A magméret, menetszám és huzalátmérő olyan paraméterei a tekercsnek, amik adottak ugyan, de mivel rengeteg féle build létezik, ezért ezek változó paraméterek. Egészen idáig nyitva hagytam ezt a témát, mivel olyan sok változót kell figyelembe venni, amik nem csak és kifejezetten a tekercsre vonatkoznak, hogy nem lehet kimondottan általánosítani egy tekercs paramétereit. Mindenképp át kell adnunk magunkat a kísérletezésnek, hogy a legmegfelelőbb build-et megtalálhassuk, a legjobb élmény elérése érdekében. Ami pedig a paraméterek változtatásaival jár. Ezen belül, ami abszolút nem mindegy, az a változtatások mértéke, amiket hamarosan alaposan ki is fogunk tárgyalni.
Amikor @Faraway feltette a nagy kérdést, hogy miket befolyásolnak ezek a paraméterek, kissé elgondolkodtam, ugyanis ez nagyon velős téma, de semmiképp nem szeretnék senkit válasz nélkül hagyni. Ezúton is köszönöm Neki, hogy megtörte a Nemtom mit írhatnék, mer’ má’ mindent leírtam! varázst. Viszont, én megfordítanám a kérdést: Mik befolyásolják a tekercs paramétereit? Ezzel kapcsolatban egy olyan cikket hoztam most Nektek, ami reményeim szerint segít jobban eligazodni az újraépítést megelőző kísérletezéseket illetően. Merüljünk is rögtön bele!
Egy tekercs paraméterei: méretek, számok és átmérők
Egy tankot felújítani nem bonyolult dolog, bár ezzel a második világháborús restaurátorok azért vitatkoznának. Ez amúgy egy lenyűgöző szakma, de szerencsére nekünk ennél jóval könnyebb dolgunk van az e-cigik terén. Viszont azt eltalálni, hogy milyen build lesz a befutó a tankunkban, az már egy kicsit nagyobb kihívást jelenthet. Megtekerhetünk egy huzalt szinte bárhogy, de ahhoz, hogy megfelelően működjön, és a legjobb élményt hozza majd, ahhoz nem árt tisztában lenni néhány dologgal.
Kezdjük is először az első paraméterrel, ami azért első, mert enélkül nem létezne a második. Ezt elsősorban a kazántér mérete, másodsorban pedig a tankunk levegőzésének mértéke is befolyásolhatja. Ez nem más, mint a:
Magméret
A magméret általánosságát tekintve, bizonyos keretek között, lehet bármekkora. MTL esetén 2mm-től akár 3mm-ig, DL esetében pedig 2.5mm-től 3.5mm-ig terjedhet. Alapesetben fél milliméteres lépcsők vannak a magméretek között, ami nem hagy számunkra túl sok választást a négy általánosan használt magméret között. A DIY tekerősegédek is ezek alapján vannak megalkotva. Bár már lehet kapni negyed milliméteres lépcsővel haladó tekerősegédet is, aminek segítségével kissé kitágul a felújítás világa, csak sajnos nem mindenhol beszerezhető. Viszont, ha sikerül szert tennünk egy ilyen tekerősegédre, akkor MTL, és részben RDL esetében is, a három általános magméret helyett, már öt közül válogathatunk. Ezzel persze a kísérletezés ideje is meghosszabbodhat. De fene bánja, ha a végeredmény egy tökéletes ízt produkáló build lesz!
2mm-es magméretű tekerést mindegyik tank képes fogadni, annyira kicsi, de jellemzően szűk levegőzésű tankokba tesszük, hogy ne hűljön túl. Ezzel viszonylag magas ellenállást kaphatunk. Nagyjából 1 ohm-ot tudunk vele összehozni, de persze a huzal anyagától függően némileg fölé is tudunk menni, vagy épp egy picit alá.
Ezzel szemben a 2.5-ös magméret annyira zseniális, hogy a legtöbb tankba ez elegendő is lehet. Főleg, mióta egyre jobban teret hódít az RDL irányzat, ahol tetszés szerint variállhatunk az AFC-k és AirPin-ek között. Így RDL tank esetében csak a kazántér méretei amik igazán befolyásolják a magméretet. A 2.5mm-es magmérettel nagyjából 0.7 ohm körüli értéket tekerhetünk. Persze itt is közbeszólhat a huzal anyaga.
