Dr. Oswald Robertson által vezetett 1942-es tanulmány a Chicagói Egyetemi Kórház propilén-glikoljáról, baktériumölő szerként.
Íme az 1942-ben publikált tanulmány:
A tüdőgyulladás, az influenza és más légzőszervi betegségek elleni hatékony megelőzést a Chicagói Egyetem Billings Kórházában az elmúlt három évben végzett ragyogó kísérletsorozat eredménye ígér. Dr. Oswald Hope Robertson a múlt héten új csíraölő gőzzel (propilén-glikollal) végezte el a levegő sterilizálásának végső vizsgálatát. Ha az eddig elért eredményeket megerősítik, akkor a kutatások végre elérik a céljukat.
A levegő sterilizálásának gondolata nem új, például Londonban az 1666-os nagy tűzvész a pestises levegő tisztítására is szolgált. Elsőként 1928-ban három orvos megkísérelte a kémiai permetek alkalmazását a levegőszennyezés ellenőrzésére, akik nátrium-hipokloritot tartalmazó tengervíz finom páráját próbálták ki.
Ez a vállalkozás ígéretes eredményeket hozott, ám minden ilyen kutatás egy évtizedig érvényét vesztette. Az elmúlt néhány évben több kutatócsoport (nevezetesen a Pennsylvaniai Egyetem új, levegőben átadott betegségek laboratóriuma) ismét megkezdte a különböző spray-k tesztelését.
Számos vegyületről derült ki, hogy gyorsan elpusztítja a levegőben levő mikroorganizmusokat, még olyan koncentrációban is, mint 500 grammonként egy gramm vegyi anyag. A levegőben lévő baktériumok rossz szagúak, mérgezőek vagy irritálták a légutakat. Dr. Robertson propilén-glikol gőze szagtalan, íztelen, nem mérgező, nem irritáló, olcsó, és erősen baktériumölő.
Felfedezése véletlenszerű volt. Dr. Robertson és kollégái kipróbáltak egy másik lehetséges baktérium irtószert (egy mosószert, vagy szappant ,hasonló a Drefthez, az aeroszolhoz és más háztartási és ipari használatra széles körben forgalmazott termékekhez). A mosószer vizes oldatai csak enyhe hatást értek el, majd a kutatók kipróbálták a propilén-glikol és a mosószeres oldat párosát, amely egyfajta vékony glicerin. Az eredmények sokkal jobbak voltak. Majd a kutatók megállapították, hogy maga a propilén-glikol is hatékony baktériumölő hatású.
Egy csepp propilén-glikol 2 milliomod része a levegőnek, néhány másodpercen belül elpusztítja a levegővel szuszpendált pneumococcusok, streptococcusok és más baktériumok koncentrációit.
Hogyan működött? A légzőszervi betegségek baktériumai cseppfertőzéssel terjednek, tüsszentve és köhögve terjed. A csíraölő propilén-glikol szintén cseppekben terjed.
A számítások azt mutatták, hogy ha a szétpermetezik a propilén-glikolt, akkor a permetezett levegő sterilizálásának kettőtől 200 óráig kell tartania. Mivel a sterilizálás másodpercek alatt zajlott le, Dr. Robertson arra a következtetésre jutott, hogy a propilén-glikol cseppeknek olyan gázmolekulákat kell kibocsátaniuk, amelyek feloldódnak a vízcseppekben és elpusztítják a benne levő baktériumokat.
Dr. Robertson egereket helyezett egy kamrába, és a levegőt először propilén-glikollal, majd influenzavírussal permetezte. Minden egér élt. Aztán a kamrát csak vírussal permetezte be. Az összes egér meghalt. A propilén-glikol az ember számára ártalmatlan, ha lenyelik, vagy a vénába injektálják. Ugyancsak ártalmatlan az egerek számára, akik hosszú ideig lélegezték. Az orvostudomány azonban óvatos, továbbra is volt esély arra, hogy a propilén-glikol ártalmasan halmozódhat fel az emberi tüdőben, amely az egerekétől eltérően nem üríti ki magát.
Tavaly júniusban Dr. Robertson elkezdte tanulmányozni a propilén-glikol gőznek a majmokra gyakorolt hatását, amelyeket a Puerto Rico Egyetem trópusi orvostudományi iskolájából importáltak. Eddig, sok hónapos gőzhatás után, a majmok boldogok és jobb húsban vannak, mint valaha. Dr. Robertson nem várja el, hogy az emberek, folyamatosan éljenek propilén-glikol gőzös légkörében, de leghatékonyabbnak kell lennie olyan zsúfolt helyeken, mint iskolák és színházak, ahol a legtöbb légúti betegséget szerzik az emberek.
Sok kutatás után megtaláltam a későbbi tanulmány aktuális elméletét :
Annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a propilén-glikol és a trietilén-glikol gőzök alkalmazásának biztonságát az emberek által lakott légkörben, majmok és patkányok folyamatosan ki vannak téve, ezen gőzök magas koncentrációjának 12-18 hónapon keresztül. A kontrollállatok azonos számát fizikailag hasonló körülmények között tartottuk fenn.
