Nem olyan rég tettük közzé az alig 1 hete indult Vaperina News-on A Z generáció egy része „növényi alternatívaként” tekint a cigarettára a vaping helyett elnevezésű hírt. Ez számomra elég érdekesnek hatott. Ez nem is igazán hírnek mondható, csak felkapták, ugyanis ilyen következtetésre még nem jutott senki a több mint 20 éves e-cigi történelmében. Hogy szerintem ezt a következtetést mire alapozták, azt nemsokára ki is fejtem, mert mint mindennek, ennek is van ok-okozati összefüggése, ami rendkívül érdekes. A mai fiatalok más korban, más társadalmi problémákkal küzdve nőnek, nöttek fel. Most ezt a magam módján, picit előhúzva a pszichológus személyiségemet a 64 közül, fogom körbe járni. Ez túl érdekes ahhoz, hogy ne írjam le a véleményemet.
“Nem tehetek róla, még csak gyerek vagyok!” Ez a mondat már a lányom szájából is elhangzott párszor, de a válaszom most is az, hogy lehet, hogy valaki még csak gyerek, vagy épp fiatal, de az nem jelenti azt, hogy hülyének is kell lenni. Ez nem velejárója a mai fiatalságnak. Viszont a helyzet sokkal mélyebb ahhoz, hogy egyszerűen lehülyézzük a mai fiatalokat. Pont emiatt sokkal nehezebb is gyereket nevelni manapság mint mondjuk 20-25 évvel ezelőtt. Az ok pedig nem mást, mint a:
Generációs élményrés
Ez a kifejezés azt a távolságot vagy eltérést jelenti amit az egyes nemzedékek között eltérő élet,- és kultúraélményekből, technológiai szokásokból, valamint társadalmi hatásokból fakad. Általában akkor használatos, illetve akkor szembetűnő maga a jelenség amikor különböző korosztályok másképp élik meg ugyanott és ugyanazt a helyzetet, mást tartanak természetesnek és nehezen találnak közös pontot például egy beszélgetéshez. Ezt a bizonyos rést lehet szűkíteni, olyan programokkal amik nem csak bizonyos korosztályoknak szólnak, mint például a sportok, tánc, zene, művészet és az alkotás. Egy olyan közös program mint a szobrászkodás vagy agyagozás, zeneóra, vagy csupán otthoni barkácsolás nem csak közösen eltölöttt idő, hanem közösen szerzett élmény is ami közelebb viszi egymáshoz a generációkat. De persze lehet tágítani is a rést, ami viszont azt jelentené, hogy a fiatalok még több időt töltenének képernyő elött. Ezeket a fiatalokat pedig nemes egyszerűseggel úgy nevezünk, hogy:
Digitális bennszülöttek
Ez annyit tesz, hogy állandó online jelenlét mellet folyamatosan pörgetik a rövid, rendkívül impulzív vizuális tartalmakat és csak az online térből tájékozódnak.
Itt megjegyezném, hogy a TikTok, Facebook Reels-ek és társaival szemben sokkal jobb, ha az a gyerek inkább valamilyen játékot játszik. Legyen az Minecraft, Roblox, Fortnite (utóbbit én is nagyon kedvelem), mert azokban van némi logika, van benne várakozás és talán kevésbé unalmasak mint azok a fél perces videók amiből 20 másodperc azzal megy el, hogy a terméket kocogtatja a videós a körmeivel.
Azok a gyorsított, rendkívül impulzív vizuális tartalmak a felelősek azért is, hogy a Z generáció egy része növényi altarnatívaként tekint a cigire az e-cigivel szemben. Hogy miért gondolom így?
Az algoritmus azt veszi figyelembe, hogy melyik videót nézik meg és nem görgetnek át rajta. Minél többen nézik meg, akár azért, hogy röhögjenek rajta, akár azért, mert elhiszik és érdekesnek találják, azt előresorolja az algoritmus és előbb utóbb mindenki látni fogja, még az is, aki nem is kíváncsi rá. Azt pedig, hogy ki gyárthat videót, vagy egyéb tartalmat azt még mindig nem kötik semmihez. Tehát nem csoda, hogy a fél internet egy gigászi szemétdomb…
Mivel ezek a rövid videók nem tartalmaznak olyan elemeket mint a “de…”, “másrészt” és a “kivéve, ha…” és társaik, így egy komplexebb téma is képes leegyszerűsödni akár 1-2 ütős mondatra ami egyenlő a kontextusvesztéssel! Ha valaki több száz ilyen töredéket néz nap mint nap, akkor könnyen összemosódnak a tények, vélemények és az irónia. Mivel ugyebár a fiatalok bizonyos korban már nem kérik ki a felnőttek véleményét, mert szentül hiszik, hogy csak az Ő igazságuk és nézőpontjuk létezik és persze könyvet se vesznek a kezükbe, hogy egyáltalán utána járjanak bárminek is, így jönnek létre az ilyen és ehhez hasonló, de legalább ekkora volumenű hoaxok mint az, hogy a Z generáció egy része azért tartja a cigit egészségesebbnek, mert az növényből van, tehát bio.
Viszont, hogy ne csak a rossz véleményemet lehessen leszűrni ebből az írásból, el kell vonatkoztatni a fiataloktól egy kicsit és meg kell néznünk azt is, hogy az a gyerek miért lett hülye, akarom mondani milyen elvárásokat állítanak felé a saját kora és kortársai.
