Bevezető
Sourcemore a mostani élménybeszámolóhoz a Geekvape legújabb nagy dobásával örvendeztetett meg, ami pedig nem más, mint az Aegis Legend 3! Nagyon vártam már, hogy ideérjen, mert azért van benne jócskán újítás és ráncfelvarrás ahhoz, hogy mindenkinek leessen tőle az álla! A Legend 2 sem volt rossz, de ez azért odaver rendesen! Míg pl.: az elődjében nem volt Memory mode, úgy ebben már van, ami nagyban képes megkönnyíteni egy olyan felhasználó életét, aki több tankkal használ egy modot. Ezen kívül, az összes módus kapott egy ráncfelvarrást, ráadásul a fényerő állításához sem kell már gombkombinációkat használni, beépítették a menübe, ahogy a puff nullázását is. A Legend 2-ben még AS Chip 2.0 ketyegett, de ebben az irányban is történt nem kevés fejlődés, ezért a Legend 3 már a legújabb fejlesztésű AS Chip 4.0-val van szerelve, aminek köszönhetően stabil marad a kimeneti feszültség, még akkor is, ha az akkumulátor épp merülőben van. Optimalizálja a teljesítményt, hogy az üzemidő legvégén is egyenletes maradjon az íz. Ezen felül természetesen tudja a szokásos dolgokat is, mint a túltöltés, túlmerülés, túlmelegedés, rövidzárlat, illetve fordított polaritás elleni védelmet. Továbbá a Legend 3 szintén ellenáll a víznek, pornak és ütésnek, azaz egy teljesértékű IP68-as szabvány szerinti besorolást is kapott, amit Tri-Proof néven is emlegetnek. Sokkal könnyebb bánni a Legend 3-mal, mint az elődjével, de merem állítani, hogy több más típusú modot is lazán kenterbe ver, olyat produkált a Geekvape ezzel a termékével!
Összesen 10 színben kapható, amik az ezüst, piros, szívárvány, lila, zöld, arany-kék, sötét szürke, kék, fekete, és a titán szürke. Ezek közül hozzám az ezüst érkezett, amiből kiindulva, ha a többi is ilyen árnyalatú, akkor picit mattos, nem lakkozott festésről van szó, hanem anyagában színezett, legalábbis a szürke esetében. De ahogy elnéztem, a többi is ilyen. Nem is csigáznék tovább senkit, nézzük meg közelebbről!
Geekvape Aegis Legend 3 élménybeszámoló
A doboz tartalma és ismerkedés a készülékkel
Felszereltség
Felszereltség tekintetében nem kapunk hozzá egyebet, csupán egy USB-C töltőkábelt, használati utasítást, a garanciakártyát, és egy figyelmeztetéseket felsoroló kártyát, ami többek között felsorolja, hogy csak és kizárólag vapelésre használjuk a terméket.
Előlap
Már szemből is azonnal látszik, hogy sokkal letisztultabb, komolyabb külsőt kapott, mint az elődje. Itt csupán a 0.96 inches TFT kijelző, a tűzgomb, és a két oldalú navigációs gomb kapott helyett. Utóbbit stílusosan elrejtették, ahogy a kijelzőt is alvó állapotában. A nyomáspont szó szerint mindegyik gombon mindenhol megtalálható.
510 csatlakozó
A kezdetektől fogva center 510-et kapott mindegyik Aegis box mod, amitől értelmetlenség is lenne eltérni, hisz csak így mutat szépen egy tank a modon. Itt már rögtön találhatunk is egy kis érdekességet, ugyanis az 510 teljes felülete (a szürke rész) 22mm-es tankokat fogad, viszont a szélénél picit lejjebb lévő oldallapnak a széle miatt fogadhat akár 26mm-es tankokat is. Lemérve ezeket kaptam eredményül, viszont alapból a gyártó 28mm-esnek jelöli ezt az egész felületet, ami azt jelenti, hogy a gyári Z Fli tank, amivel szett esetén érkezik, eleve lelóg róla a maga 29mm-es körméretével, ha a szürke felületet veszem alapul akkor nem is kicsit. De ez maradjon szubjektív, hogy ki mennyi lelógást tud jó szemmel elnézni. Megjegyzem, én annyira nem sokat, de a 24mm-es DR Solo még belefér, ami egyébként a barázdákkal együtt már 25.5mm, de maradjunk a tényleges 24mm-nél. A képen látszik is az a kis lelógás a felső, szürke részről.
Anyag
A borítás anyagát tekintve alumínium-cink ötvözetből készült, viszont az USB port-ot takaró felület, illetve az akkuajtó is szilikon. A fogása igencsak kézbe simuló, nagyon kényelmes.
