Sziasztok!
A nyitó posztban részletes leírás olvasható a tank paramétereiről, felépítéséről, kezeléséről. Talán idevaló egy összehasonlítás is a „rokonokkal”.
A megjelenését követően szinte azonnal lecsaptam az Ares RTA-ra. Tetszett a formája, felépítése. Az sem mindennapos, hogy az ötletgazda volt olyan bátor, hogy a nevét adta a termékeihez (ez ritka, vagy példátlan a piacon). Kezdetben kicsit birkóztam vele, volt könnyezés, megfolyás, illetve „száraz hatás”. De miután megbarátkoztunk és megismertem minden csínját-bínját, évekig elválaszthatatlan társammá vált. Aztán jött a II és most a Finale.
Az alap átesett több plasztikai műtéten, viszont mindvégig megőrizte könnyű szerelhetőségét, a minőségi anyaghasználatot, a stabil és kiszámítható működést, a jó gőz- és ízélményt.
A szipka átmérője egyre kisebb lett (4 - 3,5 - 3 mm) és formájában, kialakításában is megújult. Mondjuk úgy is mindenki a saját kedvencét használja (kivéve a II tulajdonosait).
Az Ares csúsztatható fedéllel biztosította a feltöltés lehetőségét, viszonylag tágas nyílással. Az évek során sem vált bizonytalanná a zárása. Pici figyelmet azért igényelt, a jelentéktelen kopás miatt, nedvesen azért könnyen elmozdult. A beáramló fals levegő könnyezést, folyást okozott. Egy kis odafigyeléssel ez megelőzhető volt.
A II-ben a félretolható csúszkát a szipka speciális kialakításával rögzítették, és a feltöltőnyílást ellátták egy membránnal. Mindezt nagyon nem szerettem.
A Finale felrúgva a hagyományokat teljesen új feltöltési rendszerrel lépett a nagyközönség elé. A bajonettzáras megoldás javította a stabilitást és kezelhetőséget, eltűnt a bosszantó gumimembrán, megduplázták a beöntőnyílások számát. Bár szakítottak a veseformával, a körök mérete megengedi a bumszli csőrős flakonom könnyed használatát is. A zárat a tank fedelén mindössze egy fém karmocska képezi, ennek időtállóságáról még korai lenne véleményt formálni. Jelenleg frappánsan működik, szorosan zár, nem akar kinyílni.
Az innováció során a kazántér folyamatosan közelebb került a tank talapzatához, és az átmérője 17-ről 15 mm-re csökkent. Az üvegpalást átmérője érdemben nem változott, viszont egyre alacsonyabb lett (25-22-17 mm). Mindez megítélésem szerint az ízélményt nem befolyásolja, de kizárja az alkatrészek verziók közötti átjárhatóságát, használhatóságát. Ami újdonság, hogy a Finale már érzékenyebb a vattázásra. Nem lett ugyan nehezebb, de picit már figyelni kell a vattacsík hosszára (míg a korábbi tesóknál pár mm ide vagy oda szinte nem számított).
Megtartotta a „lelógós” vatta rendszerét, de eltűnt a kazántérben lebegő vatta látványa. A léellátást továbbra is megfelelően biztosítja még a megáltalkodott láncslukkolósok számára is. A vatta vastagságára egyébként nem érzékeny, nyugodtan használható a 2,5 és 3 mm-es magba illeszkedő egyaránt, nem érezni különbséget. Mindkettő elegendő folyadékot szállít a tekerés táplálásához.
A legnagyobb változást a tank talapzata mutatja. A bekötőoszlopok egy oldalra, egymás mellé kerültek. Ugyanakkor a palásttól távolabb vannak, mint az Aresben, így könnyebb a felesleges huzal levágása.
A vattatartó vállak kezdetektől jelen voltak. Viszont a korábbiaktól eltérően a légbeömlő szintjénél már magasabban helyezkednek el. Úgy is tekinthető, hogy támaszt jelentenek a tekerősegéd számára a tekerés optimális helyzetének beállításához. És igen, éppen ezért korlátot jelentenek a tekerés méretéhez és elhelyezéséhez.
Az Ares rendelkezik a legtágabb légáramlással, második a Finale és a II-nek a legszűkebb a levegőzése. Ennek ellenére a Finale is bátran építhető vastagabb MTL huzallal, de jól működik a vékony MTL claptonnal is.
Az Ares a megjelenését követően rendkívüli népszerűségnek örvendett, sok-sok pozitív felhasználói véleménnyel, jó minősítéssel. A II-t én nem kedveltem (a speciális szipka, a gumimembrán, a “vattalyuk miatt”), sőt rühelltem, de arra sem merném mondani, hogy sz@r. A Finale is hozza, amit hoznia kell. Én sem tapasztaltam semmi olyan tulajdonságát, ami hibának róható fel. Könnyezés, szörcsögés (gurgulázás), megfolyás nem fordult elő az elmúlt időben (talán a korábbi Ares tapasztalatok miatt). Nem csodálom, hogy a posztoló is hibátlannak értékelte. Jómagam is éreztem, hogy a nyelvemre kerülő gőz erősen tömény még szolíd beállítások mellett is. Ezt viszont azonnal sikerült megoldani. A Siren 2 és a SCA Lite szipkájának használatával megszűnt ez a „tömény ízhatás”. Valószínűleg erre alkalmas lenne minden 3 mm-nél nagyobb belső átmérővel rendelkező szipka, a leírtakon kívül mást nem próbáltam.
Töröm a fejem valami prappáns összegzésen. Hogy menő legyek bele kellene fikáznom valamit. Nem megy. Phil Busardó a nevét és az arcát adta hozzá, és szerintem most sem vallott szégyent (bár egyedül a család ezen tagjáról nem készített videót).
Jobb híján kénytelen vagyok a posztoló összegzését idézni egyetértésem jeléül is: