17 hónappal ezelőtt még minden egyszerűnek tűnt. Dohányozni öröm volt. Nehéz idők? Sz@rni rá, pár slukk és jobb lesz! Örülünk? Hát persze hogy rágyújtunk! Fura, de minden érzelem, minden jelentős pillanat a cigarettához (IS) kötődött. Soha nem hagyott cserben, és mindig velem volt, minimum két doboznak lennie kellett a hátizsákban akárhová indultam is…
Ha pedig épp kifogyott, akkor pillanatok alatt találtam egy boltot (Nagy Nemzeti Trafikot) ahol beszerezhettem a hozzávalókat (vágott dohány, cigarettahüvely, töltő stb). Ha nem erre vágytam, akkor millió cigarettamárka között válogathattam. A legelborultabb időpontokban is bátran nekivághattam a beszerzőkörútnak, mert előbb-utóbb szembejött velem egy „trafik non-stop nyitva” tábla. Jó volt? Naná! A dohányzás egyszerű, jó és szinte ingyen van!
A tekergő füstgomolyag, amire ránézni is olyan nagyszerű bearanyozza a napjaim. Nem kell törődnöm semmivel sem, hiszen ez csak cigiii! Igaz, az önbecsülésem a föld alatt 10 méterrel, mert rab vagyok, de édes rabság ez! Még akkor is, ha naponta jut eszembe, függő vagyok, büdös vagyok és rettegek attól, hogy meghalok még mielőtt igazán felnőni látom a gyermekem. De hellóóóóó, a szabadság az szabadság! Én választottam! És akkor gyújtok rá, amikor én akarok! Illetve akkor, amikor a szervezetem üvölt a nikotinért, de ez nem érdekel! Óóóóó cigaretta, nagyra tartalak!
És most? Gyűlölök minden napot, mert minden megváltozott! Gyűlölöm a világot, mert kipróbáltam az elektronikus cigarettát! Kellett ez nekem? Nincsenek trafikok, nincsenek ismerős arcok a cigispolcok előtt, senki sem kérdezi meg: a szokásosat kéred? Helyette választok egy üzletet a neten, megrendelem amire szükségem van, otthonról, kényelmesen. Majd megvárom a futárt, a postást aki átadja a csomagom, benne a rendelt cuccaimmal. Kibontom, és használom, keverem, tekerem…
Tavaly február óta ilyen az életem. Gusztustalan igaz? Nincs fájdalom, nem kell minden nap újra és újra megbocsájtanom magamnak. Csak élvezem a vapelés örömeit szabadon és néha bizony őrült izgalommal. Undorodom magamtól. Mert valami ennyire jó nem lehet!