Smart Szenzor
Talán ez az egyik legérdekesebb pontja a modnak. Ez nem csupán egy borítás, mint az elődjein, ez egy elektronikus emberi tenyér felismerő rendszer, ami csupán a hátsó vonalban kapott helyet, az Aegis Legend felirat mögött, illetve egy picit alatta és felette is. Ennek segítségével lép működésbe a Touch Lock. Tehát amikor a kezünkben tartjuk a készüléket, akkor feloldja az összes gombot, de amint letesszük valahova, a készülék összes gombja lezár.
Touch Lock
Itt egy picit meg is állnék, ha már a Touch Lock-ról volt szó, ugyanis akad némi érdekesség ez körül. Mint látható is lesz a lenti videón, maga a Touch Lock érintésre aktiválja a készüléket, ha pedig épp nem fogjuk, akkor lezárja az összes gombot. Ennek a felismerő rendszernek alapból három féle variánsa van, amiből kettő be van építve a Legend 3-ba. Az első az optikai tenyérfelismerés, amihez kéne egy kamera is, hogy rögzítse a tenyerünk képét, amit egy szoftver tudna elemezni és később így tudná azonosítani, hogy kihez tartozik a tenyér. Nos, ez nincs benne a készülékben. Amik viszont benne vannak, az a hőérzékelés, és a nyomásérzékelés! A hőérzékelésnek köszönhetően méri a tenyerünk és a külvilág hőmérséklet-különbségét, aminek észlelésekor felold a készülék. A nyomásérzékelés pedig arra szolgál, hogy mérje, mikor éri nyomás a készüléket azon a ponton, így tudja a készülék, hogy éppen megfogták, ezért működésbe kell hoznia magát. Ez összességében nagyon jó dolog! Ám azért van itt valami, ami akár negatívumnak is felfogható, de valójában nem az. Amikor zsebre tesszük a készüléket, érzékeli a testhőnket, ezért felold! Nos, a helyzet az, hogy ez a funkció nem is azért van benne, hogy rosszul működjön, tehát akkor jó, ha felold, mivel működik a hőérzékelő, viszont ezt a funkciót csak azok tudják majd igazán kihasználni, akik NEM nadrágzsebben hordják a szettjüket, hanem táskában! Ugyanis olyankor, amikor táskában van a készülék, nem érzékeli a testhőt, és nyomás sem igazán éri, ezért minden gomb zárva marad. Azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy a hő,- és nyomásérzékelő együtt oldja fel a készüléket, tehát, ha meg is nyomódik a hátoldala a táskában, addig nem old fel, amíg nem érzékel testhőt! Viszont, ha valaki azért aggódna, hogy mi lesz akkor, ha netalán tönkremegy a tenyérfelismerő rendszer, annak van egy jó hírem: Ha nem érünk hozzá a felismerő rendszerhez, akkor is beenged 3 gyors gombnyomással a menübe, aholis ki lehet kapcsolni a funkciót, tehát nem kell izgulni, hogy mi volna ha… Pedig a felvetés jogos lenne, mert ez azért egy rendkívül érzékeny felismerő rendszer.
Akkuajtó
Az akkuajtó, mint írtam, teljes egészében szilikon borítást kapott, kívül és belül egyaránt, ami hézagmentesen körbeöleli az egész ajtót, ennek köszönhetően nem tud behatolni sem víz, sem por, és egyáltalán nem fog karcolódni sem, ezért mondhatni, hogy örök életű ez a szilikon borítás.
A rugós ajtó már ismerős lehet korábbról, aminek az akkuk pont nekifeszülnek, ezért cseppet nehéz becsukni, illetve kinyitni, de ez egyébként jó dolog, hisz annyira fix, hogy biztonságérzetet ad, és azt a benyomást kelti, hogy ez aztán össze van rakva rendesen! Természetesen, ahogy lenni szokott, itt is dedikálva van az akkuajtón, és belül az akkufészekben, hogyan kell beletenni a 2db 18650-es akkut.
USB port
Ahogy már említettem, a másik szilikon felület az USB port-ot takarja, amin van egy elég nagynak mondható szilikon dugó is, ami megóvja a csatlakozót a víztől és portól. Illetve, mikor teljesen be van dugva ez a dugó, akkor annyira ráül a szilikon borítás a mod ezen részére, hogy abszolút nem tud még véletlen sem beférkőzni semmi. Tehát a tömítés itt is 100%-os! Az köztudott, hogy nem ajánlott modban tölteni az akkukat, ennek ellenére a gyártó egy 5V/3A-es gyors töltést ígér annak, aki mégis a Legend 3-ban töltené az akkuit.
Menürendszer
Végre egy mod amin van menürendszer! 
