RTA ízvisszaadás

[BV-Hill (Hill)]

Ezt én is tapasztaltam. A helyzet az, hogy a vatta ha akarjuk, ha nem, adszorberként is működik. Hasonlóan, mint az aktív szén. Nagy a felülete, ezért az oldószer/oldott anyag számára labirintusként működik. Minél testesebb molekula akar rajta átjutni, annál lassabban fog. A levesekben a legkevésbé testesek az oldószer molekulái, tehát azok jutnak át elsőként. Késéssel, de megjelennek a nagyok is, az íz anyagok. A rendszer tehát szeparál is, eleinte legalábbis különválasztja az egyes alkotórészeket. Egy-egy alkotórész átjutási idejét az adszorbereknél áttörési idővel jellemzik. Ez a folyamat biztosan fennáll. A vattánk minőségét a tisztaságán kívül leginkább az befolyásolja, hogy minél rosszabbak legyenek az említett adszorpciós tulajdonságai. Gondolom, ez fordított arányban áll a nedvszívó képességével, hiszen a nedvszívó képességét éppen a felületének, a szálak szerkezetének tulajdonságai határozzák meg, vagyis minél nagyobb a felülete, annál jobb nedvszívó, de annál jobb adszorpciós tulajdonságok is jellemzik. Ellentmondásosnak tűnnek az igényeink, hiszen a megfelelő gőzhöz fontos az utánpótlás megfelelő szállítása is. Nyilván ki van fejlesztve az az egyensúlyi helyzet, ahol még ez elfogadható. Egyébként szerintem ez a fejlesztés iránya. Gondolkodom rajta, hogy mivel lehetne helyettesíteni a vattát. Egyelőre az apró kristályos szilikagélre, vagy finom kvarc homokra gondolok, de számtalan anyag lehet. Fontos a nedvszívó képesség, hőállóság és a gyenge adszorpciós tulajdonság a nagy ellenállás mellett. És azért a likvid utánpótlást biztosítania kell tudni.