3 tesztnél, egyszerűen egy karcot nem tudtam ejteni rajta, pedig őszintén megvallom sajnos esett is, bár nem magasról, de egyáltalán nem hatotta meg egyik esés sem. Nekem meg le kell szoknom arról, hogy mindent az asztal szélére teszek! A gombok fixek, nem kotyognak, a nyomáspontjuk az egész gomb alatt megtalálható, így kényelmessé válik a használata. A fogása viszont szerintem jobb, mint a Legend 3-nak, de csak azért mert ugyebár keskenyebb, így sokkal jobban kézbe simul, már szinte eltűnik az ember tenyerében. A párnázott hátsó rész, ami alatt a Smart szenzor is található olyan kényelmessé teszi a fogását, hogy az több lesz, mint kényelmes. A Solo 3 felületére sem hajlandó rátapadni a ragacsos kosz, ahogy az a Legend 3 is jellemző. Az 510 csatlakozóra sincs panaszom. Azok a kis bordák elegendőek ahhoz, hogy ne szoruljon rá a tank, viszont a tank alját egyáltalán nem karcolja. A három csavar pedig biztosít minket arról, hogy valóban egy atombiztos ketyeréről beszélhetünk. Ahogy a Legend 3 akku-ajtaját is nehéz volt becsukni a tömítés miatt, úgy a Solo 3 akku-kupakját is picit nehezebb betekerni, de csak azért, mert ott is van egy vaskosnak mondható tömítés, ami elengedhetetlen az IP68 besorolás miatt. Egyáltalán nincs panaszom a készülék ellenállóságára!
Ami az AS Chip 4.0-át illeti pontosan ugyanazt tudja és ugyanazt is nyújtja, mint a Legend 3, csak mivel egy akku van kettő helyett, így érezhetően alacsonyabb feszültséggel operálnak bizonyos módusok, de ez teljesen természetes.
Smart: A szokásos módon az ellenállás alapján beállítja a Watt értéket amit természetesen bizonyos keretek között enged állítani, ami egy 1 Ohm-os ellenállás esetében azt jelenti, hogy 12 Watt-ot állított be a készülék, amit 10-14 Watt között enged állítani. Kevésbé bika módon hajtja meg a tankokat, mint a Legend 3, de ki lehet hozni belőle a maximumot valami combosabb RDL setup-al, de annak az üzemidő fogja kárát látni. Mindenesetre MTL-re és RDL-re tökéletes.
Power: A Legend 3 tesztnél írtam, hogy jelentős az élménybeli pozitív különbség, mivel abban van alapból egy elég combos előfűtés. Ugyanez a Solo 3-ra is igaz! Észrevehető az intenzitáson, hogy abszolút nem lomha és igenis odatesz az élménynek az előfűtés, bár kevesebb, mint a nagytesóban, de van és ez a lényeg.
Boosting: Avagy Bypass. A Legend 3-hoz képest egy sokkal barátságosabb módushoz van szerencsénk. A Solo 3-ban lévő Boosting-hoz nem kötelező dual DL RTA, ugyanis egy akkus mivoltát tekintve nem fogja túlzásba vinni az odapörkölést, de azért ne egy szűkebb MTL-el használjuk ezt a módust, hanem inkább RDL-el. Ott viszont garantáltan domborítani fog.
Memory: Ez is pontosan ugyanúgy működik, mint a Legend 3-ban. Az ellenállást és a hozzá beállított watt értéket jegyzi meg, de csak a Watt értéket írja ki amit látunk is majd a móduson belül, mint választási lehetőséget. Az ellenállást természetesen itt is újraméri miután behívtuk a beállítást, de ugyebár azt nem menti rá, tehát nem fog bekavarni a mentett adatokba. Minden esetben csak a Power módust tudja jegyezni, ami azt jelenti, hogy pl. Eco módusban egy adott ellenállással rányomunk az egyik memóriahelyre akkor a Power-ben utoljára beállított Watt értékkel menti el az ellenállást. Tehát ez tulajdonképpen csak Power módusnál tök jó. Viszont funkcionalitását tekintve tökéletesen működik.