A mi generációnk szorongásai véleményem szerint sokkal kiszámíthatóbbak voltak. Vagy a jegyeink miatt aggódtunk, vagy azért, hogy hova vesznek majd fel, vagy azért, hogy be tudunk e illeszkedni a kortársaink közé, bírják e majd a stílusunkat, elfogadnak e így ahogy vagyunk, lesznek e barátaink és nem e akar majd egy fél fejjel magasabb gyerek megverni a suli kapujánál példa statuálás céljából. Ebben az egészben az a durva, hogy anno 2 mondattal le lehetett valakit szerelni és onnantól már nem akart bántani, míg ma már sajnos ez nem működik. De szegény mai fiataloknak van elég bajuk:
Állandó láthatóság és összehasonlítás
Régen, ha hazamentünk a suliból vagy a barátainktól, vége volt a szerepjátéknak, magunkat adhattuk, nem kellett a jampit játszani egész nap. Ma a telefonnal a zsebben a társas összehasonlítás sosem kapcsol ki. Ez enyhén szólva rémisztő lehet. A külső, az életmód, a sikerek, az élmények. Mindenki a legválogatottabb pillanatait mutatja amit a másik meg megpróbál minden áron überelni és ezért sosincs vége az állandó versengésnek, mindez állandó online jelenlét mellett. Ez folyamatos belső feszültséget és lemaradástól való félelmet (azaz FOMO-t, fear of missing out-ot) tart fenn.
Jövő- és világbizonytalanság
A mai fiatalok egy olyan korszakban nőnek fel, amelyben a klímaváltozás, a gazdasági kiszámíthatatlanság, a gyors technológiai átalakulások és a társadalmi feszültségek mindennapos háttérzajként vannak jelen. Amikor a világ nagy rendszerei bizonytalannak tűnnek, gyakran a saját, közvetlenebb döntéseikben próbálnak kapaszkodót találni a fiatalok, még akkor is, ha az a kapaszkodó egy illúzió. Kb. pont ezért gyártanak videókat is, azok is illúziók amik segítenek túllendülni a háttérzajon. A probléma szerintem ezzel csak az, hogy el akarják nyomni a háttérzajt, nem pedig megérteni. Vagy legalább elfogadni, hogy ez van, nekik kvázi nincs dolguk ezzel, szóval ez nem is lehet kifogás semmire. És bár és-sel nem kezdünk mondatot, de: És itt írok egy hatalmas SZERINTEM-et. Könnyebb a világ akkor, ha mindenki a saját kis háza táján sepreget. Nem baj, ha idén télen 10 fok lesz, legalább nem fogunk fázni. Nem baj, ha jövő nyáron 50 fok lesz, majd úgy teszünk mint a japánok és mindig lesz nálunk UV álló esernyő. Ez van, tenni ellene egy emberként nem tudok és együtt sem tudnánk mert amíg csak keveseket érdekel addig sajnos ez így is marad. Ez van. De itt a címként használt ide illő idézet: “A világ már menthetetlen, másért sírjál!”
Kontrollkeresés a kiszolgáltatottsággal szemben
Furcsa módon pont az önállóság és a kontroll utáni vágy vezethet furcsa döntésekhez. Ha egy fiatal úgy érzi, minden oldalról megmondják neki, mit szabad és mit tilos, egy lázadónak tűnő saját maguk által kitalált magyarázat átmeneti szabadságérzetet adhat. Csak nehogy összetévesszék a szabadságérzetet a rossz értelemben vett kontrollal, mert abból vannak az eltűnések, ami pedig már kiszolgáltatottság, de ebbe most nem szeretnék belemenni jobban. Egyszerűen arról van szó, hogy önállónak érzik már magukat, de pont ilyenkor kell a nagyobb kontroll, nehogy bajba kerüljenek. Szóval ez elég két élű fegyver amiről muszály beszélnünk a fiatalokkal! Ha Ők is megértik mit miért teszünk értük akkor talán együttműködőbbek lesznek.
Szóval: Az, hogy mi nehezen értjük meg azt, hogy a fiatalok mit és miért tesznek az pont a fentebb olvasott generációs élményrés miatt van! Míg mi az Ő korukban könyvet olvastunk, vagy a Sim City 3000-el játszottunk, addig Ők jelenleg az olyan rövid videókat fogyasztják amiket olyanok készítenek mint Ők. Tapasztalat és tudás nélkül. Amiatt annyira befogadóak, mert a videós az Ő korosztályuk, tehát feltételezik, hogy nem is tévedhet. Ezért is terjedt el a szóban forgó hipotézis amiről fentebb szó volt. Ebből csak akkor tud kilépni a fiatal, ha Ő is hajlandóságot mutat arra, hogy időt töltsön az idősebbekkel, vagy kiolvasson pár könyvet ami nem csak a szókincset bővíti, de a képzelőerőt is tornáztatja ami pedig segíti a kreativitást, önkifejezést, fejleszti az empátiát, segít a problémamegoldásban és új ötleteket is ad az alkotáshoz. Nem mellesleg a tudatos képzelet segít csökkenteni a stresszt és támogatja a lelki felépülést.
Köszönöm, hogy olvastok! Kellemes napot Nektek! ![]()