A szokásos 3 gyors gombnyomással léphetünk be a menübe, ahol is a módusokat tudjuk váltogatni, a zárolás módját tudjuk a kedvünk szerint változtatni, a puffot tudjuk nullázni, a színeken is tudunk módosítani, de, ha túl világos a kijelző, akkor itt vehetjük majd a fényerőt is lejjebb. Végül a verziószámot is itt tudjuk lecsekkolni.
Most picit belemászunk a menürendszerbe, részletesen és sorjában. Az első a Mode menüpont, ahol is megtalálhatjuk a Smart, Power, Boosting, Memory, Eco, és végül a TC-TCR módust is.
A második a Lock Settings menüpont, ahol pedig választhatunk, hogy az ultramenő Touch Lock-al, vagyis érintésre nyitjuk-zárjuk a készüléket, vagy, ha ez nem nyerte el a tetszésünket, akkor csupán az alsó két navigációs gombot is lezárhatjuk a Button Lock-al, viszont akkor a tűzgomb aktív marad, tehát táskában vagy zsebben simán benyomódhat. De akár azt a lehetőséget is választhatjuk, hogy egyáltalán nem zárunk le a modon egyetlen gombot sem az Unlock lehetőséggel.
A harmadik a Puffs menüpont, ahol is látni vélhetjük a slukkszámot, és egyetlen gombnyomással akár ki is nullázhatjuk a Reset-re nyomva. Ha csak ellenőrizni szerettük volna hogyan állunk puffogtatások tekintetében, akkor az Exit-re nyomva kilépünk, és onnan folytatjuk a gőzölést, ahonnan abbahagytuk.
A negyedik a Colors menüpont, ami csak arra szolgál, hogy számunkra cseppet egyedivé tegyük a mod menürendszerét. Ezek a színek mindenhol megjelennek majd, szóval valóban elég látványos lesz a felhasználói felület. A fekete-fehér, kék, narancs, lila, és rózsaszín közül választhatunk. Az én szürke tesztalanyomon a narancs szín volt gyárilag beállítva, amit nem is állítottam el, viszont lecsekkolva a többit, mindegyik tetszetős tud lenni.
Az ötödik a Brightness menüpont, ami, a nevéből adódóan is, csak a fényerőt engedi piszkálni. Alapbeállítás, hogy 100%-on van a fényerő, ami szerintem pont tökéletes, ugyanis alapból nem túl világos az egész, mintha nem lenne háttérvilágítása, de azért itt-ott észrevehető, hogy van.
A hatodik, és egyben utolsó, az About menüpont, ami csupán a verziószámot rejti, illetve egy Reset opciót amivel az egész készüléket gyári alaphelyzetbe tudjuk állítani.
Felhasználási módok
Jöjjenek a felhasználási módok! A Mode menün belül az első a Smart ami a Legend 2-ben nem volt benne, viszont mivel az is, és a Legend 3 is alapvetően DL felhasználásra lett megalkotva, ezért roppant jó, hogy végre kapunk egy Smart módust a készülékkel, ami az ohm alapján állítja be a wattot, és dual DL RTA, vagy több tekercses porlasztókat fogadó tankok esetén egész jól teljesít. Sajnos az MTL és single DL setup-jaim esetében jóval fölé lőtte a wattot, de ez nem róható fel hibaként, mivel nem tudja milyen levegőzésű tankot teszünk rá, és abban milyen huzal, vagy Clapton van pontosan.
A Mode menün belül a második a Power, amit úgy gondolom be sem kell mutatnom, de azért itt annyit leírnék, hogy a módusoknál a kijelzőn megjelenő értékek, jelen esetben a wattszám alattiakra gondolok, azok az ohm érték, a volt, azaz feszültség, ami az akku merülésével folyamatosan változik, és végül a slukk, ami szívás közben a másodperceket számolja, majd szívás befejeztével kiírja a slukkszámot.
A Mode menün belül a harmadik a Boosting, ami tulajdonképpen egy Bypass, és úgy is funkcionál, tehát míg a Legend 2-ben Bypass névre hallgatott, úgy a Legend 3-ban már Boosting, és ahogy írja is a kijelző, az akku maximális feszültségét engedi a tekercsre. Ez a módus nagyon heves, ezért csak dual coil-os DL RTA-khoz ajánlott!
A Mode menün belül a negyedik a Memory, ami az elődből abszolút hiányzott, illetve személy szerint rendkívül hasznosnak tartom, ezért örülök, hogy ezzel is bővült a Legend 3 menürendszere. Azok számára lesz nagyon hasznos, akik több tankot használnak majd ezzel a moddal, hisz csak menteni kell a tank által szolgáltatott adatokat úgy, hogy a Datas Save-nél az OK-ot tűzgombal jóváhagyjuk, így menti az ohm és a beállított watt értéket. Majd mikor tankot cserél valaki, akkor az előzőleg már elmentett tank specifikációkat a Memory módusban a megfelelő memória-helyre menve, azon belül is a Call-lal be tudja hívni, vagy akár törölni is tudja a memória-helyeket a Delete-tel.