Eco: Erre is jellemző, akárcsak más modokban lévő Eco módusokra, hogy egy kisebb teljesítményt használó Boosting-ról (Bypass-ról) van szó. Az akkuhoz mérten a lehető legkedvezőbb kimeneti teljesítményt engedi a tekercsre. Szerintem ez igazán kedvező az akku számára, és még élményben is tud némi újat nyújtani.
TC-TCR: Mint írtam is, ez inkább TCR, mint TC, tehát mindenképp szükség lesz az adott TC-re alkalmas huzal TCR értékére. Az ellenállást automatikusan lezárja, viszont a Watt-ot nekünk kell megadnunk. A Legend 3-nál volt egy olyan problémám a TC-TCR-el, hogy 20% körüli akkutöltöttségnél érezhetően visszavett a teljesítményből, nos ez a probléma a Solo 3-nál nem áll fenn! Így mondhatjuk, hogy az AS Chip 4.0 egyetlen hibáját kiküszöbölte az egy akkus kivitel.
Tehát mondhatjuk azt, hogy tudásban minden változatlan a Legend 3-hoz képest. Továbbra sincs panaszom, sem a kezelhetőségre, sem pedig a módusok működésére. Egyszerűen minden szuper! Viszont észrevettem valamit, amit a Legend 3 is tud, csak akkor még nem vettem észre, ezért most kitérünk picit a már jól ismert Touch Lock-ra.
Touch Lock: Még mindig imádom! Szerintem a legjobb Geekvape feature ever! Ennél jobb készülékzár nem létezik! Bátran elfeledkezhetünk fizikálisan lezárni a modot, ugyanis a Touch Lock pont erre hivatott. Ha nem érsz hozzá lezár minden gombot, ha pedig épp fogod akkor pedig aktiválja azokat. Ha hozzáérünk érzékeli a testhőnket, aminek hatására felold. Na de most jön az amit a Legend 3-nál nem vettem észre, csak a Solo 3-nál, viszont ettől függetlenül ezt mindkét készülék tudja. Ha hozzáérünk a hátuljához kiírja, hogy All buttons now unlocked ami szabad fordításban annyit tesz, hogy minden gomb feloldva. DE! Attól, hogy ezt kiírja a mod még nem enged tüzelni, csakis akkor, ha a tűzgomb is érzi a testhőnket! Tehát ez egyfajta dupla védelem, ami a bioérzékelős tűzgombnak köszönhető. Télen akkor fog jól működni a Touch Lock, ha olyan kesztyűnk van, ami képes átvenni a testhőnket, ha ez nem teljesül akkor sajnos nem tudunk a moddal kesztyűs kézzel bánni! De arra az időre akár ki is kapcsolhatjuk a Touch Lock-ot, mert ez valójában nem egy egetrengető probléma.
Összességében minden módust gyorsan el tudunk érni, a menübe is gyorsan beenged, ezáltal gördülékeny a használata. A kijelző természetes fénynél nem adja ki az adatokat, csupán a fehér színnel megjelenített értékeket, de azt hiszem ez kb az összes modra jellemző, így nem negatívum, csupán a használat velejárója. Ami viszont engem picit zavart eleinte, de már sikerült megbarátkoznom vele, az nem más, mint az akku töltöttségének a kijelzése. 5 rublikát jelenít meg a mod, mellette pedig írja az akku állapotát %-ban, viszont lehagyták a % jelet. Ez nem is annyira fontos, viszont ami cseppet zavaróbb volt számomra, hogy csak 10%-onként jeleníti meg az akku állapotát, és 20%-onként vesz el egy rublikát. Tehát, 100%-ról indul, majd 90, 80, 70 és így tovább jelzi hányadán állunk. A rublikákból pedig 20%-onként tűnik el egy. Ez azért fura nekem, mert totál ellentétesen működik a két kijelzés, és 10%-nál bár tudom, hogy még kb 1 óra üzemidő van benne, mégsem tudom pontosan melyik lesz az utolsó slukk. A Legend 3-nál azért rosszabb volt a helyzet, mert csupán rublikák voltak, számmal való kijelzés nem. Ismétlem, ez bár szokható, csak számomra picit fura volt, de végül sikerült megszokni, tehát ezzel sem volt igazából panaszom. No, de most inkább jöjjenek a prók és kontrák.
Pró 
- IP68, avagy Tri-Proof. Szó szerint minden külső behatásnak ellen tud állni, ezért kimagasló élettartamra lehet számítani.