3mm-es magméret esetén, már a 0.5 körüli ohm érték a jellemzőbb, ezért ez már RDL, illetve DL setup. Utóbbival kapcsolatban picit írok majd lejjebb. Egy RDL tankot a legnagyobb levegőzéssel kimaxolhatunk akár 3mm-es magmérettel is, persze csak akkor, ha a build deck méretei is megengedik.
Ugyanis a deck, vagyis kazántér belső méretei az elsőszámú szempont ami meghatározza mekkora magmérettel dolgozhatunk. Csak ezután következik a levegőzés mértéke. Dvarw MTL-ben például olyan közel vannak egymáshoz a bekötőoszlopok, pontosabban a lefogató csavarok, hogy a 2.5mm-es magméretre tekert tekercs épphogy elfér közöttük. Általánosságban viszont, ahol nincsenek bekötőoszlopok, hanem postless deck van, ott úgy építjük újjá a tekercset, hogy megfigyeljük a kazántér belső méreteit. Pl. a BSKR esetében annyira alacsony az Chamber kupolája, hogy a 2.5mm-es magméret csakis alacsonyan ültetve fér el. Plusz a lefogatás milyensége sem a megszokott, ezért figyelni kell a csupán egyik oldalon lévő postless deck-el szembeni fém részre. Ezzel szemben az Arcana-nak a postless deck-jében lévő lefogató csavarok egymással szembeni elhelyezkedése behatárolja, hogy mekkora magméret lehet a megfelelő. Egyébként az Arcana-ba a 2mm-es és 2.5mm-es is helyt tud állni, bőven van akkora hely a négy befogatócsavar között, de a 3mm-es már nem igazán fér bele. Ezek a példák is remekül prezentálják, hogy a magméretet elsősorban a kialakítás határozza meg. Ám, ahogy írtam is, behatárolja még a tankunk levegőzésének mértéke is. Ami lehet lassan áramló ám nem túl szűk felső levegőzés, mint pl. az Expromizer V5 esetében, ahol a 2mm-es és a 2.5mm-es magméretet is remekül tudja hűteni a tank. De lehet gyorsan áramló alsó levegőzés egy szűkebb légrésen keresztül, ami a már említett BSKR-re is jellemző, ami alsó hangon 2.5mm-es magmérettel volt a legjobb, levegőzés szempontjából is. A levegőzés mértéke azért fontos, mert, ha nem tudja rendesen körüljárni a tekercset a levegő akkor a meleg/forró gőz mellett hamarabb ráég a koksz, ami miatt jelentősen lerövidül a tekercs élettartama. Ha pedig alulméreteztük a coil-unkat, akkor túlhűlhet, ami matt ízvesztés léphet fel. Nem mellesleg ezek az élmény rovására fognak menni. Azért került a levegőzés milyensége a második helyre, mert mindenki másképp szereti használni a tankját, ezért ez a vape világában már-már másodlagossá vált. Akinek a hűvösebb gőz jön be, az igazodni fog a tankjához, akiknek a melegebb (cigisen meleg) gőz jön be, azoknál nem újdonság, hogy a tankuk befogadóképességének határait fogják feszegetni. A levegőt egy AFC/AirPin cserével, vagy a levegőállító gyűrűvel le lehet szűkíteni, vagy akár meg is lehet növelni, viszont a kazántér méretei állandóak, ezért mindig a méret marad a leglényegesebb.
A magméret adja meg továbbá a vatta mennyiségét is. De ez fordítva is igaz! Az etetőlyukak mérete és a vatta levezetése is beledirigálhat a magméretbe. Ha nagyobb magmérettel dolgozunk, mert tegyük fel, hogy belefér a tankunkba, de az etetőlyukak kisebbek, mint 2mm, vagy épp több kis lyukon át kapja a liquid-et, akkor fennáll a veszélye annak, hogy nehezen fogja felvenni a vatta. Vagy pedig egy GTA (Genesis Tank Atomizer) RTA esetében, ahol lelógatjuk egy üregen át a vattát, ahogy a Tauren-nél, vagy az Ares 2-nél, ott az a bemarás lesz a mérvadó, amin keresztül levisszük a vattát a tank aljáig. Így kisebb magméretre kell váltanunk ahhoz, hogy a vatta léellátása ne lássa kárát. Vagy épp használhatunk lazább szerkezetű vattát is, de aki eleve olyat használ, annak nagy valószínűséggel csak a kisebb magméretre való tekerés oldhatja meg ezt a problémát. Illetve még ott van a vatta trimmelése is, ami viszont abszolút tankfüggő. Ahol felülről kapja a liquidet a vatta, ahogy a Bishop-nál történik, ott nagyobb magméret esetén nyugodtan lehet trimmelni, hogy javítsunk a léellátáson. Illetve, szűk vatta vájat esetén is lehet trimmelni, sőt, az Arcana-nál a gyártó még kifejezetten ajánlja is. GTA RTA esetében is lehet trimmelni, de csak óvatosan tegyük ezt! Vigyázni kell, nehogy felnyomja a liquid a vattát, aminek következtében szörcsögés és könnyezés is előfordulhat, ahogy a Fresia-nál elég gyakran elő is fordult. Ezért az említett tanknál a trimmelés nem volt járható út, csakis a magméreten tudtunk variálni, ami hozta magával a vatta mennyiségét is. De ahol nagynak mondható a vatta vájata, tehát sem a lazább vatta, sem a trimmelés nem játszik, ott marad a magmérettel való kísérletezgetés.
