Ismét egy MTL RTA került a boncasztalomra, a Sourcemore-nak köszönhetően. Maga az Ares széria elég megosztó, főleg a V2, mert általában vagy szeretik, vagy pedig nem. Ám ezúttal az Innokin arra törekedett az Ares Finale-lal, hogy egy olyan tankot hozzon össze amivel mindenki méltán lehet elégedett. Az már biztos, hogy jó sok holmit kapunk hozzá és történt némi ráncfelvarrás is. Több levegő beállítást tudunk eszközölni a megújult külső levegőbeömlővel, illetve a belső levegőbeömlőt is sokkal egyszerűbb lett az igényekhez konfigurálni. Ami a top cap-et illeti, éltek a sokak által kedvelt bajonett záras megoldással. De nem lőném le előre az összes poént, így a többiről mindjárt olvashattok is. Őszintén szólva, nekem mindkét előző Ares bejött, ezért úgy indultam neki ennek a tesztnek, hogy nem kell majd csalódnom. Hogy igazam lett e, az hamarosan kiderül. Lássunk is neki!
Innokin Ares Finale MTL RTA élménybeszámoló
A doboz tartalma és ismerkedés a tankkal
Az oldalra kihúzós dobozban legelőször is Phil Bussardo-val és Dimitrios Agrafiotis-sal, avagy VapinGreek-kel találkozhatunk, akik elkötelezetten dolgoztak mindhárom Ares MTL RTA-n. A csomagban továbbá találhatunk egy használati útmutatót, valamint egy kártyát ami tolmácsolja Phil és Dimi jókívánságát és remélik, hogy minden MTL és RDL felhasználónak sok örömet fog szerezni az Ares Finale. Tök cuki tőlük. 
Továbbá tartalmaz még három kis papírzacskót, amit rögtön ki is fogok nyitni, illetve természetesen a tankot és egy szürkés pótpalástot is rejt a doboz.
Az első papírzacskóban semmi érdekesség nincs, csupán némi japán vatta, így nézzük is a második papírzacskót, amiben kétféle tekerősegéd is van. Egy kifejezetten a hézagos tekeréshez, egy pedig amivel microcoil-t is lehet készíteni. Illetve kapunk egy két oldalú csavarhúzót aminek az egyik fele kereszthornyos, a másik pedig csillag. Ha már vattát is kapunk, az előre tekert coil sem hiányozhat a csomagból, ami 2db 1 ohm-os tekerést jelent, 3mm-es magon van 7 menet Kanthal. Tehát, ha jól értelmezem, ez lenne a gyártói ajánlás. Mellette pedig akad még 1 méter 26ga-s Kanthal is. Az a kis fém “sörnyitő” pedig a 3 in 1 Chamber-t segít szétszedni, viszont pontos megnevezést nem találtam rá a gyártó oldalán, sőt, az accessory listában sincs benne, a papírzacskón is csupán annyi szerepel, hogy withdrawal tool, ami szabad fordításban annyit tesz, hogy kivételi eszköz, így számomra marad kis fém “sörnyitó” amin Árész, a háború istenének harci sisakja látható.
A harmadik papírzacskóban csupán 2db pót kereszthornyos hernyócsavar van, egy másik drip tip, ami sokkal vastagabb és kisebb, viszont ugyanakkora belső átmérővel rendelkezik, mint a hosszabbik, amivel gyárilag érkezik a tank. És persze az elmaradhatatlan pót o-gyűrű szettet is ebben a pakkban találjuk. Sajnálatos módon az egyik legkisebb o-gyűrű beragadt a papírzacskó perforációjába, így mikor levágtam az egyik oldalát sikeresen elvágtam az o-gyűrűt is. Jobb lett volna, ha szétszakítom…
A pót üveg, picit közelebbről nézve, szerintem színezett, vagy valamivel bevont lehet. Ha igazam van, bár nem kapirgáltam meg, de idővel le fogja dobni a festéket. Nem túl sötét, ezért ezzel is látható lesz, hogy hányadán is áll a tankban a liquid.