A Mode menün belül az ötödik az Eco, ami egy újdonság, és mondhatni, hogy a Boosting ellentéte, ugyanis itt nem az akku maximális feszültségét küldi a tekercsre, hanem az akkuk számára a legkedvezőbbet, ami valahol a két kapocsfeszültség közötti érték, de esetenként változik. Nekem az 1 ohm-ra tekert Dwarv esetében, teljesen feltöltött akkukkal, 3.7 volt-ot küldött a tekercsre, ami természetesen több, mint amivel eredetileg Power-ben használtam, illetve a 0.2 ohm-ra tekert DR Solo esetében 4.1 volt-ot küldött a tekercsre, ami szintén több volt, mint Power-ben, de ez sokkal kedvezőbb az akkuknak, mint a Boosting esetében. A Dwarv MTL-lel élményben valamivel jobb volt, mint a Power, de tény, hogy nagyot rúgott. Tehát, ez egy DL-re szabott, lazább módus a Boosting-hoz képest, mégis szinte ugyanazt csinálják, és a watt értéket természetesen itt sem lehet állítani.
A Mode menün belül a hatodik, és egyben utolsó, a TC-TCR, ami valójában egy sima TCR, amit immáron sokkal egyszerűbb használni. Gyárilag 80 watt van megadva, de azt könnyedén át tudjuk írni, csak alatta kell legyen a piros vonal amit a navigációs gombokkal tudunk minden esetben mozgatni, majd egy tűzgomb nyomás után sárgára vált az érték, és ekkor lehet változtatni rajta. Ezután megadjuk, ugyanazzal a metódussal, az alsó sávban az általunk használni kívánt, kizárólag TC-re alkalmas, huzal TCR értékét a gyárilag beírt 500 helyett. Kivéve, ha NiFe30-al szeretnénk TC-zni, ugyanis az 500 a NiFe30 TCR értéke.
IP68 szabvány
Mint ahogy a többi tesztalany, úgy a Legend 3 is, volt már mindenhol, legtöbbször cipzárral és kulcsokkal is érintkezett. A navigációs gombokon lévő fólián, a karcokból, látszik is szépen az intenzív használat. Viszont a kijelző plexijén, és a készülék többi pontján, abszolút nincsen egyetlen karc sem! Persze nem meglepő, hisz ez az IP68 szabvány lényege. Tökéletes! Mindig olyan lesz, mint az új!
Már most is elég sok minden megmutatkozott a készülékből, ami egytől egyig tökéletes választássá teheti. De azért van még mit írni!
Élménybeszámoló
Általános
Mit lehet írni egy olyan készülékről, ami az IP68-as szabvány miatt nem karcolódik, nem hatol a belsejébe sem por, sem liquid, a gombjai tökéletesek, az akkufedél, és az 510 csatlakozó is fix? Őszintén szólva erről a részéről a dolognak nem sokat, és az is mind pozitív. Az élménybeszámoló szerves része, hogy elemzem hogyan hatnak a készülékre a külső behatások, de mivel ez nemhogy egy karcot sem hajlandó beszedni, de egyetlen porszem sem ült meg rajta sehol! Még az élek mentén sem tapadt meg a kosz, vagy por. A fogása és a súlya is tökéletes, a gombok nem kotyognak, masszívan a helyükön vannak és bárhol is nyomjuk meg, mindenhol van nyomáspont! Kézbe simul, az akkukkal együtt sem nyom sokat, ezért nagyon kényelmes, ha egész nap hozzuk-visszük a kezünkben. Ám azért, ha mondjuk valami miatt ragacsos a kezünk, pl.: főzés közben több alapanyaghoz is hozzányúlunk, vagy szerelés közben lesz piszkos a kezünk és úgy szeretnénk egyet sebtében beleszívni, akkor ami a kezünkön van az rátapadhat a modra is, de nem úgy, hogy nem lehet leszedni, vagy tisztítószer kéne hozzá. A Legend 3 ugyanis olyan szinten ellenálló, hogyha ragacsos kézzel megtapizzuk, akkor utána az nem szárad rá, hanem egy papírzsepivel is könnyedén le tudjuk törölni. Vagy, ha úgy hozza kedvünk, csapvíz alá is tehetjük, hisz vízálló is! Az 510 csatlakozó felülete bordázott, ennek ellenére nem szedi a koszt, de az apró bordák közül is könnyen ki lehetne törölni. Emellett 4 csavarral van lefogatva, ezért se lötyögni, se kiszakadni nem fog! Az akkuajtó rugója erős, tehát picit neki kell feszülni ki,- és becsukáskor, de ez sokkal jobb, mintha egy érintéstől kinyílna, tehát ezzel is meg vagyok elégedve. Nincs panaszom! Nincs mire felhívni a figyelmet, mert minden behatásnak ellenáll, minden pontja masszív és fix, tehát egyszerűen tökéletes! A külső behatások meg sem kottyannak a Legend 3-nak, ezért most haladjunk tovább, kívülről befelé. A módusokról már sokkal többet tudok írni, így folytassuk azokkal.