Ahogy fentebb ígértem, picit visszatérünk a DL-re is, aminek esetében sem végtelen a kazántér, de ennél a felhasználási módnál ez némileg másodlagossá válik. A DL tankok kazánterét úgy alakítják ki, hogy egy maximum 3.5mm-es magméretre tekert coil lazán elférhessen benne. A build körül lévő többi hely, ahogy MTL-nél is, a megfelelő levegőáramlást biztosítja. Dual DL esetében minimum 2.5mm-es magra javasolt tekerni, hogy legyen a két tekercs között is egy kis hely. Ezek a magméretek már sokkal jobban függenek a huzal összetételétől, ami a DL felhasználás esetében az elsődleges szempont. A kazántér elég nagynak mondható, a levegőzés bőséges, ezért DL-nél amire leginkább oda kell figyelni, az a huzal. Ha egy 4 szálnál több huzalból álló Clapton-unk van, akkor azért érdemes elgondolkodni, hogy 3mm-es magméret helyett inkább maradjunk-e a 2.5mm-esnél. Ennek az oka egyszerű. Borzasztóan képes megterhelni az akkut, főképp dual-ban. Egyébként ami a DL felhasználás egyszerűségét okozza, az pont a nagy kazántér és a bőséges levegőzés, ezért ennél a felhasználási módnál nem kell annyi változóval kalkulálni, csupán az akkura kell kicsit tekintettel lenni, hogy ne szenvedje meg nagyon a hobbinkat. Ezért DL-nél csupán a fent említett három magméret közül dönhetjük el, hogy a huzal összetételét alapul véve melyik magméret lesz az amit még elbír az akkunk.
Most, hogy tisztáztuk, mi befolyásolja azt, hogy hányas magméretre tekerjünk, következzen a második paraméter, amit a belső levegőbeömlő nagysága és a bekötőoszlopok egymástól való elhelyezkedése határoz meg. Ez pedig a:
Menetszám
Először is, ennél a résznél szeretném tisztázni, mivel ehhez kapcsolódik, hogy a magméreteknél írt ohm értékek egy 5-6 menettel ellátott tekerésre jellemzőek, ami jelenleg a legelterjedtebb.
A menetszám is erősen tankfüggő. A legszűkebb kialakítású levegőzés legalább 3-4 menetet igényel, ahogy a Four One Five S61 is csupán ennyit kért. Bár az S61-nél a Genesis gyökeréig visszanyúlt a gyártó, de ettől még az a tény nem változik, hogy több menetet nem igazán tudott volna hűteni a klasszikus (azaz nagyon szűk levegőzés, nagy légellenállással) levegőzésének köszönhetően. De ugyanez a helyzet a legelső Taifun GT-vel is. Minél kisebb egy levegőbeömlő annál jobban a tekercs közepe felé koncentrálja a levegőt, ezért klasszikus levegőzésű MTL kazánokba 3-4 menettel ellátott hézagos tekerést szokás tenni. Microcoil nem minden esetben élhető egy klasszikus MTL tankban, ugyanis az a fémtömeg több hűtést is igényel. A legtágabb levegőzéssel ellátott MTL RTA-k pedig általában 7-8 menetet is simán elbírnak. Természetesen itt olyan hybrid tankokról van szó, mint pl. a Fresia, vagy a Manta MTL (az első verzió). Ezekbe már nyugodt szívvel tehetünk MTL Clapton-t is szálhuzal helyett. Egyrészt jobban is mutat egy igazán levegős MTL tankban, másrészt pedig egy DL felé orientálódó RDL tank soha nem lesz MTL, hiába írja rá a dobozára a gyártó! A bekötőoszlopoknak köszönhetően pedig nem fogunk tudni olyan sok menetet egy hybrid tankba beletenni, hogy az ne hűljön túl. Ezért ebben az esetben az MTL Clapton a legjárhatóbb út. Viszont microcoil esetében már akár 10 menet is elférhet egy MTL tankban. Annyit emlegettem a microcoil-t, hogy majd ezt is kifejtem picit lejjebb.