A trietilén-glikol elnyelésére gyakorolt hatások hosszú távú vizsgálatát szintén elvégezték. A beadott dózisok az állat trietilén-glikol mennyiségének 50-700-szorosát képviselik, amelyet az állat, képes felszívni a trietilén-glikollal telített levegő belégzésével.
Összehasonlító megfigyelések : A növekedési ütem, a vérkép, a vizeletvizsgálat, a vesefunkciós tesztek, a termékenység és a teszt- és kontrollcsoportok általános állapotának összehasonlításakor nem mutattak lényeges különbségeket közöttük, azzal a különbséggel, hogy a glikolos légkörben a patkányok nagyobb súlygyarapodást mutattak. A majmok arca bőrének némi kiszáradása történt néhány hónapon keresztül, folyamatos expozíciónak kitéve a trietilén-glikol erős gőzének. Ha azonban a gőzkoncentrációt csak a telítettség alatt tartottuk a glikosztát segítségével, ez a hatás nem fordult elő.
A boncolással végzett vizsgálat szintén nem tárt fel különbségeket a glikolizált levegőben tartott állatok és a szokásos szoba légkörében élő állatok között. A tüdő széles körű szövettani vizsgálatát végeztük annak megállapítására, hogy a glikol okozott-e általános vagy lokális irritációt. Semmit nem találtak. A vese, a máj, a lép és a csontvelő szintén normális volt.
Ezeknek a kísérleteknek az eredményei, valamint a trietilén-glikol és a propilén-glikol gőzöknek hónaponként egyidejűleg kitett betegeknél észlelt rossz hatások hiánya biztosítják, hogy a levegő, amely ezeket a gőzöket a telítési pontig terjedő mennyiségig tartja, teljesen ártalmatlan.
Az eredeti cikk szerint eddig tartott a tanulmány. Amik következnek azok kiegészítések, szintén az eredeti cikkben voltak!
Azok számára, akik szeretnének egy kicsit újabb információt. Ezt határozta meg az EPA 2006-ban:
Általános toxicitási megfigyelések : A rendelkezésre álló toxicitási információk áttekintésekor az ügynökség arra a következtetésre jutott, hogy a propilén-glikol és a dipropilén-glikol orális, dermális vagy belélegzéses expozíciója nem vonatkozik aggályos végpontokra. Ez a következtetés a propilén-glikol és a dipropilén-glikol toxikológiai tesztelésének eredményein alapul, amelyekben a kísérleti állatkísérletekben a vizsgálati határérték feletti vagy azt meghaladó dózisszintet (az OPPTS 870 sorozat harmonizált vizsgálati irányelveiben meghatározottak szerint) alkalmaztak, és szignifikáns toxicitást nem figyeltek meg.
Karcinogenitási osztályozás : A rendelkezésre álló adatok áttekintése kimutatta, hogy a propilén-glikol és a dipropilén-glikol negatív hatással van a karcinogenitásra, azokban a vizsgálatokban, amelyeket az ügynökség által megállapított vizsgálati határdózisokig végeztek, ezért nincs szükség további elemzésre.
Mutagenitási potenciál : A propilén-glikolt és a dipropilén-glikolt mutagén vagy genotoxikus potenciál szempontjából vizsgálták, és egy tanulmány során negatívnak találták.
… a propilén-glikol és a dipropilén-glikol jelenléte a környezetben, beleértve a légkört, nem jelent aggodalmat.
… ésszerű bizonyossággal megállapítható, hogy a csecsemőkre és a gyermekekre ártalmatlanok.
Az FQPA biztonsági tényezőt eltávolítottuk (azaz 1X-re csökkentettük) a propilén-glikol és a dipropilén-glikol esetében, mivel nincs pre- vagy postnatális bizonyíték az expozíció utáni fokozott érzékenységről. Elolvashatja a teljes jelentést. A PG-t az 1950-es évek óta használják vizes alapú kémiai adalékanyagként asztma-inhalátorokban és porlasztókban, súlyos mellékhatások nélkül. A PG vízmegtartó tulajdonságai miatt a porlasztott gyógyszer bejuttatásához a választott vegyület. Ez szintén gyakori hígítószer az injekciózható gyógyszerekhez.
Forrás : REDDIT
Borítókép : Dr. Oswald Robinson látható rajta 1944-ben.
Engedjétek meg, hogy megemlékezzek pár szóban Dr. Robinsonról!
1886-1966-ig élt. Az első világháborúban (1914-1918) szanitécként szolgált, Ő és Lawrence Bruce Robertson sikerrel alkalmaztak vérátömlesztést a sebesült katonákon. Ezzel megalapozva a vérátömlesztés alapjait! Egész életét az orvoslásnak, kutatásnak, tanításnak és a feltalálásnak szentelte! A Chicago-i egyetem egyik tanszékvezetője volt. Ő fejlesztette ki a baktériumölő aeroszolokat amelyekkel sterilizálják a kórházakat, ide tartozik a propilén-glikol orvosi felhasználása!
Meg a liquidbe baromságot kutyulók.