Ismét egy élménybeszámolót hoztam Nektek, ami még szerintem is viszonylag elég sokáig tartott. Közel 3 hónapon át használtam a Kayfun család legújabbját, ami jubileumi apropóból egyszerűen az X nevet kapta. A 10 éves SvöeMesto ezúttal elég nagy mértékben szakított a szokásos formavilágával ami valamilyen szinten minden tankjára jellemző volt. Az X felettébb pofás lett! Nem túl minimalista, de nem is túl kirívó. Az én példányom egy Ulton klón. De haladjunk szépen sorban. Először is, nézzük mit rejt az elegáns külső.
Szereljük össze a deck-et
A 24mm-es deck alkatrészei sorban: A már nem épp újnak számító aerokon airflow kontrol pin-t kapta örökül, amit a Kayfun Lite Plus 2021-ből már jól ismerünk. A következő egy fehér szigetelő, amire nagyon kell vigyázni, mert könnyen kicsúszik a helyéről. Majd léállító korongot láthatjuk, ami a deck alja is egyben. Az a kerek dolog a deck felső része a külső légbeömlőkkel. Végül a build deck és a lefogató csavarok.
A szigeteló a deck aljába való, mielőtt még a helyére tesszük a léállítót, bele kell tenni.
A build decket egy határozott mozdulattal visszacsúsztathatjuk a deck felső részébe, csak az o-gyűrűire kell vigyázni. A képen tisztán látszanak a levegőbeömlők. A huzat mértékét fogja majd az aerokon air pin szabályozni.
A build deck akkor van a helyén, amikor az alsó pereme és a deck aljának felső pereme egy síkban vannak.
Alulról így néz ki, erre tesszük rá a léállító korongot ami egyben az egész deck alja is. Illetve jól látható az a henger alakú rész középen, aminek külső oldalán láthattuk fentebb a belső levegő beömlőket. Ennek kimenete a tekercsre néz. Amint betekertük az air pint már le is szűkítettük a levegő útját. Klasszikus MTL-től egészen RDL-ig terjedő skálán variállhatjuk a levegőzést.
Ahhoz, hogy a helyére tekerjük a léállító korongot le kell nyomjuk a build decket koppanásig. Majd rá csavarjuk a léállítót addig amíg már nem megy tovább. Becsapós, mert forogni viszont tovább forog, csak épp nem kerül beljebb. Közben fokozatosan tudjuk ellenőrizni, hogy a helyén van e a korong azzal, hogy néha a helyére nyomjuk. Ha a build deck alsó pereme még nincs egyvonalban a deck felső peremével, akkor még tekernünk kell beljebb. A korongon és a deck-en lévő hullámos barázdák arra szolgálnak, hogy ellentétesen összetolva félig zárja a liquid útját.
Becsavarva és a helyére nyomva tökéletesen szintben van a build deck és a deck alja is.
Az aerokon air pin, ami amúgy nem a középérintkező szerepét tölti be, az maga a menetes rész ahova betekerjük a pin-t. Ha el akarjuk zárni a levegőt, teljesen be kell tekernünk, így az esetleges folyás is megakadályozható.
Az air pin egy szintben van az 510 csatlakozóval, így kb. háromnegyedig van betekerve. Egy kellemesen levegős, kevés légellenállással rendelkező MTL setupot kaptam ezzel. Véleményem szerint ez a fajta levegőállítási opció a lehető legjobban finomhangolható a többihez képest.
Szereljük össze a tartályt
A tartály alkatrészei sorban: kémény ami az RTA palást is egyben, betekintő, a tartály felső része a töltőnyílással, a dedikált top cap gyűrű, az eltolható top cap, a top cap-et összetartó menetes záróelem és a drip tip.
Ahogy újabban a Kayfun-októl megszokhattuk, a tartály alsó és felső fém részén illetve a betekintőn sincs o-gyűrű, szerencsére a menetek kellően erősek és masszívan egyben tartják a tartályt, enyhe összetekeréssel sem szivárog.
A tartály maga csupán 3 elemből áll és 4ml liquidet tud tárolni.
Felkerült az eltolható top cap is. A megmunkálás és kialakítás mutatja a felhelyezés helyes irányát.
Miután ráhúztuk az eltolható top cap-et, ami csak egyetlen irányba tudja jól végezni a dolgát, rátesszük a dedikált gyűrűt. A “Hogyan?” itt is adja magát.
