Igazi sivatagi szombat, igazi nyári esküvőhöz illő időjárás, a vaperajongó lagziba indul. Család bepakol, gőzizélős cuccok összeszedve, közben jókat röhögünk saját talpig izzadó énünkön és persze a társaságunkban utazó ifjúság hölgy részlegén, aki Iqost pöfizik. Veszi a lapot, mi is kapjuk sőt visszakapjuk az ívet.
Megérkezünk, “behimalájáckodunk” a rendezvényre, régen illetve soha nem látott rokonok, egyáltalán nem látott arcok. Dohányzóhely felderítése, a fogadó tulajával egy rövid beszélgetés, hol lehet használni a vape cuccokat és hol nem. Maximális nyitottság, a termen kívül bárhol, náluk nincs tiltás és szabály. És egy mondat ami mindennél többet ért: “köszönjük, hogy megkérdezték a többség szarik rá.”
Nos a többségen csodálkoztunk, de hamar ráébredtünk, jééé más is hódol a szenvedélyünknek.
És piciny sarkunk mellett megjelentek az ájkosz hívei, néhány Juul és podmod használóval. Mi naivak azt hittük, talán könnyebb lesz a hangulatfelelős dolga, hiszen összetartó közösség a füstmentesek társasága. Hát persze!
Szó szerint ujjal mutogattak ránk az ájkosznácik. Nem volt vita, de egy két rosszízű megjegyzés elröppent, főleg, miután megunva a dolgot jeleztem, lécci ha nem gond, ne az asztalunkon lévő hamusba dobájlák már a kazalban gyűlő heets maradványokat, mert penetráns szagot áraszt a pillanatok alatt összegyűlő kupacnyi kellékmaradvány. Sértődés, a hozzánk telepedő gyerekek elrángatása, mert ne szívjátok be azt a szart… Holott a kicsik egy percenként érkeztek: báci mégecce felkiáltással! Nem lehetett spórolni a likviddel, ki tud ellenállni ilyen kérésnek… De egész este mi álltunk a figyelem középpontjában, az ájkoszosok mintha külön, elit kasztot alkotnának… Amit végképp nem értek. Még csak koccintani sem voltak hajlandók velünk… Megjegyzem, a velünk lévő ájkoszozó hölgy volt a legjobban megdöbbenve azon, amit tapasztalt. Ő ugyanis természetesen nem részesült az áldásból. Holott közöttünk ült, állt, könyökölt.
Nos a vapelitizmus sosem tört ki rajtam, nekem ugyanúgy “társ” a filléres szettet használó, mint az, aki több tíz-több százezres cuccon gőzöl. Nem hiszem, hogy leprásnak kéne éreznem magam a vapelési szokásaim és cuccaim miatt. Ugyanúgy megértem sőt örülök az Iqost használóknak is, a ciginél minden jobb! Még ha magát az eszközt nem is szeretem.
Nem szeretnék általánosítani (milliónyi ellenpéldát tudok azonnal mondani a közelmúltból), de mindaddig, amíg ez így ebben a formában működik és működhet, sok jóra nem számítok a füstmentes lobbi erejével kapcsolatban.
Tényleg bocs az Iqos rajongóitól, nem ellenük irányul a véleményem, csupán a jelenség maga az, ami röhejessé teszi az ezek szerint meglévő értelmetlen “állóháborút”. Pontosan tudom: a stílus maga az ember…