Bp. XII. kerület Királyhágó utca… gyerekként, később kamaszként is ott szocializálódtam.
Egy négy emeletes házban, alattunk a harmadikon egy Japán reklámcég, ajándék és reklámfotózásra berendezkedve a kapott termékmintákkal, amik az exponálást követően a kukákba kötöttek ki.
Szégyen ide-oda 13-14 évesen kukáztam és settenkedve, magamhoz vettem a rothadó nyugat ópiumát. Mentségemre szolgáljon, hogy 1977 - 78-at írtunk és csak Sopianae ( 8Forint ) és Amo szappan… A kukák mélyén lapuló Atlantic, bontatlanul meg a pólóimat illatosította évekig..
Katalógusok, illatszerek, csokik, dohánytermékek stb… Megmételyezett a Multifilter illata…
Később csak a százas, ami amerikai volt tudta azt az illatot… ráálltam és hát ugye évekig.
Mert szorongó kamaszként nem csak a saját magam, de a füstöt kibocsájtva a közönség tetszésére is pályáztam. Félénk voltam, de hóditani akartam…
A parfümök között volt vagy 20 - 25 darab Givenchy Gentlemen Original 2-3 ml. próbafiola, amit a mennyiség hatására bezsákoltam és majd 50 év távlatába is a mai napig csak ezt használom a világháhlónak köszönhetően az eredeti Francia gyártótól rendelve…
Én is, de akkor is leéltünk együtt 40 évet És igazán jó barátok voltunk.
Amúgy nekem is nagyon meglepő volt, amikor szembesültem vele, hogy atyám, ennyire sózom az ételt, érzem a szagokat, nincs a lakásban bagószag, a ruhám illatos stb… Manapság ideges vagyok, ha a raszta ember a földszinten kinyitja az ajtaját, mert felszivárog a soha vagy csak ritkán szellőztetett, teledohányzott levegő…
Ismerős az érzés… Én sem szeretném érezni, amit a raszta srác szellőztet ki…
Fater alkoholista volt, mellesleg lánc dohányos… “Kockázni” lehetett a füstöt az egész lakásban… Munkást szívott, később meg shymphóniát. A tisztán mosott ruha már büdösen került le a szárítóról. Halál volt, gyűlöltem. Soha nem dohányoztam a lakásban. Most sem szívom bent még ezt sem, kimegyek az udvarra.
Sosem felejtem el, az volt a legrusnyább valami…a szűrője, mint egy slendriánul összetekert wc-papír de azért mentünk a péntek hajnali piacra ezekért a vackokèrt
Gyerekként, mert akkor még lehetett, pedig voltak ügynökök-munkásőrök stb… leküldtek a trafikba cigiért a rokonok egy plusz Melba csoki jutalom fejébe. Mindig kikaptam, ha nem az Egri Dohánygyár termékével tértem haza. A Sátoraljaújhelyi vagy a Pécsi dohánygyár miatt mindig szorultam. Fecske – Symphonia és már nem is tudom a többit, de csak az Egri volt a favorit.
És mindig csak egy dobozért küldtek… nem volt spájzolás attól való félelem, hogy nem kapni másnap. Én is tudtam venni 2-3 szál Kent-et, ami nagyon illatos volt és igen-igen jól mutatott a játékterem flippergépein és ettől olyan felnőtnek, irigylésre méltónak éreztem magam. Ja és sehol sem kellett segítségül hívni az AI. hogy az életkort igazolja…
Szofiból csak a pécsi, Szimfiből csak az egri. Volt egy rokonom, aki az újhelyiben melózott, néha beállított egy centrumos szatyor ömlesztettel faterékhoz. Ebben a formában az is király volt
És igazán jó barátok voltunk.
Csak 2.50 egy doboz 
Munkást szívott, később meg shymphóniát. A tisztán mosott ruha már büdösen került le a szárítóról. Halál volt, gyűlöltem. Soha nem dohányoztam a lakásban. Most sem szívom bent még ezt sem, kimegyek az udvarra.
de azért mentünk a péntek hajnali piacra ezekért a vackokèrt 
