Szépséggyűrű, csúszásgátló és még ezernyi néven emlegetik azt a szilikon kütyüt, amivel vidámmá, személyre szabottá sőt egyedivé tehetjük a tankjainkat. Egy kis gumibiszb@asz, semmi több, sokaknak a még egy, ami úgyse kell kategória.
Először én magam is vettem néhány mély levegőt, amikor élőben találkoztam a nyári slágerként feltűnő szilikon karkötők miniatürizált változataival. Sárga mod, fekete tank, sárga gyűrű, ez komoly? Tényleg itt is hódítani fog ez a baromság? Vape Barbi babázás? Öltöztesd a saját stílusodnak megfelelően a géped? Hogy a jóég tenné kecskévé azt az embert, aki kitalálta!
„Komoly férfiemberként” 
sokáig tartottam magam ahhoz az elvhez, hogy a szettek úgy szépek, ahogy vannak, nincs szükség csicsára, nem akarok semmit, ami az összképet megzavarja. Nem éreztem szükségét annak, hogy ízlésem vagy épp ízlésficamom ilyetén módon tárjam a nyilvánosság elé. Aztán érkezett egy tank, számomra az első, amihez kaptam egy ilyen csecsebecsét. Bizalmatlanul méregettem, először tömítésnek néztem (nem röhög), aztán méla undorral az arcomon félredobtam.
Tank összerak, gőz és íz élvez, de csak ott motoszkált a fejemben a gondolat, ha már megvettem, használni kell! Olyan nincs, hogy valamit feleslegesen „shoptam”. Gyakorlatilag a lakásban fellelhető minden hengeres eszközre rápróbáltam, legyen az botmixer, kávéhabosító, kalapácsnyél, csavarhúzó, sőt még kulcstartóként is színpadra lépett… Nem tetszett. De miután még mindig a kezemben volt, így rákerült a tankra. Hááát végül is, márkajelzett, fekete-fehér minta, maradjon, nagy terhet nem jelentett. Terhet nem, de gondot igen, mert a liquid mennyiségét pont rohadtul nem láttam tőle. Ha töltöttem, lejjebb kellett cibálni, ha kész volt akkor vissza. De lusta voltam leszedni róla, így maradt.
Egy munkahelyi nyugis pillanatban (természetesen ritka az ilyen, hiszen ugye a munka az első 
) „feltöltöttem a rendszert”, és ezt a puccos valamit a tank aljára rántottam, jó az úgy. A következő mozdulattal fel is borítottam a gépet. A csattanás is nagy volt, de mintha átsejlett volna valami furcsa reccsenő hang a hangrobbanáson. Nem estem kétségbe, hiszen többször volt már ilyen, soha semmi kár nem ért emiatt. Eddig… Az a reccsenés nem fantázia volt (bár az lett volna), a kedvenc tank féltve őrzött és rajongásig szeretett palástja romokban. Az első gondolat a szokásos: hogy az rimóci, karikalábú, kaporbajuszú, szőröstalpú k@&va Mari néni b@szkurálja szíven magát úgy, ahogy én gondolom… És ott álltam „letolt gatyával” vagyis a törött tankommal.
Megszoktam, hogy borulhat, megszoktam, hogy nincs gond, ha kicsit odaütöm. És nem is gondolkoztam azon, hogy mindezt azért tehetem meg, mert ez a kis „puccosító” szilikon szerkezet megvédi a tankom a hülyeségemtől. Na, azóta amire lehet, ráhúzom a pucc-cuccot. Pár forintos tétel, és olyan ez, mint a biztonsági öv, sokszor kényelmetlen, nem is megy a frizurámhoz, de ha szükség van rá, mocskosul jó, hogy magamra csattintottam.
Engem megvett a holmi kilóra! Éljen a „pucc”!
Pici ráadásként, a hónapban még tart a Vaperina After Gift, ahol választható ajiként ott figyelnek ezek az „ékszerek”. Ha esetleg részt veszel a “játékban”, csapj egyet a csomaghoz!