Rá kell tekerni a záróelemet, ez fogja össze az egész top cap-et. A záróelem peremén van egy o-gyűrű aminek segítségével a dedikált fém gyűrű a helyén marad. Ha nem lenne ott o-gyűrű a legkisebb behatásra is fel tudna csúszni a fém gyűrű, eltolódna a top cap és búcsút inthetnénk a vákuumnak és a liquid-ünknek is.
A záróelemen található apró bemarásba tett csavarhúzóvég segít teljesen ráhúzni. Kézzel picit nehézkes, de az sem lehetetlen. Maximum 2mm széles csavarhúzó fér bele. De mivel enyhén döntve tudjuk behelyezni a csavarhúzót a 2mm-es kicsúszhat, az 1.5mm-essel biztosabban lehet ráhúzni. A bemarás a fenti képen jobban látható.
Majdnem minden a helyén. A top cap gyűrű koppig felhúzott állapotban, a záróelem eddig engedi. Az X nem csak dísz, jelzi hol kell eltolni.
És a top cap koppig elhúzott állapotban. A töltőnyílás és a kémény kimenete körül szintén található egy-egy o-gyűrű. A top cap-et visszatolva ezek az o-gyűrűk segítik megtartani a vákuumot. Nem szokásuk kiesni, de azért vigyázzunk rájuk!
Felkerült, a fém anyaga ellenére elég kényelmesre sikeredett drip tip is. Így már tökéletes az összkép.
A deck is a helyére került. Számomra talán az egyik legszebb Kayfun-t sikerült összehoznia a SvöeMesto-nak.
Így fest teljesen nyitott léállítóval.
Zárt léállítóval. Csupán fel kell hozzá húzni a tankot a tartálynál fogva. Szintén határozott mozdulat szükséges.
Építsük meg
Az első próbálkozás 2es magon 5 menet kanthallal és később SS-el is, illetve normál és laza vattázással, a szokásos Vapefly Cotton Cloud’s vattával. Egész teszt alatt ezzel vattáztam, így később külön már nem fogom megemlíteni. A normál vattázás ebben a tankban nem hozta a totális ízorgiát. Mindkét huzalnál ízvesztés lépett fel, ha teljesen tele volt a vájat. Észrevételem szerint eléggé túl is hűlt, így az air pin állásán változtatnom kellett.
Ugyanaz a huzal és vattavariáns, és a setup is hasonló, csak ez most 2.5ös magra lett tekerve. Ebben az esetben számomra abszolút zsákutca volt a normál, minden helyet kitöltő vattázás. A magméret megnövelésével több vatta került abba az egyébként nem túl nagy vájatba, ami lassabb léellátást eredményezett. Bár jelen esetben nem hűlt annyira túl a huzal az air pin eredeti állásán, de a vatta nem tudta tartani a lépést és melegedett is. Később itt is jelentkezett ízvesztés.
Itt már 2es magra 6 menet SS és kanthal is került, először normál, majd később laza vattázással. Mindkét esetben csak az első néhány slukk volt igazán ízes, ahogy teltek az órák és a napok, egyre inkább mattult az íz, és kb. a 3. napon teljesen eltűnt.
Itt már teljesen elengedem a 2.5ös magméretet, mert elég hamar felforrósodott a tank. Ám, tovább kerestem az ízeket, így most maradt a 2es mag, amire 7 menet SS, majd kanthal került. Itt már jöttek ízek, az első napon még meg is voltam elégedve, de ahogy telt az idő és a napok, úgy halványult el minden íz amit ezzel a tankkal szívtam. De talán ez a 7 menet ami szálhuzallal viszonylag jól tud működni, de ahhoz kevesebb levegőt kellett ráengedjek.
Végül, már szinte mérgemben, tekertem 4 menet SS MTL claptont, 2es magon. A lefogatással nem volt gond, tökéletesen fogja a vastagabb huzalt mindkét csavar. Jééé, meglettek az ízek.
Aha, szintén csak 3 napig tartott… Majd ismét mattult picit. Bár az MTL clapton esetében legalább nem tűntek el teljesen az ízek. De sajnos később szűkített levegővel is jelentkezett az ízvesztés. Igaz, nem olyan nagy mértékben, mint szálhuzallal, de így sem bírta 3 napnál tovább.
Összességében:
Lehetett volna még fokozni, 5 vagy 6 menet claptonnal, de már a 4 menet is langyos gőzt eredményezett, láncslukkolással pedig melegedett a deck és a drip tip, plusz a modot is érezhetően megviselte a clapton. Már melegedett az 510 csatlakozó is, ezért nem merészkedtem messzebbre. Szálhuzallal nagyon szűkre állítva a 2es magon 7 menet egész jó, de nem nyűgözött le, az ízvesztés pedig minden setup-nál jelentkezett, csak hol előbb, hol később. Mivel 7 menettel már melegedett, így a 8 menetet nem próbáltam be, hely sincs annyi, hogy azt rendesen körbejárja a levegő.