A menetszám legfontosabb tulajdonsága, hogy ez adja meg magát a felületet. Ezért nem mindegy mennyit tekerünk belőle. Viszont, mivel a belső levegőbeömlő nagysága az ami elsősorban meghatározza a menetszámokat, ezért a levegőbeömlőn nem igazán lóghat túl a tekercs. Ez a „nem igazán” kifejezés annyit azért sejtet, hogy van némi csavar a dologban. Mivel a tank belsejében a tekercsre már szélesebb sugárban áramlik a levegő, így a belső levegőbeömlő méretén túl, oldalanként 2 menetnyit túllóghat. Így még épp eléri az átszívott levegő a tekercs mindkét szélét. Tehát, ha egy 2mm-es belső levegőbeömlőnk van, az nagyjából 3 menet széles, így összesen 7 menetet azért el kell, hogy bírjon a hűtése, persze teljesen nyitott levegőzéssel. Ha kevesebb a menetszám, tehát nem lóg túl 2 menetnyit a belső levegőbeömlőn, akkor értelemszerűen szűkíteni kell a levegőzésen, hogy ne hűljön túl a tekercs. A fent említett 3-4 menetet igénylő klasszikus MTL levegőbeömlőjét pedig úgy kell elképzelni, hogy adott egy nagyjából 1mm széles lyuk azt csá… Véleményem szerint a klasszikus MTL tankokat ott szokta elrontani néhány gyártó, hogy nagyobb vatta vájatot ad, mint levegőzést, ami nagyobb magméretet is igényel, de akkor meg a hűtés lesz bajos. Ezen okból lesz elegendő a 3-4 menet. Viszont az ilyen tankokak általában olyan felhasználók használnak, akik ragaszkodnak a cigi feeling-hez. Tehát legyen nagy légellenállása meleg gőz mellett. Így tulajdonképpen ennek is megvan a helye a vape világában, hacsak még nem kopott ki teljesen a piacról ez az irányzat, csak maximum nem sorakozik mindenkinél egy ilyen kialakítású tank a polcon.
Ha pedig annyira széles, vagy olyan kialakítású (pl. honeycomb stílusú) a levegőbeömlőnk, hogy a plusz két menetet rászámolva is bőven jók vagyunk, akkor jön az, hogy a bekötőoszlopok, illetve a lefogató csavarok elhelyezkedése is bekorlátozhatja a menetszámokat. Ezt pedig bizonyos esetekben úgy teszik, hogy egyszerűen oldalirányban túl közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy számunkra elegendően széles coil-t tudjunk a tankba tenni. Ugyanis, mikor a tekercs lábait lefogatjuk a bekötőoszlopokon lévő csavarokkal, akkor azok kifeszülnek, ezért csupán annyi menetet tudnak az ilyen build deck-el rendelkező tankok fogadni, amennyi hely van a két oszlop között. A legszűkebb ilyen kialakítása a Kayfun rendszerű tankoknak van, amilyen nyomokban a Dead Rabbit MTL RTA is. Ott konkrétan egymással szemben vannak a lefogató csavarok. Ilyen esetben is lehet microcoil-t használni. Szerencsére a fent írtak nem mindegyik tanknál állnak fenn. A postless deck-kel ellátott tankoknál tudunk befelé, a csavarok felé hajlítani a lábakon lefogatás közben, mivel ezek nem kifeszülnek, hanem csak egyszerűen leszorítja őket a csavar. Az Arcana ismét jó példa erre, ott ugyanis a postless deck miatt a vatta vájatáig pakolhatunk meneteket, ott van az állj. Ezért került a bekötőoszlopok elhelyezkedése a második helyre, mert nem minden esetben beszélhetünk oszlopokról. Érdemes minden egyes vásárlás előtt rákeresni a tankra a neten, vagy itt a Vaperinán. Aki egyszer valamilyen módon bemutatta, annál látszani fog a kialakítás, amiből kiderül, hogy azt a terméket keressük vagy sem.