Módusok
Smart: Teljesen megszokott, már szinte átlagos, de picit másképp funkcionál, mint bármelyik másik modban, ami tudja ezt a funkciót. Viszont, mivel ellenállás alapján lövi be a watt értéket, ezért MTL vagy single DL tank esetében rendszerint jóval az általunk preferált fölé lövi be, tehát nem lesz jó az élmény, mert úgy odapirít, hogy a gőz forró lesz, a vattából pedig olyan gyorsan párolog el a liquid, hogy a dry hit veszélye is fennáll. Még szerencse, hogy lehet állítani Smart-ban is watt-ot, de azért van némi furfang is benne, ami pedig az, hogy beállít egy értéket, ez oké, mind így működik, viszont van egy alsó és felső határ amit a Smart határoz meg! Most a Bishop-pot veszem alapul, mert az van jelen pillanatban rajta mikor ezt írom, 0.64 ohm-ra mérte le, amihez 20 watt-ot ajánlott, ez állítható ugyan, de csak 15-25 watt között enged ingázni! Ez igencsak fura, ugyanakkor nevéhez hűen tényleg okos megoldás, mivel, ha el is állítódik véletlen, akkor sem megy az egekbe az érték, és fordítva. Viszont a 0.2 ohm-ra tekert DR Solo-t pedig már 75 watt-tal kínálta meg, ami a tankot ismerve több, mint rengeteg, de ebben az esetben is csak az 5-5 watt-ot engedett állítani. Tehát single DL-hez nem való a Smart módus, MTL-hez is csak akkor, ha valami levegős tankunk van. Viszont dual coil-os DL esetén már van létjogosultsága, ahogy több tekercses porlasztók esetén is. Tehát ne utáljuk meg azonnal a Smart módust, mivel ez valóban egy nagyon okos megoldást kínál, csak épp nem mindenkinek.
Power: Az alap módus, annyi különbséggel, hogy egy 1 akkus készülékhez képest azért jelentős az élménybeli pozitív különbség, ami nem mindegyik 2 akkusról mondható el, de a Legend 3-ban lévő AS Chip 4.0-nak köszönhetően hatalmas erő rejlik a modban, amit már a Power módusban is megmutat, ízben, és gőzben is egyaránt. Itt semmi más pikantéria nincs, szóval nézzük a többit.
Boosting: Csak és kizárólag dual DL RTA-val, vagy valami nagyon bika porlasztós tankkal lesz élhető. Őszintén szólva én csak egyetlen slukkig bírtam használni, annyira durva. Mivel ez a mecha mód, avagy Bypass, ezért ahogy a 2 akkus mecháknál is, így jelen esetben is, az akkuk által leadott feszültség duplázódik. Tehát teljesen feltöltött akkukkal nem 4.2 volt-ot küld a tekercsre, hanem 8.4-et, ami valljuk be, kurva sok! Bár az ohm-ot is nézi, de mivel az dualban iszonyat kevés lesz, ezért legalább 7.8-8 volt-tal érdemes kalkulálni! Ezt egyetlen tekercs nem fogja jól viselni, még félig merült akkuval sem igazán. Ezért ezt tényleg valami nagyon vastag clapton-okoat fogadó minimum dual coil-os tankkal érdemes csak használni!
Memory: Előszeretettel használtam, mert a teszt során sokat tengődtem DL és MTL között. Réges-régen volt olyan modom, amin el lehetett nevezni a memória-helyeket, így két hasonló ellenállású mentést nem tudtam összekeverni. A Legend 3-ban ez már úgy működik, hogy az ellenállást és a hozzá beállított watt értéket jegyzi meg, de csak a watt értéket írja ki, ami alapján könnyedén beazonosítható, hogy melyik tankhoz is tartozik. Viszont amikor kiválasztjuk a Memory-ból a tankunknak megfelelőt, akkor automatikusan újraméri az ellenállást, tehát nem feltétlen azt fogja kiírni amire utoljára emlékeztünk, ez főleg SS huzalra jellemző, de mivel ez általában csak pár század különbözetet jelent, ezért nem kell állítgatni a watton, mert ugyanazt az élményt fogja nyújtani. Csak a Power módust tudja jegyezni, tehát ez a kettő valamilyen szinten össze van kapcsolva. Akinek több tankja is van, de csupán egyetlen modja, ami tegyük fel, hogy a Legend 3, az szerintem előszeretettel fogja használni ezt a funkciót, ugyanis gyorsabb így, mint a wattot újra beállítani.