A tartály következik, aminek részei ballról jobbra: Drip tip, a bajonett záras top cap, az RTA palást, egy lyukas csavar ami összetartja az RTA palástot és a mellette jobbra található töltőnyílást, illetve ez a kémény részét is képezi, és természetesen az üveg betekintő, avagy palást. Mint látható is, nem sok alkatrészből áll, és az összeszerelése sem bonyolult.
Az viszont plusz piros pontot érdemel, hogy a Chamber-t is szét lehet szedni, a kis fém “sörnyitó” segítségével. Ez ugyanis a tisztításnál rendkívül praktikus.
Az RTA paláston és a töltőnyílás alján is található egy bajonett zár szerűség, de nem egészen az. Csak össze kell illesztenünk ezeket, forgatás nélkül, viszont arra figyelni kell, hogy az RTA paláston található két kis fül, pontosan be kerüljön a top cap alján lévő mélyedésbe, ami olyan formájú, mint az a két kis fül. Majd azt a lyukas csavart, amit akár kéménynek is nevezhetnék, behelyezzük a helyére, ezzel össze is állítottuk a 3 in 1 Chamber-t, ami a töltőnyílás, kémény és RTA palást is egyben.
Viszont a kis fém “sörnyitó” nélkül nem lehet rendesen összehúzni az alkatrészeket. Ugyanis ezzel tekerjük be a lyukas csavart, avagy kéményt a helyére. Ha nem húzzuk rá megfelelően, akkor lötyöghet az egész Chamber és a vákuumnak sem tenne jót, ezért mindig ügyeljünk arra, hogy koppig be legyen csavarva.
A szokásos módon, alulról ráhúztuk az üveget, ami a deck betekerésével marad a helyén. Ha szétszedjük a tartályt, arra ügyeljünk, hogy a töltőnyílás alján, illetve a deck-en lévő o-gyűrűk, amik az üveget szigetelik, hajlamosak az üveghez tapadni, ezért mosáskor könnyen elveszthetjük ezeket. Ezért ne felejtsük el ellenőrizni az o-gyűrűket szétszedéskor.
Már csak a bajonett záras top cap hiányzik a tetejéről, amiben jól látható, hogy elég kicsik a zár elemei, de ez használat közben előnyös, mert elég feszes, viszont töltéskor kell egy kis erőkifejtés, hogy rendesen a helyére fordítsuk. Bár ezért inkább a top cap felső tömítése a felelős, mivel teljesen hozzáér a top cap-hez, így némileg ellent is tart. A top cap belsejében található Phil és Dimi monogramja egy szivecskében, hogy tudassák velünk mennyire szeretnek minket. 
Íme, összeállt a 4.5ml űrtartalmú tartály. Ha TPD edition-t vásárolnánk, az csupán 2ml űrtartalmú, de nem az üvegből vettek el, hanem ennél sokkal keskenyebb Chamber felső részt kapott.
A másik drip tip-el sem néz ki rosszul, viszont számomra túl öblös, ezért kissé kényelmetlen volt ezzel használni, így nem kellett sok idő, hogy vissza cseréljem a gyárilag tankban lévő hosszabb darabra.
A 24mm körméretű deck egy maximálisan kezdőbarát kazántérnek ad helyet. Egyszerűen az oszlopokba bevezetett huzal lábaira ráhúzzuk a csavart. A vattázás könnyedségéről a vájat egyszerűsége is árulkodik. Illetve az a két kis oszlop is hatalmas segítség az építésnél, amik a levegőbeömlőt fogják közre.
Felülnézetből látható is, hogy ezekbe a vájatokba azért túl sok vatta nem fér be, de ezt majd lejjebb… Ami még a deck érdekessége, hogy itt is található egy levegőállító, amit a V2-höz képest sokkal egyszerűbb elfordítani, ugyanis csak azt a kis fület eltoljuk balra és máris kevesebb levegőt kap a tekercs. Mivel eléggé lapos a kivitele, ezért körömmel a legideálisabb elfordítani.
