Jómagam a vape evolúció elején járok, 2020. februárban kényszerültem fejest ugrani a vape világba. A “nagy öregekkel” (bocsi!! 
) ellentétben 46 évesen beleszülettem a modern chipek, biszbaszok, fittyfenék korába. Nekem pontosan azok a dolgok jelentik az újdonságot és a csodát, amelyeket Ti lassan divatjamúltnak tartotok. Én most igyekszem ismerkedni velük.
Természetesen a villámgyors leszokásnak és átállásnak köszönhetően bizony az evolúció fájának szopóágára 
kerültem néhányszor, de hát a családfa is hasonlóan fest esetemben, így nagy meglepetés nem ért. 
Az első kötelező elem egy Vaporesso podstick volt, amellyel boldogan gőzöltem és füstölögtem hosszú kórházi tartózkodásom ideje alatt (igen, a kórteremben is, már elévült). Egy látogatás során gyermekem kezében tűnt fel egy Vinci X, amelyre szemet vetettem, így egy hónapnyi kényszerű egészségügyi rabság után, a szabaduláskor én is megkaptam a saját Vinci X-emet. Boldogságom addig tartott, amíg nem ismerkedtem meg a Vaporesso PM80SE-vel, így gyorsan az is a markomba került. Úgy nézett ki, ezzel ki is van elégítve minden szükségletem.
Speciális helyzetemből eredően szó sem lehetett építgetésről, az RTA-k és a komolyabb modok, tankok iránti lángoló érzéseimet saját és lízingelt kölykeim próbálták kordában tartani, így aztán ami nekik volt, az hozzám is eljutott, megépítve, beállítva, készen az arcomba tolva. Sok holmi ment át béna kezeim között, akadt amelyiket irigykedve adtam vissza, és volt, amit “véletlenül” elejtettem, félredobtam… 
De alapvetően ezek bizony nem nekem valók. Porlasztót ide és podfejet, ez maradt a jelszó.
Egészen addig, amíg a nyomorom és görcseim nem kezdtek javulni. Onnantól kinyílt a világ. És a pénzárca, mert hülyébbnél hülyébb ötleteim megvalósítása az internetnek valamint a szegény apa beteg hadd csinálja amit szeretne elvnek köszönhetően nem ütközött nagy akadályokba. Így jöttek a selejtes cuccok, a selejtes ízek, és persze a csalódások… Hamar rá kellett döbbennem, magammal tolok ki, ha nem kezdek el alaposan utánajárni mindennek. Így a vapevolúció következő fokozata egy GTX One szett lett, amelyen tudtam használni a poris alapokat, használati szokásaimat vele kezdtem el épelméjű határok közé szorítani.
A fiammal közös szenvedélynek köszönhetően eszközökben nem volt hiány, gyorsan következett egy Drag X, használatba vettem az örökölt ám félretett Smok Ai85-öt, érkezett egy Kroma R mod… És számtalan kölcsön eszköz. Az ősz folyamán már hetykén mozgattam érzéketlen ujjaim, így ideje volt kirándulni az RTA-k világába. Érkezett az örök szerelem az Ares 2. Ő vezetett be a vaperomantika világába, nekünk mást jelentett a coilporn… De ez a kettőnk titka marad, sokszor gyaláztam builddecken szegényt… De bírta és azóta is imádom érte. Volt néhány zsákutca, persze hogy beleválasztottam egyszer egyszer (jó basszus sokszor 
), adtam el sokezres tankot fillérekért, mert nem volt pofám normális összeget kérni érte, de ez ezzel jár.
Közben folyamatosan keresgéltem, egyáltalán mi lehet az, ami nekem kell… Az MTL tuti volt, hiszen a DL gőzmennyiségét még póttüdőkkel sem tudtam befogadni, talán ha a bőrlégzésem működik…
Itt köztetek már viszonylag gyorsan ment a törzsfejlődés , időm volt, olvasni tudok (asszem), így aztán minden elérhető infót faltam az oldalon.
Érkezett @anon31274546 akit a youtube-on ismertem meg @Peter_Petrovszki -val együtt. Segített(ek) ahol és amiben tudtak, Zoli konzulensként ellátott atyai pofonokkal… Az élet meg szórta a nyakleveseket a másik oldalról. Közben szinte észrevétlenül ragadt rám a koszon kívül az a rutin(???) nevű valami is.
Miután az éjszakáim rövidek voltak, hajnalban egymásra köszöntünk @Tibor_Varga -val, majd rövid időn belül agymenésözön vette kezdetét, ötletek, tanácsok záporoztak, én pedig szájtátva néztem a holdat, vazzeg ilyen van??? 
Lehet ilyet építeni, csinálni, lehet így Legozni?
A legfontosabb változás amit észrevettem, hogy villámgyorsan megszűnt a fogyassz, tékozolj, herdálj lifestyle. És a szükségletkielégítés hirtelen átváltozott élménnyé. Utazó tank Hilda adta meg a végső lökést, gyagyás barátaim Zoli és Tibi masszíroztak rá, csodás egy hónapot töltöttünk együtt. Onnantól változott meg minden igazán… Porlasztók azonnal kukába, felesleges cuccok nagy része elajándékozva, mindörökké RTA.
Megszületett a költségvetés, amelynek köszönhetően nincs már agyatlan költekezés, az első időkben bizony sikerült 3 hónap alatt közel százezres számlát a családi költségvetés kiadás rovatába tennünk (jó, jó tennem, de a többes számmal kevésbé tűnök hülyének, bocs fiam ).
Jöttek a tankok, a modok, és mégis megmaradt a családi béke, mert sikerült kevesebbet költeni mint előtte bármikor, és elmaradt a "nab@sszameg megint beleválasztottunk helyzetek tömege. Így én kevesebbet költök immár egyértelműen.
Az állapotom javulásának köszönhetően feladtam zsigeri DL utálatom, és bizony az MTL vonal imádata mellett belekóstoltam a DL gőzizélős világába is.
Az ízlésem és igényeim is átalakultak, a kicsi és könnyű modok helyett most már a nehezebb dual 18650 felé húz a szívem, és a forma helyett a használhatóságon van a hangsúly, az úton lévő darabok is ennek megfelelőek.
Az aromák világában a dohányos és mentolos ízek mellé bejött a könnyű gyümölcsös ízek kedvelése, sajnos a desszertvonalat továbbra sem tudom felvenni a “szeretemén” listára.
A többit sőt ezeket is megénekeltem már korábban, de nehogymá én ne evolúválódjak! Vagy mi… 
