Én szerettem, hogy szinteket lépkedtem. 
Ego, Evod, Istick Mini, Istick 20w, Kangertech, Wismec, Joyetech, aztán a már kicsit komolyabb Tesla, Sigelei, Hcigar… S.t.b… Üvegszálas porik naponta mentek tönkre. 
Sok cuccom volt. Bár azért nem olyan túl sok. 
Ha még lenne rá lehetőség, én ugyanúgy szívesen végigmásznám az összes lépcsőfokot. Szerintem nekem megérte. Bár az nem állna meg 200ezerben, de minden alap kütyüt megvennék az elejétől fogva amik voltak. Még a legelső talalkozasom az e-cigivel. 2009-2010 környékén, a Jozsóról vettem normál cigi formályú vatelines ízét… Vaníliás, csokis, cseresznyés meg sima cigi ízű patronokkal. De asszem volt mentolos is benne, na mindegy, ez elég ködös emlék már úgyis.
Én élveztem minden pillanatát. A rosszakat is.
A lányom keresztapja anno a franciáktól hozott előre feltöltött cigiket. 1.2ml volt benne asszem, de lehet, hogy 2ml, az addig tartott amíg az akku le nem merült. Egy egyszer használatos valami volt. Azokkal is szerettem szórakozni. Szétszedtük, megnézegettük, megbikáztuk egy szétbarmolt töltővéggel amiből csak a két rézdrót állt ki, hogy újratölthető e vajon.
Szép pillanatok voltak ezek is.
Na de, én nem valtoztatnék semmit szerintem. De nem csak emiatt tartom fontosnak a lépcsőzetességet. Hanem azért, mert nekem sem mutatták meg anno, hogy kell úszni, csak belöktek a vízbe. Volt lenn egy csavar, fel kellett (volna) hozni. Ilyen az, amikor nem lépcsőzetes a fejlődés, csupán azonnal gyorsan érjünk célt. Pedig milyen jó lett volna, ha megtanulok úszni. 
Néha még mindig félek tavak közelében. 
Ehhez érteni kell, na… 
de ha be van lőve, megy.