Balra fordítva, avagy teljesen leszűkítve egy klasszikus levegőzésű MTL élményt kaphatunk, amit még jobban testre tudunk szabni a külső levegőállító gyűrűvel.
A külső levegőszabályzó gyűrűnek 7 állása van, amit fokozatmentesen tudunk állítani a legszűkebb klasszikus MTL-től egy igazás levegős RDL-ig. A lyukak miatt lágy ízek és egyben lágy és erőteljes levegőzés jellemzi, ami egy jó MTL tank védjegye. Magát a gyűrűt nem a legkönnyebb elfordítani, de minél többet használjuk, annál jobban bejáratódik.
A lágy levegőzésre még dob egy lapáttal a Vortex bell, ami szintén az ízek tökéletesítése miatt kapott örvény mintázatú bemarásokat. Így tulajdonképpen kijelöltek a gőznek egy utat amin egyenletesen haladhat, ami szerintem abszolút jót tett az élménynek.
Tekerjük meg!
Az első építés során 2.5mm-es magra tekertem 5 menet Kanthal-t, természetesen Cotton Cloud’s vattával. Mivel ahogy már említettem olyan túl sok vatta azért nem fér el a vájatokban, de amennyit a 2.5-ös magméret igényel, az pont elég, már majdnem lazának mondanám, de ez az élményen nem vehető észre, ugyanis nem kísérte szörcsögés.
A vattát előbb be liquid-eztem és utána tettem a helyére, mivel a 2.5-ös maghoz szükséges vattamennyiség nem minden esetben marad bent szárazon a vájatban.
A második tekerés során már 3mm-es magra 7 menet Kanthal-t tekertem, hogy jobban hasonlítson a gyártói ajánláshoz. A vatta maradt Cotton Cloud’s. Itt a vattát, a mennyisége miatt, már jobban közre fogja a vájat, így szépen a helyén maradt szárazon is. Viszont 3-as mag esetében nem érdemes az említett vattánál tömörebbet használni, mert ezt még kicsit összébb fogja nyomni az RTA palást, ezért tömörebb vatta esetén dry hit is befigyelhet. Arról nem beszélve, hogy a túl sok vattát elhúzhatja a deck menetezése mikor betekerjük a helyére.
A vattának rá kell ülnie arra a két kis fém oszlopra ami a belső levegőszabályzót fogja közre. Ez nem csak a levegőzést segíti, de egyben megadja a maximális menetszámot is. Tehát azokon az oszlopokon nem lóghat túl a tekercs, ami 7, maximum 8 menetet jelent. Ezek az oszlopok pont ott helyezkednek el, amilyen sugárban éri a levegő a tekercset, ha teljesen nyitva van a belső levegőbeömlő. Ez egy mankó az újdonsült felújítók számára, amiért szintén jár a piros pont a gyártónak!
