Gondolkodtatok már azon, hogy vajon miért nem tudjuk teljesen elengedni a nikotint? Én egy ideje ezen agyalok, ugyanis eljött az a pont amit én sem hittem volna, hogy eljön. 1.5mg-ról cseppet feljebb léptem, legutóbb már 2mg-os liquideket kevertem (egyelőre). Nem tűnik soknak, de annál többet számít az a fél milligramm a szervezetnek. Az erősség csökkentése magától értetődő dolog számunkra. A növelése már nem annyira, viszont nem is olyan szokatlan. De a teljes elhagyás miért csak keveseknek sikerül? Lássuk, hogy is van ez…
A nikotinfüggőség anatómiája
Aki végleg búcsút tud inteni a nikotinnak arra méltán büszkék lehetünk. Nagy dolognak számít, nem kevés önkontrollt kell gyakorolni, hogy sikerüljön. De azért senki ne kiabálja el a dolgot. Még ha nem is sejtjük, bárki bármikor visszaeshet. Számos példát láthattunk már arra, hogy valaki leszokik az e-cigiről, majd később visszaszokik a cigire. Ahogy mindennek, ennek is oka van. Olyan példát is láthattunk már, itt az oldalon is, hogy valaki megemeli a nikotin erősségét, mert egész egyszerűen úgy érzi Neki ez kell. Most én is ezt tettem. Mert már egy ideje azt érzem nem elég a 1.5mg. Az ok alapvetően ugyanaz, mint mikor valaki végül visszaszokik a cigire:
A szokások rabjai vagyunk
Ha megszokunk valamit az lesz számunkra a természetes. Aki rászokik a cigire az elsősorban a nikotinra szokik rá. Az élete részévé válik a dohányzás, nem számít mennyire káros. A dohányosok azért szívnak velünk e-cigisekkel ellentétben egyre többet és többet, mert a nikotin, mint egy jó neurotranszmitter, aktiválja a dopamint az agyban. Hogy a dopaminszintet folyamatosan fenn tudja tartani az agy, ahhoz egyre több és erősebb cigarettára van szükség. Ám nem egészen, mert az agyunk nem a cigarettára, csupán a nikotinra pályázik. Mivel a cigi önmagában, a maga több mint 7000 toxinjával, roncsolja a sejteket, így az idő előrehaladtával egyre nehezebb a cigarettától dopaminhoz jutni. Az e-cigi ezzel ellentétben csak a nikotint biztosítja számunkra, sejt elváltozást nem okoz! Aki e-cigizik, annak a dopaminerg pályája biztonságban érezheti magát, a dopamintermelés zökkenőmentes.
Ez él a köztudatban, de nem pontosan fedi a valóságot!
Az agy kijátszható! Csak úgy tűnik, mintha dopamint kapnánk. A nikotin nagyon sunyi anyag, átveri az agyunkat! A kiváltott hatás csupán nagyon hasonló a dopaminéhoz. Az agy jutalmazó rendszere (reward-szisztéma) dopaminnal lát el minket akkor, ha olyan tevékenységet végzünk ami örömöt okoz. Az átverés abban rejlik, hogy a nikotin azonos neuroanatómiai elemeket aktivál mint az örömszerző tevékenységek. A reward-szisztéma anatómiai alapja elsősorban a mezolimbikus dopaminerg rendszer. Ami annyit tesz, hogy a középső agyból a bazális előagyba vándorol a dopamin (az igazi dopamin) így stimulálja a jutalmazó rendszerünket. Ez egy dopaminerg pálya, amely egy közvetlen út, amin a dopamin közlekedik. Ezen sétál, érted… 
A nikotin aktiválja ezt a pályát. De csak a pályát! A reward-szisztémát közvetlenül nem! Ez dopaminhoz hasonló hatást vált ki egy úgynevezett intracelluláris mechanizmus segítségével, ami a dopaminerg pálya neuronjain belül jön létre. Emiatt érzi úgy az agyunk, hogy dopamint kapott. Pedig csak majdnem…
A jutalmazó rendszerünkben (reward-szisztémánkban) részt vesz a limbikus rendszer, azaz az érzelmekért felelős terület és a hippocampus, azaz a tanulásért és memóriáért felelős terület is. Kicsit közérthetőbben az történik, hogy mikor a nikotin által dopaminhoz hasonló hatás állandósul akkor páran azt érezhetik, hogy szeretnek/szerettek dohányozni. Érzelmileg is kötődhet valaki a cselekvéshez, de ez is a nikotin által kitervelt átverés része. A természetes úton dopaminhoz jutó ember más tevékenységek iránt érez így. Például: evés, biciklizés, vagy kisállat simogatás. Mert ezen tevékenységek örömet okoznak, az öröm dopaminhoz juttat (többhöz mint a nikotin) ami által érzelmileg is kötődni kezdünk az említett tevékenységekhez. A memória szerepe pedig roppant kézenfekvő. A feladatok elvégzésében vállal részt. Mintha azt mondaná: „Tudod mit kell tenned!” 
