Talán a húsvét teszi, vagy a kötelező és elkerülhetetlen alkohol mennyisége, melyben valahol áldozat vagyok és mentséget remélek és ezzel nyugtatom magam, hogy tőlem nagyobb klasszikusok is e képen alkották meg örök érvényű gondolataikat.
Példáúl Hemingway ars poétikái, miszerint „írj részegen javíts józanul” stílust képviselve az idő hiányába elhagyva a józanodási időt rátok borítom gondolataimat.
Szem elött tartva egy másik gondolkodó írását: „Most fellobogott benne az alkohol, szemei áthevülten csillogtak, és a mámoros ember torzult ítéletével nagyszerűnek látta zavaros megállapításait”.
De berzenkedik bennem az az érzés, hogy a tömeges emberi faj az amúgy sérülékeny Föld nevű bolygón miképpen lehet irányítani, hogy sem önmagát sem lakhelyéül szolgáló égitestet ne tegye tönkre.
A hétköznapok érthetetlen szabályozásai érzékelve a háttérbe lapuló lobbizás árnyékát talán minket nem érint, de 20-30 év múlva gyerekeink, unokáink elszenvedők lesznek!
Mindig is egy megfelelési kényszeres figura voltam. Most ez párosult az elmúláshoz közeledve azzal, hogy mit hagyok hátra a szeretteimnek…
Nem jó érzés ez a tehetetlenség!
Bocsánat, ha sok vagyok…