- Masszív gombok, 510 csatlakozó és akku-kupak. Minden gomb tökéletesen és fixen a helyén van, a nyomáspontja mindegyiknek az egész gomb alatt megtalálható, ezért kényelmes és gördülékeny a készülék használata. Az 510 csatlakozó a három csavarral extrán meg van erősítve, ami miatt bármilyen baleset is érje a modot, annak biztosan semmilyen baja nem lesz. Az akku-kupakot bár picit nehezen lehet ki,- és betekerni a tömítés miatt, de ez nagyon lényeges dolog az IP68 okán, tehát ez valójában nem is probléma.
- Megfelelő súly, kényelmes fogás. A Legend 3 súlyával is meg voltam elégedve, de az azért annyiban más, hogy két akkus modhoz képest nem mondható nehéznek, a Solo 3-ról pedig méginkább elmondható, hogy nem egy nehézsúlyú játékos, épp ezért bárhova is tesszük, nem húz majd le semmit. A lekerekített formavilág miatt pedig igazán kényelmes fogással bír.
- Touch Lock Még mindig ez a legkirályabb kényelmi funkció amit valaha modba építettek! Ha a Touch Lock be van kapcsolva bárhova tehetjük, nem fog benyomódni és vaktában tüzelni, mert a hőérzékelő áll az intelligens zár középpontjában.
- AS Chip 4.0 Ennek a chip-nek köszönhetünk minden jót amit a Solo 3 nyújtani képes. Stabilan tartja, és optimalizálja a kimeneti feszültséget, még merülő akkuval is, ezért az üzemidő végén is egyenletes marad az íz és a gőz.
- Könnyen használható felhasználói felület. A menürendszer használata rendkívül egyszerű, gyors és gördülékeny. Minden könnyen elérhető és nincs bonyolultan fogalmazva semmi. Maga a felhasználói felület pedig tetszetős, interaktív, már szinte izgalmasnak mondható. Egyszerűen szuper!
- Teljesen lezárt állapotban is beenged a menübe. Ha esetleg nyáron a forróságtól picit belassulna a Touch Lock, vagy így télen annyira áthűl a kezünk, hogy nem érzékeli a tűzgomb vagy a Smart szenzor a testhőnket, akkor egyszerűen ki is tudjuk kapcsolni, mivel az átmeneti akadozás ellenére a Smart szenzor a nyomásra is érzékeny, onnantól pedig a szokásos 3 gyors tűzgomb-nyomással simán beenged a menübe. Volt probléma, nincs probléma.
Kontra 
- Picit keskeny, lekerekített talp. A mod alja, avagy talpa nagyjából akkora, mint maga az akku-kupak körmérete, persze még van ott plusz 1-2mm, de azért ez egyáltalán nem sok, ezért néha képes billegni. Bár így is szép és jó, de mehettek volna még 2mm-el minden oldal irányába és akkor még ezt a kevés kis negatívumot sem kéne leírni. De sebaj, mert olyan nincs, hogy valami 100%-ig tökéletes! Egyébként is, ez nem is igazi probléma, csak meg kell tanulni jól letenni.
Végezetül pedig talán csak annyit tudnék írni, hogy ami a Legend 3-nál keskeny volt, melegedett, az a Geekvape Aegis Solo 3-nál már egyáltalán nincs jelen. Nagyon jó, nagyon szép, könnyű használni, profi módjára teszi a dolgát, ráadásul az IP68 miatt nagyon sokáig fog a mindennapjaink része lenni. A billegést pedig pici odafigyeléssel ki tudjuk küszöbölni. Szóval, ha egy akkus strapa-modot keresel, megtaláltad!
A modot az alábbi linken tudjátok megvásárolni:
https://www.sourcemore.com/geekvape-aegis-solo-3-mod.html
Az AS3M kuponkóddal $31.49-re csökken a termék ára
Köszönöm, hogy elolvastátok! Legyen szép napotok! 
végülis stabil alsó-középkategória gombokért.
) szintű vásárlóknak $28.13 és a AS3M kupon kód nekik nem játszik. Specialpak-kal $38.66, ha mást nem vásárlunk.
Örülök, hogy tetszett és olvastok! 