DL-nél viszont, a menetszámon sem kell túl sokat agyalni, mivel a mostani DL tankok már szinte kivétel nélkül postless deck-kesek, így a lefogatás határozza meg a menetszámot. Kicsit jobban, mint az MTL esetében. A postless deck-nek is több formája van. Más MTL-nél, és más DL-nél. Egy postless deck-kel ellátott DL tanknál általában beleállítjuk a tekercs lábait egy lyukba, majd a build deck oldalán lévő csavarokat ráhúzzuk a lábakra, ahogy a Dead Rabbit Solo-nál is történik. Így a menetszámot a két lyuk közötti távolság adja meg. Persze azért pl.: egy two post deck lefogatás esetében, amilyen a Brünhilde DL is, hasonló a helyzet, ott is a két csavar közötti rész adja meg a menetszámot, csak épp egymással szemben vannak a tekercsek, nem pedig egymás mellett. Ráadásul, mivel a Clapton-ok feszesebbek, nem igazán tudjuk a lábakat behajlítani úgy mint a szálhuzalnál, ezért a lefogatási pontok között elférő, általában 5, maximum 6 menet között tudunk variálni. Annyi könnyítés azért a menetszámok kapcsán is van a DL-nél, hogy a Clapton-ok meneteinek vastagsága miatt, ha spulniról tekerünk, microcoil-t érdemesebb a tankba tenni, a felület miatt, ami azért 5 menettel is jelentős, pláne 6-tal. Ezért a DL-nél a menetszámokra sem kell annyira ráfeszülni. Másfelől pedig egy combos DL build 5 menettel is csupán 0.2-0.3 ohm körüli, ami pikk-pakk megeszi az akkut uzsonnáig.
Hogy a sokat emlegetett microcoil se maradjon ki! Ha először készülünk ilyet használni, akkor előbb érdemes tudni, hogy egy 10 menetből álló microcoil hézagmentesen összenyomva nagyjából akkora lesz, mint egy 5 menettel ellátott hézagos tekerés. Ezt alapul véve könnyedén meg lehet tippelni, hogy mekkora lesz a többi microcoil változat. Ennél ugyanis annyi a titok, hogy a hézagos tekeréshez képest a hézagok helyére is huzal kerül. Mivel a huzal vastagságától függően a tekercs természetes rugózása változó, így nem mindegy, hogy hogyan csináljuk. Egy vékony, pl.: 0.25mm vastag huzalnak a természetes rugózása sokkal nagyobb, mint a 0.3mm vastag huzalé, ezért a 0.25mm vastagságú huzalnál szélesebbek lesznek a hézagok a menetek között. Ezért ezeket kicsit nehezebb is microcoil-lá formálni és keskenyebbek is lesznek. Microcoil-t mindig úgy csinálunk, hogy a még izzó huzalt kerámiacsipesszel jól összenyomjuk. Majd mikor már elengedtük a tűzgombot, utána, ha már nem izzik vörösen a huzal, elengedjük a csipesszel is. A példaként fent említett 0.25mm vastag huzallal ezt akár kétszer is el kell játszanunk, hogy rendesen összeálljon a microcoil. Ha nem túl vékony a huzalunk, akkor el lehet engedni kerámiacsipesszel már akkor is, amikor még javában izzik, mert kisebb a rugózása és ezért könnyebb is vele bánni. A kerámiacsipesz fontos szereplő ebben a történetben, ugyanis ezzel nem zárjuk rövidre a tekercset, míg ezzel szemben a fém végű csipesz képes erre! Ezért minden esetben (nem csak microcoil készítésnél) ajánlott a fém végű helyett a kerámiacsipesz! Egy microcoil jóval kevesebb helyet foglal, mint egy átlagos hézagos tekerés, ezért alsó hangon 8-10 menetből szoktunk microcoil-t készíteni. De egy 10 menetes microcoil is mindegyik tankban el szokott férni, mert a valós mérete csupán 5 menetnyi. Ennek egyébként a felületnövelés a célja. Bár manapság az MTL Clapton-ok korát éljük, így már nem szükséges microcoil-ra fanyalodni, ha fűtőfelületet szeretnénk növelni. Kivéve akkor, ha túl kevés a levegő az MTL Clapton hűtéséhez. Mert azért azt se feledjük, hogy ezek általában 3 szálhuzalból állnak.
