Az ízeket annyira sok minden befolyásolja, hogy kihullik az összes hajam, amire végigszámolom. 
Nem mindegy, hogyan pancsolom magamnak a levest, hogy meddig érlelem, milyen tankom van, és abba milyet tekerek, és azt hogyan helyezem el benne, hogyan vattázom, még a driptip sem mindegy, és az se, hogy hogyan szívom? Én mindig is az orromba küldtem, amit beszívtam. A pipánál még azt is meg lehetett csinálni, sőt néha kötelező volt, mert töményen nagyon erős, hogy amit szájon kifújok, azt az orron vissza. A gőzöknek azonban nem érzem az illatát. Illetve csak a nikotint érzem. Meg a mentolt, ha van benne. Minden átállás kis stresszel jár, a cigiről a pipára is az volt, hiszen már nem lenne szabad tüdőzni, esetleg azt, amit egyszer már kifújtam. A gőzt meg már szabad dl -ezni is, amit kifújok, próbálom kóstolgatni. Néha olyan jóra sikerül valami, hogy magam sem tudom, hogyan csináltam. Néha meg szinte alig érzek valamit. Azért kell itt olvasgatni, és amiket írnak végigpróblgatni. Ez egy ilyen világ. 
Taknyos néha én is vagyok, a gőz csak olyan, mint a köptetők, hogy fellazítja. Ha nincs mit, akkor nem köhögök, nem folyik az orrom. Máskor meg igen. Távoznak a váladékok, és utána elmúlik, mert csak egy kis nátha volt.
5 kedvelés