Az Ares Finale, mint látható is, nem egy bonyolult tank, ami miatt nagyon is szerethető tud lenni. Az építése végtelenül egyszerűnek mondható, és a vattázás sincs túlbonyolítva! Az a néhány javítás, ami a V2 óta történt az Ares-szal, pedig elősegíti a tökéletes élményt, amiről rögtön olvashattok is bővebben. Jöjjön hát a lényeg:
Élménybeszámoló
Anyaghasználat szempontjából az Ares Finale nagyon ott van a szeren! A súlya nem túlzó, tehát semmilyen zsebet nem fog lehúzni. A top cap sziklaszilárdan a helyén marad, a levegőállító gyűrű sem tekeredik el mindenféle behatásra. Persze kell némi erőkifelytés, de mivel ilyen betonbiztosra alkották meg ezért ezt nem a hátrányok közé sorolnám, hanem inkább az elégedettségemnek adok hangot. Ugyanis ez a tank olyan szinten egyben van, hogy se nem lötyögnek, se nem billegnek az alkatrészek, és használati körülményektől függetlenül nem csavarodik el egyik alkatrész sem! Kivéve a… (tuti ezt vártátok) …drip tip-et! Nem vészes a dolog, de bárhova is tettem az Ares Finale-lal felszerelt szettet, akár nadrágzsebbe, akár táskába, ahogy kivettem a drip tip kissé furcsán állt, ezért mindig meg kellett igazítanom. Ez mindkét darabra jellemző volt, de a hosszabbiknál jobban. Sajnos így fenn áll a veszélye, hogy könnyű elhagyni. Egyébként ezt két kis vastagabb o-gyűrű, vagy az alácérnázás meg is oldja rögtön, és persze le is lehet cserélni másikra, szóval ez nem is igazi panasz, csupán vártam volna ugyanazt a stabilitást, ami magát a tankot jellemzi. Még két dolog tűnt fel a teszt során, az egyik hogy a top cap alatt van ugyebár egy kb. fél milliméteres hézag a bajonett zár miatt, ahova szeret beülni a kosz, ami a tank esztétikáján ugyan ronthat, de szerencsére csak akkor szembetűnő, ha töltéshez levesszük a top cap-et. Ez mondjuk szintén nem vészes, de említésre méltó, mivel az SS színűn azért eléggé látszik. A másik pedig, mikor kicsit túlcsordul a tank, akkor a töltőnyílásokban keletkezik egy-egy liquid-buborék. Amíg nem fújtam bele a töltőnyílásba, addig nem tűntek el, csupán abból amelyikben megkezdtem a töltést. Bár szerintem ez elkerülhető, ha nem töltjük túl, ami azt jelenti, hogy ne álljon meg a töltőnyílásban a liquid, hanem maradjon pont alatta. Ez nem is tudom, hogy probléma e, mivel konkrétan egy fújással semmissé tehető a felvázolt jelenség, és persze, ha van helye a liquid-nek közlekedni, akkor ez elő sem fordul, szóval nem hiba, csupán én hibáztam, viszont erre azért érdemes ügyelni. A build deck csavarjai is hasonlóan feszesek, mint bármelyik másik alkatrésze a tanknak. Ezért ne lepődjünk majd meg, ha izom kell a tekerés cseréjéhez. Számomra ez is pozitívum, ugyanis úgy a helyén tartja a huzal lábait, ahogy azt kell! Őszintén szólva az előző két Ares nem volt ennyire egyben, mint ez! De inkább ilyen legyen, mintsem eltekeredjen, lecsavarodjon, kilazuljon valami.
A kettős levegőállító rendszer megérdemel egy külön bekezdést, annyira zseniális! A belső levegőállítót természetesen bárhova állíthatjuk, viszont szerintem három állása van, ami a leginkább össze tud hangolódni a külső gyűrűvel. Ha a belső teljesen nyitva van, akkor ahhoz a külsőn legjobban passzoló levegőzés az a teljesen nyitott, illetve 6 és 5 lyukú. Ezek a beállítások még RDL kompatibilisek. Ha viszont a belsőt középre állítjuk, akkor a külsőn ahhoz legjobban passzoló állás az 5, 4 és 3 lyukkal ellátott levegőbeömlő. Ha pedig teljesen leszűkítjük a belsőt, akkor a külső levegőállítón a 3, 2 és 1 lyukúval lesz a legjobb használni. Persze ezekhez az állásokhoz szükséges a tekercsen is variálni picit, de pont ez a jó ebben a tankban, hogy a lehetőségek konkrétan határtalanok, persze az MTL felhasználási módon belül maradva. Ha túl sok a menet a tekercsen a levegőbeömlőkhöz képest akkor sincs baj, viszont hamarabb kokszolódik a tekercs, ezért mindenképp érdemes legalább a menetszámokkal kísérletezni. A magméret leszűkített levegővel maradhat 2.5-ös magon, ugyanis azt a kialakítás miatt még körbe tudja járni a levegő, viszont a 3mm-est már nem igazán, ott felléphet némi melegedés, de úgy tapasztaltam az sem vészes mértékű.
