A&L Ultimate – Yakuza (Sweet Edition)
Kiszerelés: 30ml aroma
Származási hely: Franciaország
Ajánlott keverési arány: 9% - 50PG/50VG
Tovább evezve a „titkos küldemények” aromatengerében, most Yakuza uraság kedvenc gyümölcseinek világába csöppenünk, ahol a lédús ananász és az édes licsi karöltve szambáznak az üvegcsében. Akik már találkoztak e nemes gyártó remekeivel (és hát ki ne futott volna már bele?), azok tudják, hogy a gyümölcsös párosításokat mesteri szinten űzik – a kombók stabilak, az ízek pedig rendre kellemes meglepetést okoznak. Nekem az édesített változat jutott, aminek speciel nagyon örültem, mert bár nem vagyok cukrász, az édesebb ízek világa bizony közelebb áll a lelkemhez. És szerencsére itt nem vitték túlzásba a cukormázas vonalat, úgyhogy pont kellemes az élmény – se nem kevés, se nem sok.
Az illatvilág egész kellemes meglepetést okozott – a licsi és az ananász olyan jól elvannak együtt, mintha mindig is trópusi illatpárosként léteztek volna. Egyik sem akar főszereplő lenni, inkább ketten együtt szállnak ringbe az orrunk kegyeiért. Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy pont ezt a két gyümölcsöt lehet így összepasszintani, mert féltem, hogy a licsi majd harsány aromájával leveri az ananászt a színpadról. De nem, most az ananász is megkapja a maga pillanatát, és szépen kiegyensúlyozott, trópusi illatkavalkádot produkálnak együtt.
Na kérem, az ízek is hozzák, amit illik – a „yakuza” hűs lehelete már az elején felébreszti az érzékeket. Hogy milyen ez a frissítés? Olyan… yakuzás. Határozott, de nem fagy le a szempilla tőle, csak kellemesen jeges pofon, amire azt mondod: „Na, ez jól esett.” Mindkét gyümölcs szépen kijön, nem bújkálnak, nem játszanak bujócskát, hanem rendesen odapakolják az ízvilágot. Pont annyira erősek, hogy ne tűnjenek műnek – mintha tényleg frissen csavarták volna a dzsúszt, nem konzervből szöktek volna meg.
Én speciel nem vagyok ananász-rajongó a gőzfronton, de ebben a kombóban még engem is meggyőzött – jól bekeverte a gyártó, mondhatni: nem ez az első rodeója. És igen, ezt simán lehet egész nap pöfékelni, nem fárasztó, nem émelyítő, nincs az az érzésed, hogy egy gyümölcspréssel összenyomták a teljes trópusi ízvilágot. Ez itt kérem egy jól belőtt, kiegyensúlyozott, „nem véletlenül keverték így” élmény.
Összegzésképp? Nos, szerintem nem érdemes annyit agyalni rajta, mint én tettem, miközben ezt a tesztet pötyögtem. Ha bírod az ananászt, és a licsi sem kerget ki a világból, akkor ne is hezitálj, nyomás rá! Tudod, a Vaperizmus szent törvénye szerint: itt nincsenek határok, csak gőz és öröm – meg néha jeges frissítés, de azt már megszoktuk, ugye? 