Sikeresen átverekedtük magunkat a magméret és menetszám fontosabb tudnivalóin. De azért itt még nem állhatunk meg! Most következzen az utolsó paraméter ami képes befolyásolni nem csupán az első kettőt, de még az ohm értéket és a leadott teljesítményt is. Amire vásárláskor is igencsak oda kell figyelni. Ez pedig nem más, mint a:
Huzalátmérő
Ha még nem lett volna elég az, hogy a magméretet és a menetszámot is a tankunkhoz kell igazítani, akkor most jön az, amitől akár borulhat még a minden is.
A huzal átmérője, avagy vastagsága egy olyan paraméter ami úgy képes befolyásolni a magméretet, hogyha vastag (pl. 0.4mm körüli) akkor elvesz a magméretből, tehát kisebb magméretre tudunk csak tekerni, hogy beférjen a tankba. Ha pedig vékony (pl. 0.25mm körüli), akkor hozzátesz, oly módon, hogy akár egyel nagyobb magmérettel is dolgozhatunk.
A menetszámot úgy képes befolyásolni, hogy vastag huzal esetében több menetre lehet szükség egy adott ohm érték eléréséhez, míg egy vékony huzal esetében akár kevesebb menetszám is elegendő lehet, hogy a számunkra megfelelő ohm-ot összehozzuk.
Az ohm értéket csak akkor befolyásolja, ha akár vékonyabb, akár vastagabb huzallal is dolgozunk, de a szokásos magmérettől és menetszámtól nem térünk el! Ezesetben vastag huzalnál kevesebb ohm-ot fog mérni a modunk, míg vékony huzalt használva többet.
A leadott teljesítményt a huzal nem csupán az ohm értékkel tudja fel, vagy épp letornázni. A huzal részecskékkel szembeni ellenállása egy észrevehető jelenség, még akkor is, ha a szokásos ohm értéket hoztuk össze egy általunk még eddig nem használt vastagságú huzallal. Persze azért nem 10+ wattos különbségre kell gondolni, hanem csupán 1-3 watt közöttire. Hogy mínuszba, vagy épp pluszba fordul e át ez a teljesítményváltozás az attól függ, hogy a szokásos huzalunkhoz képest vastagabb, vagy épp vékonyabb huzalt használunk.
Ugyanis minél vastagabb egy huzal, annál kisebb az ellenállása, tehát könnyebben áramolnak benne a részecskék. Viszont ezeket a részecskéket csak wattal, avagy elektromos árammal tudjuk áttolni a tekercs közepétől a végéig, és mivel több részecske halad át rajta, mert ugye vastagabb, ezért nagyobb teljesítményt is kér. Ezzel szemben egy vékony huzalnál az ellenkezője tapasztalható. Nehezebben áramolnak a részecskék a keskeny felület miatt, ezért kevesebb watt is elég. Ha a vastag huzalt az igényeltnél kevesebb wattal hajtunk meg, akkor lassan kezd el felizzani, mivel ilyenkor a részecskék is lassan közlekednek benne. Ha pedig a vékony huzalt több wattal kínálunk meg az bár gyorsabban kezd izzani, de ez magával hozza, hogy a hűtés ellenére is fel fog forrósodni a tankunk. Tehát mindkét esetben a huzalhoz és levegőzéshez kell igazítani a watt értéket. Most pedig végezzünk el egy képzeletbeli kísérletet. Tegyük fel, hogy egy szűkebb levegőzésű tankba vastag huzalból készült tekerést teszünk, de nem változtatunk sem a magméreten, sem pedig a menetszámon. Ilyenkor nagyobb teljesítmény szükséges, mint a megszokott vastagságú huzalunkhoz, hogy felizzon, mivel több fémről beszélünk. Így nem biztos, hogy rendesen tud hűlni. Ugyanis, ilyenkor az alacsonyabb ellenállást kéne kompenzálnunk a wattal, viszont, ha nem tehetjük meg, hogy több levegőt engedünk a tekercsre, akkor a watt számot kellenne lejjebb állítanunk, hogy az a levegőmennyiség amit maximálisan átenged a tank, az hűteni tudja az egyébként alapesetben gyorsabban izzó huzalt. Ennek azért van a rossz hűtésen és lehetséges ízvesztésen kívül más negatív velejárója is. A vastagabb huzalra küldött kevesebb watt miatt lomhává válhat, aminek következtében nem fogja megfelelően porlasztani a liquid-et, mivel jelentősen megnövekszik a rámpaideje. Így nem csak az íz marad el, de a gőz is. Ha pedig, levegősebb tankba teszünk vékony huzalból készült tekercset, akkor az ellenkezője történik. Több teljesítmény szükségeltetik ahhoz, hogy a huzal, a maga magasabb ellenállásértékével igazodni tudjon a tank levegőzéséhez. Viszont, így szintén nem kizárt, hogy nem lesz megfelelő az élmény. Vékonyabb huzaltól némileg langyosabb/melegebb gőzt fogunk kapni, mivel a levegőzéshez igazítottuk a wattot, nem pedig a huzal vastagságához. Akár vékony, akár vastag huzalról is legyen szó, ha nem igazodunk a huzal átmérőjéhez is, ezekkel együtt járhat a tank és drip tip forrósodása, vagy épp az ízvesztés. Tehát a huzalátmérő maga a fémtömeg is egyben, ami szálhuzal esetében minél vastagabb, annál több fémről és teljesítményről beszélünk, és minél vékonyabb, annál kevesebbről. Ezért a tekercsünk mindkét másik paraméterét képes befolyásolni egy a szokásostól eltérő vastagságú huzal.