Ami az élményt illeti, igazán szuper ízeket képes előcsalni, szinte azonnal! Persze ez vattafüggő is, de Cotton Cloud’s-al 3mm-es magméret mellett, picit több vattát használva sem váratott magára az íz. Elég erőteljesen hozza a lágyabb desszertet is (mint pl. a vaníliás King’s Crest Duchess), de ugyanilyen heves intenzitással képes átadni a dohányos kompozíciókat is. Ami engem személy szerint meglepett, az a csokis-lekváros keverésem volt (Aromamesteres Chocho Passion), amiben a csoki és a lekvár nem nyomta el egymást, sőt, a lekvár egy olyan fennhangot kapott amitől a többi tankomhoz képest kiemelkedett a csokis ízvilágból. Három szóval: Tökéletes bármilyen liquid-hez! A gőz is abszolút kielégítő, persze ez kölcsönhatásban van a wattal, de úgy gondolom lazán elkalandozhatunk 20 watt felé is, ha egy igazán tág RDL beállítást és tekerést kap az Ares Finale. A 4.5ml-es kapacitás több, mint fél napig elegendő volt számomra a fentebb prezentált tekerésekkel. Tehát reggel 6-tól nagyjából délután 4-ig simán elvoltam egy töltéssel, ami azért elég kielégítőnek mondható. Ezt a tankot akár túrázni is el lehetne vinni, nem kéne aggódni a folytonos újratöltés miatt. A dupla levegőállító rendszernek köszönhetően pedig maximálisan testre szabható az élmény, amihez persze az is szükséges, hogy a tekerést testre szabjuk, de ezt majd mindenki maga látja. Én 2.5 és 3mm-es magméretekkel próbálkoztam, egyrészt mivel az én felhasználói szokásaimhoz képest viszonylag sok levegővel dolgozik a tank, ezért a 2mm-es magméretet azonnal el is vetettem, félve, hogy túlhűl. Miután pedig megláttam a vatta levezetését meg is lettem erősítve a döntésemet illetően. Az MTL Clapton-t is elvetettem, ugyanis ahhoz viszont szerintem túl keskeny ez a levegőztetési rendszer. Persze azért nem tartom kizártnak, hogy MTL Clapton-nal is tökéletes lenne, csupán én nem tartottam a legokosabb választásnak a tankot látva. Természetesen tekerésnél figyelembe vettem a gyártói ajánlást is, ezért maradtam inkább a szálhuzalnál. Azzal viszint óriási MTL élményben volt részem! Mindemellett arra azért ügyeljünk, hogy a levezetés szab határt a vatta mennyiségének, és simán elárasztja a kazánteret, ha túl kicsi magmérettel együtt járó túl kevés vatta van benne. Ezért én nem kockáztattam, egyből 2.5-ös magról indultam. Bár a gyártói ajánlás erősen a Kanthal felé terel, de személy szerint úgy gondolom, hogy bármilyen anyagú huzal képes jól teljesíteni az Ares Finale-ban, mivel a bőséges levegőzésnek köszönhetően nincs olyan MTL setup ami rosszul hűlne benne!
Végezetül, nem tudok belekötni! Most tényelg nem, pedig próbáltam. Véleményem szerint olyan szinten egyben van ez a tank, és olyan ízt és gőzt produkál, hogy bármelyik felső kategóriás tank megirigyelhetné! Így én azt mondom, minden MTL-esnek, akár kezdő, akár nem, kell egy Innokin Ares Finale a repertoárba!
A tankot az alábbi linken tudjátok megvásárolni:
https://www.sourcemore.com/innokin-ares-finale-rta-tank.html
Használjátok az SM8 kódot további 8%-os kedvezményhez!
Köszönöm, hogy elolvastátok! Legyen szép napotok! 
. Csak a levegővel bírja 
)