Az agyunkban van egy dorzális striátumnak nevezett terület, ez felel a gépiesen ismétlődő szokásokért. Mikor egy éppen leszokó,- vagy áttérő félben lévő egyén egy cigarettázó embert lát, akkor az agy dorzális striátumában aktivitás mutatkozik meg. Ennek tulajdonítják a leszokás gondolatának elvetését is. Ezt kutatók úgy derítették ki, hogy pár épp leszokó félben lévő (ex)dohányost MRI gépre kötöttek és cigiző emberekről készült fotókat mutattak nekik. Amint aktív lett a fent nevezett terület, a látottakhoz ismerős, korábban megszokott folyamatot társított az agyuk (memóriájuk). A dohányzás folyamatát. Ami azt jelentette, hogy ezután az agy automatikus válaszokért felelős területe működésbe lépett. Konyhanyelven: páran bizony kimentek rágyújtani.
Ez az automatikus válaszokért felelős területe az agynak szoros összeköttetésben van a dorzális striátummal, ami a mozgatórendszer szerves része. Ha olyan ingereket kap az agy, ami automatikus választ vált ki, akkor a dorzális striátum ösztönöz bennünket cselekvésre. A memória pedig tudja, mit kell tennünk és azt, hogy még bizonyos cselekvésekért dopamint is kapni fogunk. Eközben pedig a limbikus rendszerünk már működésbe is lépett. Ezeknek a folyamatoknak az összessége okoz vágyódást a cigaretta, vagy épp a nikotin után, illetve az erősség növelése iránt is.
A függő élete végéig függő marad
Képzeljük el, hogy a dopamin-receptoraink a dohányzás előtt olyanok, mint egy zsák, amit a nikotintól kapott potya dopaminnal addig-addig feszegettünk amíg ki nem nyúlt. Ezért ahhoz, hogy ismét kifeszítsük, egyre több nikotin szükséges. A dopaminszint megemelkedéséhez az agyunk rendkívül gyorsan hozzászokik, ha megvonjuk tőle attól még továbbra is igényelni fogja. Ez elvonási tünetekben ölt testet. Lehangoltság, beszürkülés, fásultság, ingerlékenység, szélsőséges esetben (általában a nikotintól jóval komolyabb kábszerek megvonása esetén) depresszió. Mivel hosszú ideig dohányoztunk a dopamin rendszerünk átalakult és nem is képes visszaállni a normális működésre. Mikor már rég búcsút mondtunk a cigarettának a dopamin-receptoraink akkor sem tudják visszanyerni eredeti light-os működésüket. Ezért fordulnak elő olyan esetek, hogy a már cigarettáról leszokott, vagy épp már nullás liquidet pöfékelő emberek végül valami (nagy áltolánosságban a stressz) miatt visszakanyarodnak, vagy a cigihez, vagy a nikotinhoz. E kettőt érdemes különválasztani, hisz az elektromos cigarettázás nem dohányzás! A mi esetünkben csupán nikotin pótlás történik!