Egy DL Clapton pedig eleve rengeteg fémet és teljesítményt jelent, így azt nem tudjuk a fenti példa alapján a szálhuzalhoz hasonlítani, mivel DL tanknál ugyebár sokkal kevesebb változóval kell számolnunk. A DL-eseknek azért könnyebb a dolguk a huzalátmérő esetében is, mivel nemes egyszerűséggel az összes DL Clapton olyan baromi vastag, hogyha a legvékonyabbat is vesszük alapul ezek közül, annak a huzalátmérője is legalább 1.5mm körül van. Ha pedig egy ilyen vékonyabb DL Clapton-t teszünk DL tankba, ott a megfelelő teljesítménnyel meghajtva is csupán a levegőzésen kell szűkítenünk, hogy minden klappoljon. Ugyanis egy DL tank kialakítása nem annyira bonyolult és sokrétű, mint egy MTL tanké, így csak a levegőzés az amivel picit foglalkozni kell és mehet is a móka.
Nos tehát, az eddigi konklúzió az, hogy amíg az újraépítős kísérleti fázisban vagyunk, ki kell tapasztalnunk, hogy a build deck méretei alapján hányas magra tudunk majd tekerni, illetve a belső levegőbeömlőt figyelembe véve hány menetet tudunk feltekerni. Első körben érdemes több féle vastagságú huzalt is kipróbálni, mert lehet, hogy bizonyos tankokba nem lesz elegendő egy pl.: 0.28mm vastag huzal, csak a 0.3mm-es fog jó élményt hozni, vagy épp fordítva. Ez pedig akkor fog majd kiderülni, ha bekalibráltuk, hogy nekünk milyen mértékű levegőzés is a tetszetős. Ha ez megvan, akkor már csak a watt értéket kell az imént leírt paraméterekhez igazítani, viszont itt már a levegőzés is hangsúlyos szerepet tölt be. Mert ugyebár, a jó hűtés onnan ismerszik meg, hogy minél tovább tudunk használni egy build-et.
Azt ohm értékre nem nagyon tértem ki, mert őszintén szólva VW (VariWatt) modot használva teljesen mindegy az ohm érték. Nem az fog az élményről döntést hozni, hanem mi magunk. Mivel el lehet érni ugyanazt az élményt két különböző ohm értékkel is, csak akkor a tekercs paraméterein változtatnunk kell. Viszont ami még fontos lehet, és közvetve köze van az ohm értékhez is, az a:
Rámpaidő
A rámpaidő a huzal felfutási ideje, avagy, hogy milyen gyorsan izzik fel. Ha egy huzalnak kicsi a rámpaideje, akkor hamar izzik, ami a legjobb egy MTL és RDL felhasználó számára. Ilyen lehet pl. az SS és a Ni80. Ezeknek valamivel alacsonyabb az ellenállása, aminek köze van a kisebb rámpaidejükhöz is. Így aki Kanthal után vált SS-re, vagy Ni80-ra, az tapasztalni fogja, hogy ugyanazokkal a paraméterekkel kevesebb ohm-ot fog mutatni a mod kijelzője. Ám azért a rámpaidő sem csupán ennyiből áll. Annak a huzalnak aminek kevés a rámpaideje, annak több levegő is kell egy Kanthal-hoz képest, aminek ugyebár több a rámpaideje. Ha viszont fordított helyzet áll fenn, SS-ről, vagy Ni80-ról váltunk Kanthal-ra, akkor megnő az ohm érték és picit a rámpaidő is, viszont a huzal teljesítmény,- és levegőigénye kevesebb lesz. Ezek pedig magával hozzák azt, hogy a tekercs paraméterein újfent változtatnunk kell annak érdekében, ha ugyanazt az élményt szeretnénk elérni, mint egy másik anyagú huzallal. Egy MTL Clapton-nak, a DL Clapton-okhoz hasonlóan megfelelő teljesítménnyel használva jó (de inkább átlagos) rámpaideje van, mivel több huzalból állnak, ezért eleve nem lehet kevés a rámpaidejük mert ugyebár túl sok a fém bennük. Azon a jó, illetve kielégítő