Eco: Tulajdonképpen egy kisebb teljesítményt használó Boosting (avagy Bypass). Ez ugyanis az akkuhoz mérten a legkedvezőbb teljesítményt állítja be, amit aztán a tekercsre küld. Ezt sokat használtam MTL tankokkal (Bishop-pal és Dwarv-val), amikkel úgy éreztem valami új élményt kapok, amit eddig egyik modtól sem. Az Eco-val a gőz langyosnak mondható, a magasabb teljesítmény pedig jobb ízeket produkál a Power módushoz képest. Az ohm-ot úgy vettem észre az Eco-nál is nézi, mert a DR Solo-val is más élményt kaptam, ahogy a Bishop-pal és Dwarv-val is. Nekem bejött ez a módus.
TC-TCR: Használatához szükségünk van a huzal TCR értékére, tehát teljesen máshogy működik, mint a Legend 2-ben. Szerintem könnyű vele bánni, és automatikusan lezárja az ellenállást, tehát azzal sem kell foglalkoznunk. A hideg ellenállásra itt is figyelni kell, bár nem fog alul,- vagy túlszabályozni, de, ha nem a hideg ellenállást méri le, akkor jóval hamarabb éri el a beállított hőmérsékletet ami miatt kevesebb gőzre számíthatunk, és az íz sem lesz kielégítő. Első negatívum következik! Mikor nagyjából 20% körül vannak az akkuk, akkor érezhetően visszavesz a teljesítményből a mod, mintha kevesebb wattot állítanánk be, de ez csakis TC-ben fordul elő. A többi módust ez a furcsaság nem érinti. Viszont 20% töltöttség felett nagyon is jól teljesít a TC, nem véletlen ez volt az általam legtöbbet használt módus, de mikor közeledett az üzemidő vége, átváltottam Power-re, ami azért elég zavaró volt, hogy már nem tudta ugyanazt a teljesítményt hozni az üzemidő végén.
Ami a módusokat illeti, szerintem hellyel-közzel mindegyik hozza a vártat, és nagyon is jól működik mindegyik, csupán van amit nem nekem/nekünk találtak ki, de ezen felül abszolút nincs panaszom (csak egy pici a TC-TCR-re), sem a kezelhetőségükre, se úgy alapból egyik módusra sem, ugyanis mindegyiknek megvan a maga sajátossága, ami csak bizonyos felhasználóknak szól. Ezért lesz a Legend 3 egy univerzális mod, ami bárkinek meg tud felelni.
Most folytassuk a híres-neves Touch Lock-kal…
Touch Lock
Imádom! Megfogom felold, leteszem lezár! Nem kell nyomkodni semmit, ezért iszonyatosan kényelmes! Javarészt táskában jönnek velem a szettjeim, a munkahelyemen pedig övtáskát használok a praktikussága miatt, de sokszor volt, hogy mielőtt eltettem volna a szettet, gyorsan le kellett zárni, ismétlem gyorsan, de nem mindig úgy vette a gombnyomást a mod (Hera-ra jellemző), ezért nagyjából a negyedik alkalomra sikerült lezárni. A Legend 3-al ez az idegtépő tortúra megszűnt! Azonnal érzékeli, ha hozzáérek, tehát a testhő az elsődleges szempont a feloldáshoz. A második a nyomásérzékelő, ami a testhő nélkül nem old fel, tehát táskába is teljes biztonsággal tehetjük el a készüléket, nem baj, ha nekinyomódik valaminek a hátoldala. Sajnos az elmúlt időszakban voltak olyan napok amikor a napi maximum-hőmérséklet elérte a 40-42 Celsius fokot is, ami azért nem tesz jót a hőérzékelőnek a modban, tehát képes néha a késleltetett működésre. Ha ilyen van, annyit kell tenni, hogy ki kell venni pár percre az akkukat, hogy visszahűljenek, és persze a mod is. Ezt követően már újra úgy fog működni, és olyan gyorsan reagálni, mint korábban. Épp emiatt az incidens miatt gondolom, hogy nyomásérzékelő is van benne, mivel erősebben megnyomva már feloldott a készülék, de akinek nincs kedve ezzel vesződni, annak írom, hogy ahogyan a fentebbi videón is látszik, szerencsére beenged a menübe 3 gyors tűzgomb nyomás hatására, ahol is ki tudjuk kapcsolni a Touch Lock-ot, hogyha bármi probléma lenne vele. Az pedig egy kis plusz, hogy télen kesztyűs kézzel is képes lesz feloldani a mod, mivel a kesztyű átveszi a testhőnket.