Az összeszerelés és megmunkálás minősége, illetve az anyaghasználat klón létére kiváló, ezzel nem is akadtak gondjaim. Ha most nem az ízt nézem, hanem a porlasztás minőségét, akkor kellemes, nem nagyon melegszik túl, MTL claptonnal is elviselhetően langyos, gőze kielégítő mennyiségű. Építeni könnyű, de a vattázásra ügyelni kell. Bár dry-hit nem történt, de a sok vattát ez a tank sem igazán szereti.
Ha viszont, már magát az élményt veszem alapul, akkor halovány ízek jellemzik, nem való bele mindegyik liquid, inkább erőteljesebb ízeknek való, mint pédául kávés, csokis, vagy dohányos. Ezúton köszönöm @Janos_Groszeibl - nek, hogy megerősített ebben! 
A vaníliás-karamellás-kappucsínós liquidet mindegyik huzallal tudta hozni úgy, hogy nem volt tolakodó az íz, egyébként ez elég erőteljes íz más tankokból. Az ízvesztés akkor vált egyre rosszabbá, minél jobban kokszosodott a huzal. A koksz amúgy is nehezíti az izzást, de ennyi levegő mellett kinyírja az ízeket. Illetve nem mondanám TH-snak, megemelt huzallal sem.
A légbeömlő hasznos hűtőfelülete az aerokon stílus miatt nagyjából 1.8mm, maga a lyuk 2mm átmérőjű. Észrevehetően túlhűl mindegyik huzal és itt vérzik el ez a gyönyörűség, bárhogy is próbálkoztam. Ha egy tank túlhűti a huzalt, azt onnan tudod leellenőrizni, hogy slukk után mikor elengeded a gombot még beleszívsz izzítás nélkül. A huzal ilyenkor még meleg, az így létrejött gőz mennyiségéből meg lehet állapítani mennyire hűti le a tank a huzalt. Az X esetében az izzítás nélküli slukknál nagyon minimális, szinte alig észrevehető gőz keletkezik, a második slukknál pedig abszolút semmi. Alapesetben egy-két kissebb gőzpamacsot még tud produkálni a meleg huzal, ha nem hűl túl. Ha beljebb tekertem az air pin-t akkor pedig rohamosan melegedett, claptonnal pedig forrósodott. A legélhetőbb setup a 2es magra tekert 7 menet, a huzal anyaga mit sem változtat az ízen. Se így, se úgy nem estem hanyatt.
A feltöltésre is kitérek, ugyanis ezt az eltolós megoldást nem mindenki preferálja, pedig amúgy előnyös, mert nem kell keresned, hova is tetted le a “tetejét”. Az imádott Expromizer V5-ömnél is eltolós a top cap, de mielőtt ezt megteszem sokat kell tekernem, hogy a menetes top cap záróelemet kitekerve el tudjam tolni és meg tudjam tölteni a tankot, plusz néha rá is szorul a menet, de szerencsére nem vészes a dolog. Az X feltöltése olyan szinten kényelmes, hogy csak na. Felhúzod, eltolod és csá! A probléma itt csak annyi, hogy a drip tip-től nem mindegyik flaska fér oda és nem is mindegyik flaska cseppentője elég széles ahhoz, hogy sikerüljön pontosan beletalálni a töltőnyílásba. P.l.: A kifogyott kék villamos újrahasznosított flaskája csak úgy fér oda, ha leveszem a drip tip-et. Mellette pedig a kémény található amibe könnyen bejuthat a liquid, mivel elég könnyű túltölteni, így kellemetlen szörcsögés is társulhat az egyébként alig ízes ám csodaszép Kayfun X-hez.
Sajnálom, hogy rossz véleménnyel kell szolgálnom. 
Én tényleg próbáltam megszeretni, ízeket kicsikarni belőle, de nagyon nehéz eset. Ezt másra nem tudom fogni, mint a klón mivoltára, hisz olvastam másoktól, hogy az ízzel meg vannak elégedve. A tekerésvariációkat újra és újra próbára tettem, mégsem az igazi, bár azért nem mondanék le róla, de számomra nem hozta az Aztapaszta! érzést.
Legyen szép napotok! 
nincs barátság vele 