rámpaidőn DL Clapton esetében lehet javítani, csak feljebb kell állítanunk a watt értéket. Amit egyébként Kanthal szálhuzal esetében is megtehetünk, de ehhez az is szükséges, hogy eleget tegyünk a huzal, illetve rámpaidő levegőigényének, ami a wattal egyenesen arányosan fog növekedni. Ha mégsem tudunk növelni a levegőzésen, akkor meg már megint nem fog rendesen hűlni és oda lesz az élmény. Bah… De sebaj, csak más anyagú huzalt kell használni bizonyos tankokban, ezért nem árt több félét is tartani otthon belőle. Tehát, most ott tartunk, hogy hirtelen lett egy negyedik paraméterünk, amit a huzal anyagának köszönhetünk. Ez pedig a rámpaidő, ami mellett szintén nem szabad szó nélkül elmennünk. Bár ez nem is igazi paraméter, hanem az anyag fizikai tulajdonsága ami változó, de pont emiatt nem mindegy milyen anyagú huzalt teszünk egy szűk levegőzésú tankba és milyet egy RDL-be. DL-nél viszont mindegy, mivel mindegyik nagyon vastag, és mindegyik rámpaideje jónak, vagy épp átlagosnak mondható. Ne értsetek félre, ez semmiképp sem jelent rosszat. Így majdhogynem nincs is különbség teljesítményileg és levegőzésileg, mert mindegy milyen DL Clapton-t használunk, ahhoz wattból is és levegőből is minden esetben sok kell.
A fent írtakból már kiderülhetett, hogy tulajdonképpen mindig minden paramétert a tankunkhoz kell igazítanunk. Persze vannak általánosan bevált build-ek, mint pl.: MTL-nél a 2mm-es magra 6 menet, vagy a 2.5mm-es magra 5 menet, illetve ezek csekély mértékű permutációi, de attól, hogy 5 tankból 2-ben ugyanaz a build helyt tud állni, még nem jelenti azt, hogy egy tekercs paramétereit lehet általánosítani. Egyszerűen olyan sok RTA van a piacon, és minden gyártó állandó hajtásban van, hogy valami újat tegyen le elénk, hogy már csak ez a tény is kizárja azt, hogy ugyanazt a nagytöbbség által használt 2-3 féle build-et tudjuk minden RTA-ban használni csalódásmentesen. Persze még ott van az az élethelyzet is, amikor meg vagyunk ugyan elégedve egy tekerés hozta élménnyel, de egyszer kipróbáljuk mondjuk egy menettel többel, vagy épp kevesebbel, vagy 2mm-es magméret helyett 2.5mm-essel, és minden megváltozik. Valami sokkal jobbat és élvezhetőbbet kapunk. Kísérletezni kell, még akkor is, ha úgy gondoljuk megtaláltuk a megfelelőt, mert soha nem lehet tudni mit nyújthat egy tank, ha picit újragondoljuk a build-ünket!
- Végezetül válaszolnék @Faraway kérdésére, miszerint: Mit befolyásol a magméret és a menetszám?
- Ha a megfelelő tankba tesszük az ahhoz passzoló huzalt, akkor mindent képes befolyásolni!
Egy idő után már kialakul bennünk az a szuperképesség, hogy ránézünk egy tank build deck-jére és kapásból tudni fogjuk, hogy mekkora átmérőjű huzal fog kelleni, hányas magra és nagyjából hány menet. Tehát nem kell izgulnia senkinek, mert mikor már túl lesz valaki a harmadik vagy negyedik RTA-ján, onnantól minden sokkal egyszerűbbé és gördülékenyebbé válik. Addig pedig itt lesz ez a végelláthatatlanul hosszú cikk, hogy segítsen.
Köszönöm, hogy eddig kitartottatok és elolvastátok! Legyen szép napotok! 
lexikon egy újabb remek darabja, ami sokaknak segíthet az összefüggések megértésében és rávezethet egy-egy új tank ill. tekerés viselkedésének, működésének megértéséhez, optimalizálásához.