Összegzés
A menübe gyorsan beenged, nem gondolkodik sokat, tehát abszolút gördülékenynek mondanám a használatát. A 0.96 inches TFT kijelzőn minden adat tökéletesen olvasható, a felhasználói felület élénk, viszont kint a szabadban, napfénynél a színek ugyanúgy eltűnnek, ahogy az M100-nál, de legalább a fehérrel írt értékek szépen látszódnak, tehát nem túl problémás, viszont az akkuk töltöttségét jelző rublikák, amik a kijelző legtetején láthatóak, színesek, ezért sajnos azok sem látszódnak napfényben. Csak Power, és TC-TCR módusban kérdez rá az ellenállásra, de tulajdonképpen a többi módus működését tekintve értelme sem lenne azoknál rákérdezni. Viszont, mikor rákérdez, utána nem feltétlen ugyanazt az értéket fogja kiírni, mint amit mi látunk, a rákérdezés pillanatában. Ez azért van így, mert folyamatosan méri az ellenállást a készülék, ami egyáltalán nem baj, inkább így tegyen, mintsen rosszul érzékelje a hideg-meleg ellenállás különbségét SS huzalnál. (Kanthal-lal semmi ilyen nem tapasztalható.) Power-ben úgyis utána állítjuk a wattot, tehát ez nem gond, viszont TC-TCR-ben előbb kell a wattot beállítani, majd utána látjuk csak, hogyha visszatesszük a tankot, hogy mennyi is az ellenállása. Ez akkor nem gond, ha ugyanazt a tankot tesszük vissza mikor TC-TCR-ben vagyunk, ha viszont egy másikat teszünk rá, szintúgy, hogy még bent vagyunk az említett módusban, akkor, ha nem összeegyeztethető a lemért ohm és a beállított watt, akkor vissza kell baktatnunk a Mode menüponthoz, ismét kiválasztani a TC-TCR módust, majd ott csak és kizárólag a wattot piszkáljuk, ha ugyanolyan huzal van a másik tankban is. Tehát nem egy eget rengető probléma ez sem. Részemről, és szerintem, a Geekvape Aegis Legend 3 tökéletes ízeket és hatalmas gőzöket képes kicsalni bármilyen tankból amit ráteszünk, teljesen mindegy a felhasználási mód, mert találunk benne olyan módust, ami maximálisan kielégíti a tankunk követeléseit! Összegezzük picit az olvasottakat. Jöjjenek a prók és kontrák!
Pró 
- IP68, avagy Tri-Proof. Víz, por és ütésállósága miatt nem csupán minden külső behatásnak képes ellenállni, de ez a mod akár hosszú évekig is ékköve lehet a gyűjteményünknek.
- Masszív gombok, 510 csatlakozó, és akkuajtó. Az IP68-hoz az is hozzá tartozik, hogy a gombok, 510 csatlakozó, és az akkuajtó is problémamentes legyen. A Legend 3 esetében minden gomb masszívan a helyén van, nem lötyög, nem kotyog, a nyomáspontjuk minden ponton megtalálható. Az 510 csatlakozó 4 helyen van rögzítve ami nem csak az IP68 miatt fontos, de ezzel, és az erős rugóval ellátott, szilikonnal borított, akkuajtóval együtt lesz teljes és elpusztíthatatlan az összkép.
- Megfelelő súly, kényelmes fogás. Az allumínium-cink ötvözet és szilikon kombójának köszönhetően nem mondható nehéznek, 2 akkuval sem. Emellett, a lekerekített formavilág miatt, nagyon kényelmes fogása van.
- Megújult módusok, új funkciók. Az elődjéhez képest mindent újragondoltak a Legend 3-ban, és még új funkciók is kerültek bele, mint pl.: Eco, Touch Lock. Emiatt sokkal felhasználóbarátabb, és könnyebb a használata.
- Inteligens zár, avagy Touch Lock. Szerintem ez a legkirályabb kényelmi funkció amivel valaha találkoztam. Ha már nem tartjuk a kezünkben a modot, azonnal lezár minden gombot, ezért nyugodt szívvel tehetjük el a táskánkba. Viszont, mivel a testhőt érzékeli, ezért a nadrágzsebben nem lesz a legjobb helye, de arra meg ott van a Button Lock, bár attól még a tűzgomb aktív marad, viszont elég nehéz csak úgy benyomnia bárminek is.