Egy tanulmány így fogalmazta meg a leszokás utáni anatómiai állapotot:
Az alap dopaminerg működés lecsökken, vagyis hétköznapi, normális nagyságú ingerek már képtelenek aktiválni a jutalmazó rendszerünket. A nikotinra és a hozzá köthető tárgyakra, körülményekre adott válaszreakció erősödik, ami visszaeséshez vezet.
Ezért maradunk nikotinfüggők, kb. örökre. De, mint írtam, az agy kijátszható.
Az akarat erejével
Az akarat sok dologra ösztönözhet. A mondás szerint hegyeket is képes megmozgatni. De akár arra is képes, hogy kibírd, átvészeld az elvonási tüneteket és a későbbiekben se inogj meg. Ez már nem anatómiai tényezőkön múlik, hanem mélyen gyökeredző pszichológiai mivolta van. Az akarat megjelenéséhez éntudatra van szükség! Ez a személyiségfejlődésünk meghatározó alappilére már nagyon korán kialakul.
Az akarat a testünk feletti kontroll elsajátításával jelenik meg, az éntudattal szoros kapcsolatban. Az egyedfejlődés második szakaszában, 2-4 éves kor körül van a kritikus időszaka. A gyermekek ilyenkor tapasztalják meg, hogy szabályozni tudják önmagukat. Ezzel egyidejűleg megtanulják bizonyos külső követelmények elfogadását és a céljaiknak megfogalmazását is. Az akarat és éntudat egymással szoros kölcsönhatásban fejlődnek.
Az akaratnak, más néven önkontrollnak, vagy önuralomnak, mint az éremnek, két oldala van. Egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk, másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg. A második formáját érezhetjük kihívásnak, hisz rengeteg olyan csábítás van az életben, aminek nehéz ellenállni. Gyermekként olyan erősen működnek az azonnali kielégülést követelő ösztönkésztetéseink, hogy a legkorábbi szocializációs feladat az, hogy meg kell tanulnunk, persze szülői rávezetéssel, nem megtenni bizonyos dolgokat.
Az akarat tovább fejleszthető. Használható cigiről való leszokásra is. De bármi másnak sikeresen ellent tudunk állni, ha ügyesen gyakoroljuk. A pszichológusok az egyik legegyszerűbb és legnépszerűbb módszert javasolják, amit Ti is ismerhettek. Az elodázást! Megnehezíthetjük a függőségünk tárgyához való hozzájutást úgy, ha:
- Nem tartunk otthon belőle.
- Ránk tör a függőség, várunk 10 percet mielőtt elindulnánk beszerezni.
- Már beszereztük várunk 10 percet mielőtt kibontjuk, megesszük, elszívjuk.
Az elodázás során az agyunk átértékeli a függőségünk tárgyának vonzerejét. Ha nem kapjuk meg azonnal és minél többet várunk vele, akkor az agyunk elgondolkodik rajta (igen, ez egy vicces paradoxon), hogy vajon valóban szükségünk van e arra a valamire. Ami jelen esetben a nikotin vagy aki még dohányzik annak a cigaretta. De lehet bármilyen más addikciót okozó dolog. Ezzel a módszerrel gátat szabhatunk a függésnek és még az akaraterőnket is fejlesztjük.
Legyen szép napotok! 
Köszönjük.
de az odázás működik (Pató Pál ingerületvezetés).
Sőt, a popsitörlőben is van. Ne izgulj. 
Amúgy képben vagyok, hogy nem káros…de a tüdőben való esetleges lerakódásáról nem hallottam még infót…a napi 4ml pedig jóval több mint bármelyik amit említettél
Örülök, hogy tetszett. 
