Itt olvashatod Dávid sikeres átszokását cigarettáról, elektromos cigarettára. Az e-cigi képes jobbá tenni az ember egészségi állapotát, mivel köztudottan 95% -kal egészségesebb a dohányzásnál! Ha Te is érintett vagy, küld be a történeted az oldal alján látható űrlap kitöltésével vagy az oldalon található 
Jobban vagyok! gombra kattintva! Ha csupán érdeklődő vagy akkor ez segíteni fog a tisztánlátásban. Ha teheted oszd meg, hogy felnyissuk az emberek szemét, miszerint az ellenség nem az elektromos cigaretta! A történeteket érkezési sorrendben osztom majd meg veletek minden kedden, pénteken és szombaton 18:00-kor.
\Tisztelettel köszöntök mindenkit!
Őszintén szólva teljesen felkészületlenül ültem le az oldal elé, és nem igazán tudom, hol kéne kezdenem, ezért úgy gondolom, hogy az a legjobb (még ha nem is részletekbe bonyolódva), de az elejéről kezdjük.
'89-es születésű vagyok, és ha a passzív részét vesszük a dolognak, mondhatjuk, hogy amióta az eszemet tudom, kapcsolatban állok a dohányzással, ugyanis mindkét szülőm dohányzik, sajnos még a mai napig, több családtagommal együtt, és a vele kapcsolatos érzéseimet az utálat és undor szavak írják le a legjobban. Nem beszélve arról, hogy örökölt formában elég sok fejfájással nézek farkasszemet, van hogy heti több alkalommal, amit előszeretettel fokozott még gyerekkoromban a tömény dohányfüst, mert anno a lakáson belül is dohányoztak a szüleim, főleg télen, amíg édesanyámmal (válás okán) a jelenlegi házába nem költöztünk, általános iskolás korom kezdetén.
Szóval igen, azok közé tartoztam én is, akik azt hitték, hogy én biztos, hogy az életben nem próbálom ki!. Tartott ez egészen középiskolás koromig, amikor is egy 3.-os osztálykirándulás alkalmával elpattant az első szál, és furcsa módon nem jelentkezett nálam az a bizonyos rosszullét, mint a nagyátlagnál (nem úgy mint az alkoholnál, vele nem lettünk barátok…), sőt, a nikotin furcsa, de jóleső megnyugvást idézett elő, ami a fiatalabb-kori frusztrált és zaklatott (tinédzser-szindrómás) énemnek igencsak pozitív tapasztalat volt. Innentől kezdve el is indultam a leejtőn. Először csak az édesanyám, és mostani párja (imádott pótfaterom) készletét csapoltam le egy-két szállal úgy, hogy még ne vegyék észre.
Aztán mikor már ezt kevésnek éreztem, bementem a kollégium melletti vegyesüzletbe (régi szép idők…) megvenni az első dobozomat, ami kitartott egy hétig. Aztán heti kettőt, ecetera-ecetera, amig meg nem álltam a napi egy dobozos átlagnál, persze buliban, vagy baráti társaságban beszélgetés mellett volt, hogy másfél-kettő is elment, ha jó volt a hangulat (abból is többet osztogattam el, mint amennyit én elszívtam 
). Ez ment körülbelül tíz éven keresztül. Egészségügyi problémáim nem voltak belőle, de a végére már inkább rosszabbul éreztem magam tőle, mint jobban. Így hát, mint a legtöbb laikus, én is a már jól ismert módszerekkel próbálkoztam a leszokással (rágó, tapasz, nem létező akaraterő, Allen Carr, stb.), mondhatni az összessel, de mindegyiknek ugyanaz lett a vége: átlag 2 hét után a saját remegő lábaimon mentem vissza az üzletbe/később a trafikba, hogy megvegyem az újabb dobozt.
Azzal a tudattal, hogy tudom, hogy ez rossz, de majd lerakom, ha úgy gondolom. Aztán két és fél évvel ezelőtt, apai ági nagypapám, aki ugyanúgy dohányos volt, hirtelen bekerült az intenzívre, olyan panaszokkal, hogy egy falat kenyér, de még egy korty víz sem megy le a torkán, mert iszonyú fájdalmat érez, akárhányszor enne/inna. Az orvosok egy négy éve a szervezetében jelenlévő gégerákot diagnosztizáltak nála, ami addigra áttétes lett, és mivel az évi rendszeres szűrővizsgálatokra nem járt, esély sem volt rá, hogy ez időben kiderüljön. Láttam őt utolsó napjaiban a kórházban, és az ezt követő gyász mellett akkor eldöntöttem, hogy ennek nem fogom kitenni sem a hozzátartozóimat, sem magamat!. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy odamegyek a kollégáimhoz a munkahelyemen, akik közül addigra már elég sokuknál láttam ezt a bizonyos eszközt, amit jómagam is használok a mai napig, és megérdeklődöm, hogy pontosan mi is ez, hogy működik, nekik mik a tapasztalataik ezzel kapcsolatban.
Aztán jött az első kezdő készülék, 18-as liquid, amit váltott az egy-kettő fokkal gyengébb, a sokadik készülék, a téma folyamatos kutatása, a médián való röhögés, és az öregek tudásának továbbadása. Jelenleg 3mg-osat szívok DL-ben, és 6mg-osat MTL-ben. Pozitív hatások… Hát, úgy érzem, a legjellemzőbbeket már sokan mások előttem megfogalmazták, de ha van egy, amit a legpozitívabbnak mondhatok, akkor az az, hogy ha a munkahelyemen megszólít egy média által félreinformált, és emellett dohányos kollégám (mint sokunkat), hogy Ne azt a sz@rt szívd má', inkább adok egy rendeset!, akkor őszintén, és határozottan tudom mondani, hogy Köszönöm szépen, de nem kérek!. Szóval ez az én történetem, így töltöm dohányfüstmentesen a jelen napjaimat, remélem, lesznek olyanok, akik számára én is tudok adni valamit. Ezúton szeretném megköszönni, hogy végigolvastad, további szép napot mindenkinek! 
A történetet beküldte :
Izsák Dávid
Photo by Itay Kabalo on Unsplash