- AS Chip 4.0. Stabilan tartja, és optimalizálja a kimeneti feszültséget, még merülő akkuval is, ezért az üzemidő végén is egyenletes marad az íz és a gőz. (Persze, mint kiderült, 20%-os töltöttség alatt a TC-TCR funkcióra nem vonatkozik.)
- Könnyen használható felhasználói felület. Nagyon egyszerű használni a menürendszert, aminek köszönhetően egy olyan felhasználói felületet kapunk ami gyors, nincs semmi bonyolultan fogalmazva, és minden menüpont és módus könnyen elérhető, és a beállításuk is könnyű. Ezért jelképesen ismét kiosztom a Felhasználóbarát különdíjat, a menürendszernek, avagy felhasználói felületnek!
- Teljesen lezárt állapotban is beenged a menübe. Nincs olyan dolog a világon, hogy valami 100%-ig tökéletes legyen! A Szaharai hőségben, amit mostanában mindenki megérzett Magyarországon, sajnos volt egy olyan eset amikor már a 40-42 Celsius fok a Legend 3 számára is sok volt, ezért a Touch Lock késleltetett működésbe kezdett. Ha ilyen előfordul, de nincs időnk kivenni az akkukat és hagyni kihűlni a moddal együtt, akkor a Touch Lock-kal lezárt állapotban is be tudunk menni a menübe, a szokásos 3 gyors tűzgomb nyomással, majd ki tudjuk kapcsolni a Lock Setting-ben, ami szerintem nagyon pozitív, mivel ez betudható B tervnek!
Kontra 
- TC-TCR-ben, 20% alatt, gyengül a kimeneti feszültség. A gyártói leírás alapján nem szabadna ennek megtörténnie, a furcsaság pedig az, hogy nagyjából akkor jelentkezik, ha 20% alá esik az akkuk töltöttségi szintje. Úgy próbáljuk meg elképzelni, hogyha 15 wattot állítottunk be TC-TCR-ben, akkor 20%-os töltöttség alatt leesik az output olyan 11-12 watt környékére, de a kijelzőn ugyanúgy a 15 watt látszódik, csak épp kevesebbnek érződik. Nem találtam meg a jelenség okát, de szerencsére a többi módust nem érinti, és emellett azért az említett módust sem mondanám használhatatlannak.
- Kánikulában előfordulhat, hogy túlhevül. Ez csak a Touch Lock miatt okoz egy kevés kis kellemetlenséget, mert így hiába fogjuk kézbe, nem old fel, csak sokára, és akkor is csak akkor mikor erősen megszorítjuk. Szerencsére amint kihűl a készülék, és az akkuk, utóbbit visszatéve a készülékbe ugyanúgy munkálkodik tovább a Touch Lock, de azért picit bosszantó. Ha pedig nincs idő kihűteni, akkor ki is tudjuk kapcsolni a funkciót.
- Picit keskeny, bordázott 510 felület. Az 510 csatlakozó felülete szerintem picit furán van kitalálva, amolyan lépcsős kivetelű a széle, ami azt jelenti, hogy a bordázott sík felület (fenti képeken a szürke rész) 22mm, de annak van egy rámpa szerű széle, ami pedig nagyjából 24mm, de ugye ez már nekem lelógásnak számít. Illetve az alatt 1mm-el pedig már a allumínium-cink borítás széle van, ami pedig 26mm az én mérésem szerint, viszont a gyártó 28mm-t írt. Mindenesetre ez megint olyan dolog, hogy valószínűleg csak én kukacoskodom, senki másnak abszolút nem számítana.
Végszó
Végezetül még annyit, hogy bár én keskenynek találtam az 510 felületét, ez nem hiba, ahogy az sem hiba, hogy kánikulában picit megbolondul a Touch Lock. A TC-TCR módusnál az a kis malőr már betudható hibának, viszont úgy gondolom, hogy csak emiatt nem megvenni nagy butaság lenne, mivel, a Legend 2-höz képest, egy sokkal jobb, szebb, profibb készüléket kapunk, ami minden irányzatnak meg tud felelni, a dolgát tökéletesen elvégzi, és nem mellesleg imádtam használni!
A modot az alábbi linken tudjátok megvásárolni:
https://www.sourcemore.com/geekvape-aegis-legend-3-mod.html
Az AL3M kuponkóddal $38.19-re csökken a termék ára
Köszönöm, hogy elolvastátok! Legyen szép napotok! 
élvezet volt végigolvasni. Jó, hogy kipofozták kicsit, nekem Legend2 van (l200), és azt is kedvelem. Ok, a feature fejlesztések egy része nélkül megvan az átlagpolgár.
